Őri Fülep Gábor élete és munkássága

Absztrakt

Jelen tanulmány a 18. századi magyar református egyháztörténet egy jelentős püspökének, professzorának, Őri Fülep Gábornak az élettörténetét mutatja be. A reformáció századaira irányuló egyháztörténeti kutatásokkal szemben a 18. század mind a mai napig méltatlanul kevés figyelmet kap, noha ez az évszázad éppen a református egyház túlélése szempontjából rendkívül fontos volt. Őri Fülep pályája nemcsak azért tarthat számot az utókor érdeklődésére, mert kiváló püspöke volt a korszaknak, hanem azért is, mert a peregrinációja a 17. század legkiválóbbjait idézte.
Őri Fülep Gábor, a Tiszáninneni Egyházkerület 5. püspöke 1739-ben született Sajószentpéteren. Hollandiai peregrinációja hosszú és sikeres volt, franekeri és leideni tanulmányai után 1765-ben Utrechtben avatták a teológia doktorává. Hazatérése után lelkésszé szentelték, majd néhány év szolgálat után, 1772-ben meghívták a sárospataki kollégiumba a teológia tanítására. Professzorként 8 alkalommal viselte a rektori hivatalt, 1785-ben tagja volt a Bécsben az alsóbb iskolai tankönyvek ügyében tárgyaló küldöttségnek, 1791-ben részt vett és bizottsági jegyző volt a budai zsinaton. 1797-ben az egyházkerület püspökévé választották, 1799-ben ténylegesen el is foglalta a hivatalt. Még ugyanebben az évben megválasztották szülővárosa lelkészének, ahol csaknem negyed századon át, haláláig szolgált. Püspökként fontos szervezeti változásokat hajtott végre. Tudósként főleg kora legjelentősebb európai protestáns gondolkodóinak a műveit fordította, ezzel a magyar nyelv megújításáért is sokat tett. E munkásságának elismerése, hogy 1790-ben a tervezett Akadémia tagjának jelölték.