Mártírok, hitehagyók, emigránsok: A gályarabperek evangélikus vádlottjai
DOI:
https://doi.org/10.54231/ETSZEMLE.25.2024.4.2Kulcsszavak:
emigráció, peregrináció, emlékkönyv, alkalmi nyomtatvány, vitairatAbsztrakt
A gályarabperek által kiváltott evangélikus emigrációról fennmaradt források nagy népmozgásra utalnak. A menekültek ellátása és integrálása jelentős erőforrásokat kötött le, jelenlétük meghatározó volt a nyilvános kommunikációban, és a sikeresen integrálódott szakemberek tartós szociális hálózatokat építettek ki. A magyarországi emigránsok igen hatásosan kommunikáltak és sikeresen játszották el a hangos kisebbség szerepét. Az emigráció kedvelt műfaja a prozopográfiai szempontból igen jelentős forrásértékkel bíró alkalmi nyomtatvány, a másik gyakori megnyilatkozási forma pedig a vitairat. Az emigránsok többsége ugyan 1681 után hazatért Magyarországra, de néhány év alatt sokan gyökeret vertek, egzisztenciát teremtettek maguknak idegen földön. A külföldön sikeresen integrálódott magyarországi teológusoknak jutott a patrónusi és hídszerep, hogy ösztöndíjakkal és kapcsolatrendszerrel támogassák a következő peregrinusgenerációkat. A Németországban maradt emigránsok közvetítőként kulcsszerepet játszottak a könyvek forgalmában és az új eszmei irányzatok magyarországi befogadásában.
Downloads
Letöltések
Megjelent
License
Copyright (c) 2025 Csepregi Zoltán (Szerző); Bakonyi-Tánczos Vera (Fordító)

This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
A szerző(k) fenntartják a művük szerzői jogait.
Az Egyháztörténeti Szemle nem korlátozza a szerzők jogait, hogy a kézirataikat, vagy kéziratváltozataikat preprint szervereken, vagy más tárhelyen elhelyezzék. Ez az alábbi formátumokra általánosan vonatkozik.
- Beküldött verzió
- Elfogadott verzió (Szerző által elfogadott kézirat)
- Közzetett verzió (Rekord verziója)