Ez a folyóirat nagy kockázattal indul. Mindent nyerhet vagy mindent veszíthet. Azért gondolom így, mert a világ és az egyházak viszonya ma változásban van. Nemcsak itt, Magyarországon, hanem mindenütt a világon tapasztalható az, hogy az emberek érzései szélsőséges pontokon sűrűsödnek. Vannak, akik mindenfajta egyháztól tökéletesen elfordulnak, mások saját lényük lényegét keresik egyházuk tanításaiban. A politika hol vállalja, esetleg túlhajtja az egyházak és az államok egyidejű létezésének következményeit, hol a tökéletes szétválasztást tudná csak elfogadni. Az egyes egyházakon belül sem egyértelmű a helyzet. Az intézmények megújítása, a laikusok, a nők szóhoz juttatása mindenütt napirendre került, illetve heves vitákat vált ki. Ugyanígy, súlyos érzelmek terhelik a új egyházak megjelenését.

Abban a kultúrkörben, amelyben mi élünk, a zsidó-keresztény párbeszéd akadozik. Az antiszemitizmus minden civilizált lény egyik legsúlyosabb gondja. Ehhez társul az, hogy a kereszténységen belül is vannak ellentmondások. Kutatják az egység visszaállításának, vagy legalább az összetartozás szimbolikus megjelenítésének lehetőségét, ugyanakkor mások saját felekezetük egyeduralmára törekednek. Az érem másik oldalán, mind Nyugat-Európában, mind Kelet-Európában nő a közöny. Nő ugyanakkor az elbizonytalanodás. Ha kényelmes fotelból nézhetjük az egyházi szertartásokat, könnyen válik minden puszta látványossággá.
Egyelőre nem tudjuk, hogyan hat mindez az egyháztörténet iránti érdeklődésre. Mellőzik az egyházak történetét, mert nem tekintik a lényeghez, a mindennapos döntésekhez szükségesnek? Rávetik magukat mint kuriózumra? Segítségül hívják, hogy az információk végtelen áramában segítsen tájékozódni? Tudomásul veszik az eredményeit éppen úgy, mint a történettudomány bármelyik más ágazatától származókat? Akármi lehetséges.

Ilyen külső adottságok mellett a régi, intézményesült egyháztörténeti folyóiratok helyzete sem könnyű. Őket azonban segíti az, hogy kialakult arculatuk, közönségük van. Az Egyháztörténeti Szemle viszont most keresi helyét a Nap alatt. Most kell eldöntenie, kikhez szól, miről ír. Most kell tisztáznia, miben különbözik más egyháztörténeti folyóiratoktól, és most kerül abba a kényszerbe, hogy a létezését igazolja.
A szerkesztők bemutatkozó nyilatkozata – alább olvasható – nekem rokonszenves. Nagyon kívánom a tervek megvalósulását. Kívánok sok olvasót! Végül azt szeretném, ha a vállalkozás fiatal indítói közül kiemelkednék akár több olyan nagy személyiség is, aki mintegy irányt ad a kutatásoknak és saját tanítványokat, utódokat nevel. Legyen az Egyháztörténeti Szemle munkálója a múlt és a jövő között kialakítandó kapcsolatnak!

Az egyháztörténettel való foglalkozás hosszú szünet után, az utóbbi majd tíz év folyamán került újra a történeti érdeklődés homlokterébe, és nemcsak megjelentek és megszaporodtak az egyháztörténeti tárgyú tanulmányok, hanem a korábbi irányok mellett újak is mutatkoznak.
A rendszerváltás óta örvendetesen megszaporodott egyháztörténeti kutatásoknak szerencsére számos publikációs fórum áll rendelkezésére, elsősorban a kitűnő Magyar Egyháztörténeti Vázlatok c. periodika. Mégis úgy ítéltük meg, hogy ezen a piacon még bőven „elfér” egy kifejezetten erre a diszciplínára szakosodott orgánum, mely minden irányban nyitott szellemiséggel szerzői körébe vár minden, egyháztörténeti téma iránt érdeklődő kutatót. Semmiképpen nem tekintjük célnak a működő folyóiratokkal, tudományos műhelyekkel szembeni konkurenciát, sőt éppen azokkal együttműködve, minél jobb szakmai kapcsolatot kialakítva szeretnénk megvalósítani a folyóirat alapításának elsődleges feladatát: a hazai egyháztörténet-írásban meglévõ lehetőségek, publikációs illetve kifejezési fórumok szélesítését. Magyarországon a második világháború éveiben indult Egyháztörténet c. folyóirat a legutolsó, rövid (1957-1958-as) vegetációját követően végleg kimúlt, és azóta protestáns szellemi műhelyekből (a Ráday Gyûjtemény évkönyveiben, a Confessioban, a Protestáns Szemlében stb. megjelenő vonatkozó tanulmányoktól eltekintve) nem is került ki ehhez fogható, az egyháztörténet-írást önálló diszciplínaként művelő szakfolyóirat. Úgy érezzük, hogy az ilyen kezdeményezésekre a hazai történettudományban szükség van, elsősorban azért, mert a vonatkozó történeti kutatások színvonalának emelkedése nagyban függ a folyamatosan működő (például egy folyóirat köré tömörülő) szellemi műhelyektől.

