A kegyúri jog és a térítő földesúri ellenreformáció lehetőségei Felekezeti alapú konfliktusok Varannón és Ungváron a 17. században

Absztrakt

Az 1608. évi vallásszabadság törvénye és a Wesselényi-féle összeesküvés (1664-1671) közötti időszakot a „hittérítő földesúri ellenreformáció” felfogása jellemezte, amely alakította az erőviszonyokat a növekvő katolikus vallás és a protestáns egyházak között. Ebben az időszakban a földesurak békés (vagy kevésbé békés) eszközökkel megpróbálták jobbágyaikat saját vallásukra téríteni, ahol a „jus patronatus” segített nekik. Tanulmányomban két északkelet -magyarországi település (oppidum) vallási életét és az azokat befolyásoló tényezőket elemzem. A kérdés mikrotörténeti elemzésének eredményeként rámutatok a kálvinista pártfogó rendszer nagy jelentőségére, amely nagyon erős társadalmi struktúrát alakított ki. Ez a szerkezet tovább élt, amikor a földesurak áttértek a katolikus vallásba. Ebben a helyzetben több vallásbeli konfliktus alakult ki a katolikus és a protestáns prédikátorok között. A protestáns prédikátorok jutalma és kiváltságai megvédték a nemes vármegyét, ahol a legmeghatározóbb hatalom a protestáns nemesek szövetsége volt. Ez a szövetség sikeres volt a magyar diéták politikai akaratteremtési folyamataiban, és ennek eredményeképpen alakult ki a gyóntatási rend mint a korporativitás különleges típusa.