Ilyen külső adottságok mellett a régi, intézményesült egyháztörténeti folyóiratok helyzete sem könnyű. Őket azonban segíti az, hogy kialakult arculatuk, közönségük van. Az Egyháztörténeti Szemle viszont most keresi helyét a Nap alatt. Most kell eldöntenie, kikhez szól, miről ír. Most kell tisztáznia, miben különbözik más egyháztörténeti folyóiratoktól, és most kerül abba a kényszerbe, hogy a létezését igazolja.
A szerkesztők bemutatkozó nyilatkozata – alább olvasható – nekem rokonszenves. Nagyon kívánom a tervek megvalósulását. Kívánok sok olvasót! Végül azt szeretném, ha a vállalkozás fiatal indítói közül kiemelkednék akár több olyan nagy személyiség is, aki mintegy irányt ad a kutatásoknak és saját tanítványokat, utódokat nevel. Legyen az Egyháztörténeti Szemle munkálója a múlt és a jövő között kialakítandó kapcsolatnak!
(Részlet az Egyháztörténeti Szemle első számából 2000-ből.)

Az egyháztörténettel való foglalkozás hosszú szünet után, az utóbbi majd tíz év folyamán került újra a történeti érdeklődés homlokterébe, és nemcsak megjelentek és megszaporodtak az egyháztörténeti tárgyú tanulmányok, hanem a korábbi irányok mellett újak is mutatkoznak.
A rendszerváltás óta örvendetesen megszaporodott egyháztörténeti kutatásoknak szerencsére számos publikációs fórum áll rendelkezésére, elsősorban a kitűnő Magyar Egyháztörténeti Vázlatok c. periodika. Mégis úgy ítéltük meg, hogy ezen a piacon még bőven „elfér” egy kifejezetten erre a diszciplínára szakosodott orgánum, mely minden irányban nyitott szellemiséggel szerzői körébe vár minden, egyháztörténeti téma iránt érdeklődő kutatót. Semmiképpen nem tekintjük célnak a működő folyóiratokkal, tudományos műhelyekkel szembeni konkurenciát, sőt éppen azokkal együttműködve, minél jobb szakmai kapcsolatot kialakítva szeretnénk megvalósítani a folyóirat alapításának elsődleges feladatát: a hazai egyháztörténet-írásban meglévõ lehetőségek, publikációs illetve kifejezési fórumok szélesítését. Magyarországon a második világháború éveiben indult Egyháztörténet c. folyóirat a legutolsó, rövid (1957-1958-as) vegetációját követően végleg kimúlt, és azóta protestáns szellemi műhelyekből (a Ráday Gyûjtemény évkönyveiben, a Confessioban, a Protestáns Szemlében stb. megjelenő vonatkozó tanulmányoktól eltekintve) nem is került ki ehhez fogható, az egyháztörténet-írást önálló diszciplínaként művelő szakfolyóirat. Úgy érezzük, hogy az ilyen kezdeményezésekre a hazai történettudományban szükség van, elsősorban azért, mert a vonatkozó történeti kutatások színvonalának emelkedése nagyban függ a folyamatosan működő (például egy folyóirat köré tömörülő) szellemi műhelyektől.

Az egyháztörténet-írás meglehetősen hosszú időn át elsősorban az intézménytörténet és teológiatörténet feltárását jelentette, ennek megfelelően művelői jórészt egyházi személyek voltak. Mára ennél színesebb a paletta, a történeti kutatások szélesebb körű vizsgálódásaival találkozunk. Az Egyháztörténeti Szemle elképzelése szerint a régi és új irányoknak egyaránt helyet kíván adni. A kutatások megindulása azt mutatja, hogy az egyház mint intézmény illetve az egyházi intézmények történetének feltárása során is sok, eddig még ismeretlen adalék kerülhet elő, és nem csupán az elmúlt évtizedekre vonatkozóan, bár kétségtelen, hogy a jelenkor egyháztörténetének megíróira különösen nagy munka vár. Úgy tűnik azonban, hogy éppen a hosszú ideig tartó – és talán a leginkább az egyháztörténetet sújtó cezúra miatt – a történetírásnak éppen ez a szegmense maradt legtovább az adatoló, pozitivista vagy eszmetörténetet feldolgozó módszerek mellett. Az eddig ismert képet tehetik teljesebbé és árnyaltabbá azok a kutatások, amelyek arra is rákérdeznek, amennyire lehetséges, hogy a vallás illetve a valláshoz való viszony milyen mértékben befolyásolta az egyes ember, egy közösség életét, gondolkodásmódját, értékrendjét, szokásait, elhelyezkedését a helyi társadalomban. A középkor egyháztörténetéhez fontos adalékkal szolgálhatnak azok a kutatások, amelyek a történelem segédtudományait használják föl. Ugyancsak sok a találkozási pont a lelkiségtörténetet is vizsgáló irodalomtörténet-írás valamint az egyháztörténet között.

A számos kezdeményezés mindazonáltal nem teszi fölöslegessé azokat a konzultációkat, fórumokat, ahol a sok helyen sokféleképpen megkezdett egyháztörténeti kutatások résztvevõi megvitathatják elképzeléseiket az egyháztörténet kutatásának módszertani kérdéseit illetõen is. A Szemle, szándékunk szerint, ennek is szeretne fóruma lenni.
Fentiekből is látható, az induló Egyháztörténeti Szemle szerkesztőinek elképzelése szerint az egyháztörténet mint történeti diszciplína magába foglalja mindazon kutatásokat, amelyek arra irányulnak, hogy a történeti múltban az ember helyzetét, gondolkodását mennyiben és hogyan formálta a valláshoz, az egyházhoz való viszonya, ez a viszony miként és hogyan tárgyiasult vagy mutatkozott meg, hogyan változott koronként az egyház definíciója, és mindez mennyiben alakította az emberi történelem egyéb szeleteit. A múltban gyakran megtörténhetett, hogy az egymással nem kommunikáló tudományok képviselői által adott képek szükségszerűen szenvedtek az egyoldalú ábrázolásból fakadó torzulásoktól. Módszertani tudatossággal pedig csak a legkiválóbbak esetén találkozhatunk a régebbi egyháztörténeti munkák esetében. Mindemellett feltétlenül szándékunkban áll magának az egyháztörténet-írás történetének vizsgálata, tudománytörténeti munkák megjelentetése is.