„Máriás zászlónkat nem látja egyhamar Kassa.” Egy bátor kiállás 1968-ban
Doi:
https://doi.org/10.54231/ETSZEMLE.22.2021.3.16Absztrakt
Az esztergomi kanonokok, Városi István és Lázár András egyházi biztos közötti konfliktusok az 1950-es évek közepétől a hatvanas évek végéig tartottak. A történetből nem csupán két ember személyiségét és életét ismerhetjük meg, hanem a (párt)állam és a katolikus egyház közötti ellentétet is. Az ateista, arrogáns hatalom, amely céljai elérése érdekében minden lehetséges eszközt bevetett a templomok felszámolására, lényegében a vallásosságot ellenezte, szemben az elnyomott egyházzal, amelyet a templomokba kényszerítettek. Városi István példája felhívja a figyelmet arra, hogy a hívő számára még egy térdre kényszerítő helyzetben is lehetséges volt kiállni az igazság mellett.
Letöltések
Letöltések
Közzétéve
Licensz

Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc alapján használható.
A szerző(k) fenntartják a művük szerzői jogait.
Az Egyháztörténeti Szemle nem korlátozza a szerzők jogait, hogy a kézirataikat, vagy kéziratváltozataikat preprint szervereken, vagy más tárhelyen elhelyezzék. Ez az alábbi formátumokra általánosan vonatkozik.
- Beküldött verzió
- Elfogadott verzió (Szerző által elfogadott kézirat)
- Közzetett verzió (Rekord verziója)