Szempontok a hét bűnbánati zsoltár 16–17. századi protestáns kiadástörténetéhez
Doi:
https://doi.org/10.54231/ETSZEMLE.2023.1.1Kulcsszavak:
bűnbánati zsoltár, pietizmus, kegyesség, puritanizmusAbsztrakt
A hét bűnbánati zsoltár (katolikus számozás szerint: 6., 31., 37., 50., 101., 129., 142.; a protestánsoknál: 6., 32., 38., 51., 102., 130., 143) fontos szerepet játszott a bűnvallás és a gyónás folyamatában, a szentségek egyike. A 17. század elejétől jelentős hazai katolikus szerzők verses és prózai imádság formájában dolgozták át azokat: Pázmány Péter, Ferencffy Lőrinc, Kopcsányi Márton, Draskovich János. A protestánsok az 51. zsoltár több változatát készítették el és adták ki a 16-17. században (Rimay János). A protestantizmus elutasította a gyónást, így a hét bűnbánati zsoltár szerepét, liturgikus jelentőségét is tagadták. A 17. század első harmadában a pietizmus azonban felerősíti a bűnvalló spiritualitás jelentőségét, és több hazai átdolgozása születik a bűnbánati zsoltároknak (Philipp Kegel, Tranovsky Jiřik, [Georgius Tarnoscius], Joannides Jiřik, Debreceni Péter). Pápai Páriz Imre Keskeny út c. műve a puritánizmus kegyességét követve a bűnvallás jelentőségét hangsúlyozza. Ezért is jelenik meg 1662-től sokszor Pápai Páriz művének – amelynek sok kiadása készült a 18. században – függelékeként a hét bűnbánati zsoltár.
Letöltések
Letöltések
Közzétéve
Licensz

Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc alapján használható.
A szerző(k) fenntartják a művük szerzői jogait.
Az Egyháztörténeti Szemle nem korlátozza a szerzők jogait, hogy a kézirataikat, vagy kéziratváltozataikat preprint szervereken, vagy más tárhelyen elhelyezzék. Ez az alábbi formátumokra általánosan vonatkozik.
- Beküldött verzió
- Elfogadott verzió (Szerző által elfogadott kézirat)
- Közzetett verzió (Rekord verziója)