A pécsi püspökség egyházszervezési intézkedései a szlavóniai plébániák adminisztrációjával kapcsolatban az 1730-1740-es években

Absztrakt

A 18. század első fele katolikus egyháztörténeti szempontból átmeneti korszaknak számít. A püspökök fokozatosan építették ki és alakították újjá az egyházigazgatást, szervezték meg és vették át a plébániák adminisztrálását. Ezzel párhuzamosan veszített pozíciókat az a ferences rend, amelynek szerzetesei a visszafoglaló háborúkat követően is folytatták az egyházi tevékenységüket. Az egyházmegyei papképzés beindulásának köszönhetően évről évre bocsátották ki a szemináriumok a klerikusokat, így a püspökségek egyre nagyobb számban tudtak saját hatáskörében papokat beiktatni, és ezzel párhuzamosan a szerzeteseket a plébániákról kiszorítani. Ennek következtében a püspökök érvényesíteni tudták integrációs törekvéseiket, ami leginkább az intézmény homogenizációjával járt együtt.

A tanulmány ezt a folyamatot a pécsi püspökségre vetítve vizsgálja. A pécsi püspökség és a boszniai ferencesek között polémia alakult ki az 1740-es években a szlavóniai plébániák joghatósága kapcsán. A vitába bekapcsolódtak a kormányszervek és az uralkodó is, majd ez 1746-1747-ben egy részletes vizsgálattal zárult. A tanulmány a forrásokat analizálva veszi számba és értékeli az egyes eseményeket, külön hangsúlyt helyezve a két fél érvrendszerére, valamint a személyi, hivatali változásokra.