Az egyháztörténet-írás meglehetősen hosszú időn át elsősorban az intézménytörténet és teológiatörténet feltárását jelentette, ennek megfelelően művelői jórészt egyházi személyek voltak. Mára ennél színesebb a paletta, a történeti kutatások szélesebb körű vizsgálódásaival találkozunk. Az Egyháztörténeti Szemle elképzelése szerint a régi és új irányoknak egyaránt helyet kíván adni. A kutatások megindulása azt mutatja, hogy az egyház mint intézmény illetve az egyházi intézmények történetének feltárása során is sok, eddig még ismeretlen adalék kerülhet elő, és nem csupán az elmúlt évtizedekre vonatkozóan, bár kétségtelen, hogy a jelenkor egyháztörténetének megíróira különösen nagy munka vár. Úgy tűnik azonban, hogy éppen a hosszú ideig tartó – és talán a leginkább az egyháztörténetet sújtó cezúra miatt – a történetírásnak éppen ez a szegmense maradt legtovább az adatoló, pozitivista vagy eszmetörténetet feldolgozó módszerek mellett. Az eddig ismert képet tehetik teljesebbé és árnyaltabbá azok a kutatások, amelyek arra is rákérdeznek, amennyire lehetséges, hogy a vallás illetve a valláshoz való viszony milyen mértékben befolyásolta az egyes ember, egy közösség életét, gondolkodásmódját, értékrendjét, szokásait, elhelyezkedését a helyi társadalomban. A középkor egyháztörténetéhez fontos adalékkal szolgálhatnak azok a kutatások, amelyek a történelem segédtudományait használják föl. Ugyancsak sok a találkozási pont a lelkiségtörténetet is vizsgáló irodalomtörténet-írás valamint az egyháztörténet között.

A számos kezdeményezés mindazonáltal nem teszi fölöslegessé azokat a konzultációkat, fórumokat, ahol a sok helyen sokféleképpen megkezdett egyháztörténeti kutatások résztvevõi megvitathatják elképzeléseiket az egyháztörténet kutatásának módszertani kérdéseit illetõen is. A Szemle, szándékunk szerint, ennek is szeretne fóruma lenni.
Fentiekből is látható, az induló Egyháztörténeti Szemle szerkesztőinek elképzelése szerint az egyháztörténet mint történeti diszciplína magába foglalja mindazon kutatásokat, amelyek arra irányulnak, hogy a történeti múltban az ember helyzetét, gondolkodását mennyiben és hogyan formálta a valláshoz, az egyházhoz való viszonya, ez a viszony miként és hogyan tárgyiasult vagy mutatkozott meg, hogyan változott koronként az egyház definíciója, és mindez mennyiben alakította az emberi történelem egyéb szeleteit. A múltban gyakran megtörténhetett, hogy az egymással nem kommunikáló tudományok képviselői által adott képek szükségszerűen szenvedtek az egyoldalú ábrázolásból fakadó torzulásoktól. Módszertani tudatossággal pedig csak a legkiválóbbak esetén találkozhatunk a régebbi egyháztörténeti munkák esetében. Mindemellett feltétlenül szándékunkban áll magának az egyháztörténet-írás történetének vizsgálata, tudománytörténeti munkák megjelentetése is.

Bár lapunk szerkesztőinek személye és kutatási témakörei inkább a protestáns egyháztörténet-íráshoz kötődnek, nem kívánjuk szűkíteni folyóiratunk érdeklődési körét. A fő szempontot a történetírás általános követelményeinek (forrásközpontú szemlélet, tárgyi elfogulatlanság, tartalmi és külsõ megformáltság, igényesség stb.) való megfelelésben jelöljük meg. Várunk tehát minden olyan publikációt, mely a zsidó-keresztény kultúrkör bármely felekezetének (katolikus, református, evangélikus, unitárius, izraelita stb.) bármely történeti problémájához kapcsolódik, akár magyar akár egyetemes történeti vonatkozású. Különös figyelmet kívánunk fordítani a keresztény egyházak belső, hitéleti tevékenysége múltjának, illetve a vallás társadalmi szerepének, állam és egyház viszonyának bármilyen tükröztetését felvállaló publikációkra. Őszinte örömünkre szolgál, ha a hazai egyháztörténetírás méltán tekintélyt kivívott, idősebb generációhoz tartozó tagjai megtisztelnek írásaikkal, de szeretnénk publikációs lehetőséghez juttatni a színvonalas kutatásokat folytató, esetleg pályájukon még csak most induló fiatalokat, Ph.D.-hallgatókat, az egyházi értelmiség képviselőit stb.
Rovataink kialakításakor a megszokott kategóriák (tanulmányok, közlemények) mellett szeretnénk teret adni az egyháztörténettel kapcsolatos vitáknak, konferenciákról, műhelyvitákról, kiállításokról, egyéb tudományos eseményekről készült beszámolóknak, ismertetéseknek, egyáltalán a hasonló témakörrel foglalkozó kutatók kapcsolatfelvételi kísérleteinek stb.