Grősz József, egy 20. századi főpap ábrázolási módjai

Absztrakt

A tanulmányban célul tűztük ki, hogy Grősz József kalocsa-bácsi érsek (1943–1961) személyét vizsgáljuk meg ezúttal nem az írott, hanem az egyéb rendelkezésünkre álló források felhasználásával (festmények, fényképek és filmfelvételek, hangfelvételek és szobrok). Mind emellett rátérünk arra is, hogy Grősz érsek mennyire, illetve milyen mértékben részese az emlékezeti kánonnak, s ennek a jellege miként írható le. Célunk, hogy minél szélesebb és sokrétűbb perspektívából vizsgálva alkothassunk meg egy olyan képet Grősz érsekről, ami a lehető legközelebb állhat a valós személy, a valós főpap és ember személyiségének megismeréséhez, kiegészülve a kanonizáció emlékezetkutatási értelmével. Ehhez hívtuk tehát segítségül a fent felsorolt forrásokat, melyeket talán a történészek nem, vagy csak kevésbé esetleg részben vizsgálnának tudományos kutatásaik, munkájuk során. Mindazért azonban, hogy ezek a források a megfelelő kontextusban kerüljenek felhasználásra, röviden Grősz József életpályája, hivatása és munkássága is felvázolásra került. A tanulmányunk következő részében kerülnek a felsorolt forrás típusok elemzésre, az azok alapján levonható megállapításaink felvonultatásra.