10. évfolyam 4.
szám |
Béres Gyula: A tornai főesperesek, 1776-1945 |
A közlemény első részét ld.: Béres Gyula: A tornai
főesperesek, 1273-1776. In: Egyháztörténeti
Szemle, 2009. 1. sz. 32-64. p. A tornai főesperesség 1776-tól A rozsnyói püspökséget 1776-ban hasította ki az
esztergomi érsekségből – a besztercebányai és szepesi püspökség mellett – és
alapította Mária Terézia királynő. A január 1-i bejelentést követően VI. Piusz
pápa március 13-án írta alá az egyházmegye felosztását és a három új püspökség
létrehozását kimondó „Regalium principium”
kezdetű bullát.[1]
A felosztást és az új püspökségek kialakítását az 1775. november 30-án, a
királynő által létrehívott Vegyes Bizottság végezte el.[2]
Ennek értelmében a Rozsnyói Püspökség 70 plébániát és 15 kápláni állomást
kapott.[3]
Az egyházi közigazgatás beosztását a leendő új püspökre bízta a bizottság. A
későbbi beosztás szerint az egyházmegye 5 főesperesi és 14 alesperesi
kerületből állt melyhez 98 plébánia tartozott. A kerületek a következőképpen
alakultak: I. Székesegyházi főesperesség, II. Gömöri és Kishonti főesperesség,
III. Nógrádi főesperesség, IV. Szepesi főesperesség, V. Tornai és Jászói
főesperesség (13. jászói, 14. tornai esperesi kerületek).[4] A
tornai főesperesség 9 plébániából állt, melyek filiáikkal az alábbiak voltak:
Almás – Körtvélyes – Evetes Mola * Görgő – Péterháza * Hidvégardó – Becskeháza,
Horváti, Lenke, Vendégi * Jablonca – Borzova, Derenk, Szilice, Ardócska,
Kis-Falu, Szelce, Vidomaj * Szentandrás – Barakony, Dobódél, Rákó, Kovácsi *
Szilas – Égerszög, Kápolna, Komjáti, Nádaska, Perkupa, Szőlősardó, Teresztenye,
Varbóc, Lászi-puszta * Szögliget – Jósvafő, Petri, Szin * Torna – Áj, Méhész, Szádelő,
Udvarnok * Tornaújfalu – Zsarnó.[5] 1850-ben 3 főesperességhez 14 alesperesség
tartozott. I. Székesegyházi főesperesség, II. Nógrádi főesperesség, III. Tornai
főesperesség (12. tornai, 13. jászói).[6] A
tornai kerület 9 plébániája a filiákkal: Almás – Körtvélyes * Görgő *
Hidvégardó – Becskeháza, Horváti, Lenke, Vendégi * Jablonca – Borzova, Derenk,
Szilice, Ardócska, Szelce, Kisfalu, Vidomaj, Korotnok * Szentandrás – Barakony,
Dobódél, Rákó, Kovácsi * Szilas – Égerszög, Kápolna, Komjáti, Nádaska, Perkupa,
Szőslősardó, Teresztenye, Varbóc, Lászi-puszta * Szögliget – Szin, Petri,
Jósvafő * Torna – Áj, Udvarnok, Méhész, Szádelő, Szalajkó * Toranújfalu –
Zsarnó.[7]
1851-ben a helyzet ugyanez annyi változással, hogy Almáshoz két fília került:
Mola Evetes, Malom.[8]
1855-ben az alábbi változások történtek az egyházkormányzatban: I.
Székesegyházi főesperesség, II. Nógrádi főesperesség, III. Tornai főesperesség
(12. tornai, 13. jászói, 14. szepesi esperesi kerületek).[9]
Így 3 főesperességhez szintén 14 esperesi kerület és 98 plébánia tartozott.
