Kié lesz az árvaház? Mária Terézia alapítványa a debreceni árvaház létrehozására és egy évszázadnyi vita annak felekezeti jellegéről

Absztrakt

1760-ban Debrecen városa 30 000 florint kölcsönzött a királyi kincstárnak a Poroszország elleni háborúval kapcsolatos kiadások fedezésére. Tizennégy évvel később a város úgy döntött, hogy ezt a kölcsönt ajándéknak tekinti Mária Terézia számára. A nagylelkű ajándék azonban a város ellen fordult, amikor a császárnő úgy döntött, hogy a pénzt egy katolikus árvaház alapítására fordítja egy markánsan kálvinista városban. Figyelembe véve a lakosság kálvinista többségét, nem határozta meg egyértelműen az intézmény vallási céljait, ami végtelen konfliktusokhoz vezetett a nevelőotthonban élő gyermekek vallási hovatartozása tekintetében. Egyrészt a városi hatóságok azt állították, hogy Mária Terézia minden helyi árvát gondoskodni akart, vallási hovatartozásuktól függetlenül. Másrészt a katoolikus Oradea püspökség és a helytartói tanács az intézmény katolikus jellegét védte. A vitát a bécsi bíróságnak kellett volna rendeznie, azonban a Magyar Királyság vallási és politikai helyzete miatt a bíróság évtizedekig halogatta a döntést. Az alapító okirat kétértelmű megfogalmazása és a bécsi bíróság habozó hozzáállása miatt az alapítvány csak 85 évvel a létrehozása után kezdte meg tevékenységét.
A tanulmány a debreceni árvaház alapításával és vallási meghatározásával kapcsolatos vita alakulását vizsgálja a Magyar Királyságban a vallási kapcsolatok és az árva gyermekek intézményi gondozásának fejlődése kontextusában.