„Jól elbeszélgetünk Őeminenciájával…”

Serédi Jusztinián és Horthy Miklós kapcsolatai Esty Miklós feljegyzéseinek tükrében

Absztrakt

Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy Esty Miklós naplójának segítségével kövesse nyomon Serédi Jusztinián és Horthy Miklós kapcsolatainak alakulását az 1933 és 1944 közötti időszakban. Esty Miklós (1895–1973) az esztergomi érsekek gentiluomojaként, személyi szolgálattevőjeként teljesített szolgálatot, és tapasztalatairól, a hozzá eljutott információkról 1933-tól kezdve vezetett igen részletes naplófeljegyzéseket. Esty nézőpontja sajátos volt, hiszen Serédihez fűződő bizalmi viszonya miatt egyszerre látott rá a személyes vonatkozásokra, az egyházpolitikai kérdésekre, illetve – miután tisztségéből adódóan a hercegprímás „protokollfőnöke” is volt – az állam és az egyház közötti szimbolikus kapcsolatok alakulására.
A történeti emlékezetben Serédi olyan főpapként maradt meg, aki jól ismerte, de sosem kedvelte a politikát, szerzetesi habitusának, zárkózott, visszahúzódó természetének alapvetően inkább a tudományos munka felelt meg. Helyzetét nem könnyítette meg, hogy az ország élén „apostoli király” helyett református kormányzó állt, miközben a katolikus világegyház ekkor, a „második felekezetképződési időszak” részeként a hívek lojalitásának és felekezeti öntudatának megerősítésére törekedett. A kortársak ezért gyakran úgy vélték, hogy – amint a diplomata Barcza György megfogalmazta – Serédi elsősorban a reformátust látta Horthyban, s csak utána az államfőt.
Esty Miklós naplója, ha nem is változtatja meg, de jelentősen árnyalja ezt a képet. A bíborosi és hercegprímási méltóság, az Apostoli Szentszék elvárásai, az egyházjog tételes előírásai ugyan jelentősen korlátozták Serédi mozgásterét a kormányzó irányában, azonban magatartását mégsem a merev szembenállás jellemezte, hiszen igyekezett a rendelkezésére álló lehetőségeket kihasználni arra, hogy javítsa az államfővel fenntartott személyes és intézményes kapcsolatait. Ezzel pedig sikerült olyan bizalmi tőkét felhalmoznia Horthynál, ami lehetővé tette, hogy a kényes kérdésekben – mint a kormányzóhelyettesi poszt ügyében – határozott, elvi álláspontot foglalhasson el. Ebben a bíboros gentiluomoja is közrejátszott, aki rendszerint a „fair play”-t, a problémák megbeszélését, a nyílt kommunikációt ajánlotta munkaadójának.