1861-ben Jabloncához az addigiakon túl Feketefűz került filiaként.[10]
1864-ben Perkupát a tornai főesperességhez csatolták így a plébániák száma
99-re emelkedett,[11]
ami változatlan maradt az első világháború végéig. 1869-ben az esperesség beosztása a következő volt:
Almás – Körtvélyes, Mola Evetes, réti malom * Görgő * Hidvégardó – Becskeháza,
Horváti, Lenke, Vendégi * Jablonca – Borzova, Derenk, Szilice, Ardócska,
Kisfalu, Feketefűz, Szelce, Vidomaj * Perkupa – Dobódél, Varbóc, Kápolna,
Szőlősardó, Teresztenye, Égerszög, Lászi-puszta * Szentandrás – Barakony, Rákó,
Kovácsi * Szilas – Nádaska, Komjáti * Szögliget – Szin, Petri, Jósvafő * Torna
– Áj, Udvarnok, Méhészke, Szádelő, Szalajkó * Tornaújfalu – Zsarnó. Így tehát
10 plébánia volt 36 filiával.[12] 1904-ben az esperesség beosztása ugyanaz.[13]
1906-ban a tornai főesperességben a beosztás a következő volt: Bódvaszilas –
Tornanádaska, Komjáti * Hidvégardó – Becskeháza, Tornahorváti, Bódvalenke,
Bódvavendégi * Jablonca – Borzova, Derenk, Szilice, Ardócska, Kisfalu, Szelce,
Vidomaj * Perkupa – Dobódél, Varbóc, Tornakápolna, Szőlősardó, Teresztenye,
Égerszög, Lászi-puszta * Szádalmás – Körtvélyes, Réti-malom, Mélykút *
Szögliget – Szin, Szinpetri, Jósvafő Torna – Áj, Szádudvarnok, Méhész, Szádelő
* Tornagörgő – Paklan * Tornaszentandrás – Barakony, Bódvarákó, Kovácsi,
Világos * Tornaujfalu – Zsarnó, szintén 10 plébánia 36 filiával.[14] A tornai főesperesség
Csehszlovákiához került részei A magyar Tanácsköztársaság és a csehszlovák
néphadsereg által 1919. július 1-én aláírt pozsonyi fegyverszüneti szerződés
kijelölte a két ország közötti demarkációs vonalat amely a későbbi trianoni
határral lényegében azonos volt. A A szlovákiai Apostoli Adminisztratúra 1939. szeptember 2-tól „Dioecesis Slovachia” néven
a metropolitai joghatóságot a Szentszék látta el Csehszlovákiában.[18]
1939. szeptember 23-án adta ki Angelo Rotta budapesti nuncius azt a
rendelkezést, mely szerint a rozsnyói püspökség 38 vissza nem csatolt
plébániája a kassai és szatmári egyházmegyék 115 illetve 158 határontúli
plébániáival egyesítve, Eperjes központtal a Kassai, Rozsnyói, Szatmári
Apostoli Adminisztratúra keretei között egyesülnek a Szentszék vezetésével,
élén Cársky József apostoli adminisztrátorral, korábbi kassai apostoli
kormányzóval.[19]
1939 szeptemberében Bubnics püspök körlevelében tudósított az egyházmegye
területi változásairól. Ismertetése szerint az egyházmegye három részre volt
osztva. Püspöki joghatóság alatt a visszacsatolt részen 45 plébánia működött.
1937. szeptember 6-tól a Szentszék létrehozta a Kassa–Rozsnyói Apostoli
Adminisztratúrát, melynek irányítását Serédi Jusztinián hercegprímás alá
rendelte 1939-ig, mikor is 38 plébánia volt a szlovák részen és a püspöki
joghatóság alól kivonva. A csonka-magyarországi részen az 1937 szeptemberében
létrehozott rozsnyói apostoli kormányzósághoz 22 plébánia tartozott. Ez
összesen 105 plébániát jelentett.[20]
Az októberi körlevél szerint némi változás állt be, mivel a visszacsatolt
részen 64 plébánia[21]
és 8 filia tartozott a kormányzás alá, püspöki joghatóság alól kivonva továbbra
is 22[22]
a szlovák részhez 38 plébánia tartozott.[23] A szlovákiai Rozsnyói Apostoli Adminisztratúra
három főesperességre és hét esperesi kerületre oszlott a már említett 38
plébániával az alábbiak szerint: I. Rozsnyói főesperesség: 1. rozsnyói kerület
(Dobsina, Csetnek, Nagypolány -3) 2. murányi kerület (Murány, Murány-hosszúrét,
Gömörrákos, Ratkólehota, Nagyrőce -5) 3. garami kerület (Vereskő, Helpa,
Pohorella, Garamszécs, Ágostonlak -6 ); II. Nógrádi főesperesség: 4. gácsi
kerület (Kisberezsnye, Divény, Alsósztregova, Felsőtisztás, Divényoroszi,
Gácsfalva -6) 5. kishonti kerület (Nyusta, Rimaráhó, Rimakokova, Forgácsfalva,
Újantalfalva, Tiszolc, Nagyszuha -7); III. Tornai főesperesség: 6. jászói
kerület (Stósz, Felsőmecenzéf -2) 7. szepesi kerület (Gölnicbánya, Jekelfalva,
Krompács, Szepesremete, Szomolnok, Szomolnokhuta, Svedlér, Vagendrüszl,
Zsakaróc -9)[24] A tornai főesperesség Magyarországon
maradt részei A trianoni Magyarországon 1 esperesség maradt 6
plébániával sértetlenül, 5 pedig csonkán 13 plébániával az új határokon belül.
