A rejtett társadalmi hálózat információs értéke

A magyarországi lutheránusok helyzete Johann Joachim d'Orville (1633-1688), Hessen-Kassel rezidensének a regensburgi állandó birodalmi gyűlésen készült jelentéseiben leírtak szerint.

Absztrakt

1671-1681 között, I. Lipót nyílt abszolutizmusra törekvő hatalomgyakorlása időszakában a magyarországi protestáns közösségek sokrétű krízise intenzíven jelent meg a korabeli nemzetközi nyilvánosság előtt, különösen a Német-római Birodalom nyomtatott politikai diskurzusaiban. A Johann Joachim D’Orville (1633-1688), Hessen-Kassel fejedelemségét a regensburgi birodalmi gyűlésen képviselő diplomata követjelentései bizonyítják, hogy nemcsak az 1670-es évek nyílt felekezeti konfliktusa idején, hanem az 1680-as években, az Oszmán Birodalom elleni háború nagy erőpróbái alatt is hangsúlyosan és sokrétűen jelen volt a magyarországi protestánsok ügye a Német-római Birodalom politikai diskurzusaiban. Hessen-Kassel regensburgi rezidense sokrétű információkkal rendelkezett az 1681-es soproni diéta politikai jelentőségéről, Esterházy Pál nádor szerepéről, Thököly Imrével való tárgyalásokról, s Kollonits Lipót (1631-1707), a későbbi bíboros és érsek, ekkor bécsújhelyi püspök protestánsokkal szembeni fellépéséről. A hesseni követ figyelte Kollonich szerepét a szabad királyi városok mindennapjaiban nagy változást eredményező kamarai elnöksége kapcsán is.

D’Orville s titkára, Niklas Wilhelm Göddäus (1646-1719) az 1681-es országgyűlést követően is rendszeresen jelentettek a magyarországi evangélikusok helyzetéről, a hitgyakorlás lehetőségeiről, elsősorban soproni evangélikusoktól szerzett hírek alapján. Az információszerzést segíthette Justus Eberhard von Passer (1652-1733), Hessen-Darmstadt későbbi, 1692-es és 1704-es bécsi követe, aki a császárváros életéről nyújtott sokoldalú kép mellett a magyarországi politikai viszonyokról is érdemi ismeretekkel rendelkezett. D’Orville megbízható értesüléseket kapott Hessen-Kassel bécsi ügyvivőjétől, Johann Jonas Schrimpftől, aki 1649 és 1696 között tevékenykedett Bécsben ágensként, majd rezidensként.

Hessen-Kassel felkészült regensburgi rezidensének beszámolói bizonyítják, hogy bár a török háború és a Thököly-felkelés felszámolásának manifeszt nyomtatott hírei részben „eltakarták” a politikailag kényesebb felekezeti kérdéseket az 1680-as években, mégis a kevésbé nyilvános háttértárgyalások és kéziratos diplomáciai hírekben markánsan megjelentek a birodalmi gyűlésen a Magyar Királyság belpolitikai erőviszonyainak változásai, s a városi evangélikus közösségek szűkülő lehetőségei.