Marczali Henrik és a vatikáni kutatások
Doi:
https://doi.org/10.54231/ETSZEMLE.2023.2.10Absztrakt
A Magyar Tudományos Akadémia egykori főtitkárának, Fraknói (Frankl) Vilmosnak köszönhetően az 1890-es évekre intézményesültek a vatikáni magyar kutatások. Marczali Henrik legrégebbi tanítványai közül is voltak, akik bekapcsolódtak a rendszeres munkálatokba, sőt vállaltak kiemelt szerepet a Római Magyar Történeti Intézet működésében. Marczali szintén kutatott az Örök Városban, illetve jó, bizalmas kapcsolatban állt Fraknóival, valamint baráti kapcso-latot ápolt a római kutatásokat támogató, tudós kalocsai érsekkel, Haynald Lajossal is. A Vatikáni Magyar Okirattár 1884 és 1891 között napvilágot látott kötetei a 19. század végi hazai katolicizmus kiemelkedő szellemi teljesítményei voltak, amelyeket a hazai világi tudományos fórumok is elismerő figyelemmel kísértek. Feltehetőleg mindez szerepet játszhatott abban, hogy 1890-ben Marczali tanulmányt írt a pápaság és Magyarország modernkori érintkezésének témakörében. Ehhez az írásához azonban elsősorban nem levéltári források, hanem egy 50 évvel korábban, javarészt a pápai államban íródott, magyar püspöki napló szolgált alapul, amelyet az elhunyt főpap egykori titkárától kapott meg a történész.
Letöltések
Közzétéve
Licensz
Szerzői jog (c) 2023 Bárány Zsófia (Szerző)
Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc alapján használható.
A szerző(k) fenntartják a művük szerzői jogait.
Az Egyháztörténeti Szemle nem korlátozza a szerzők jogait, hogy a kézirataikat, vagy kéziratváltozataikat preprint szervereken, vagy más tárhelyen elhelyezzék. Ez az alábbi formátumokra általánosan vonatkozik.
- Beküldött verzió
- Elfogadott verzió (Szerző által elfogadott kézirat)
- Közzetett verzió (Rekord verziója)