A részben átkerült tornai esperesség a Magyarországon maradt plébániákkal: Bódvaszilas, Hidvégardó, Perkupa,
Szögliget, Tornaszentandrás.[25]
Balás Lajos püspök 1920. szeptember 18-án bekövetkezett halálát követően a
rozsnyói szék betöltetlen maradt. Podraczky István káptalani helynök vezette az
egyházmegyét. 1924-től apostoli adminisztrátorként Bubnics Mihály látta el ezt
a feladatot 1937-ig. 1937. szeptember 6-tól a Szentszék létrehozta a
Kassa–Rozsnyói Apostoli Adminisztratúrát, melynek irányítását Serédi Jusztinián
hercegprímás alá rendelte, kinek nevében a magyarországi részeket segédpüspöke,
Meszlényi Zoltán kormányzott az 1939. október 5-6. közötti éjféli időpontig.[26]
A csonka magyarországi részen az 1937 szeptemberében létrehozott rozsnyói
apostoli kormányzósághoz 22 plébánia tartozott. Az első bécsi döntés után 1939. március 6-án a
csehszlovák-magyar határmegállapító bizottság a lakosság kérését figyelembe
véve 1939. április 4-én Magyarországhoz csatolta Ájfalucska, Aranyida, Jászó,
Jászómindszent, Rudnok községeket.[27]
Az 1939. július 19-én kiadott Dioecesium
fines[28]
kezdetű bulla a rozsnyói püspökség magyarországi részét Eger suffraganeusává
tette és megszüntette a rozsnyói és kassai magyar apostoli adminisztratúrákat.[29]
1939. július 19-től a rozsnyói püspök Bubnics Mihály lett. Az alábbi főesperesi
és esperesi beosztás lépett érvénybe: I. Székesegyházi főesperesség: 1.
rozsnyói kerület (Barka, Hárskút, Krasznahorkaváralja, Pelsőc -4) 2. várgedei
kerület (Cered, Egyházasbást, Gesztete, Gömörpéterfalva, Sőreg, Várgede, Zabar
-7) 3. putnoki kerület (Abafalva, Csoltó, Deresk, Harkács-Sánkfalva, Jolsva,
Lice, Méhi, Putnok, Ragály, Süvéte, Tornalja -11) 4. rimaszécsi kerület
(Baraca, Dobóca, Feled, Rimaszécs, Rimaszombat, Sajópüspöki, Szentsimon,
Uzapanyit, Velkenye -9) II. Nógrádi főesperesség: 5. füleki kerület (Fülek,
Fülekpüspöki, Füleksávoly, Guszona, Ipolybolyk, Ipolygalsa, Osgyán -7) 6.
losonci kerület (Gács, Fülekpilis, Karancskeszi, Litke, Losonc, Rapp, Vilke -7)
7. mátravidéki kerület (Bárna, Kazár, Kisterenye, Mátranovák,
Mizserfa-Bányatelep, Salgótarján I-II., Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva -9) III.
Tornai főesperesség: 8. tornai kerület (Bódvaszilas, Hidvégardó, Jablonca,
Perkupa, Szádalmás, Szögliget, Torna, Tornagörgő, Tornaszentandrás, Tornaujfalu
-10) 9. jászói kerület (Debrőd, Jászó, Jászómindszent, Rudnok -4)[30] Magyarország 1941. júniusi hadba lépését követően
az egyházmegye beosztása 1939-hez képest nem változott. A III. Tornai
főesperesség plébániái a következők voltak fíliáikkal együtt: Bódvaszilas * Tornanádaska,
Komjáti (2), Hidvégardó * Becskeháza, Tornahorváti, Bódvalenke, Bódvavendégi
(4), Jablonca * Borzova, Derenk, Szilice, Ardócska, Kisfalu, Szelce, Vidumaj
(7), Perkupa * Dobódél, Varbóc, Kápolna, Szőlősardó, Teresztenye, Égerszög,
Lászi-puszta (7), Szádalmás * Körtvélyes (1), Szögliget * Szin, Petri, Jósvafő
(3), Torna * Áj, Udvarnok, Méhészke, Szádelő (4), Tornagörgő * Péterháza (1),
Tornaszentandrás * Bódvabarakony, Bódvarákó, Kovácsi (3), Tornaújfalu * Zsarnó
(1), 10 plébánia 33 filiával.[31]
A szovjetek benyomulását követően Malinovszkij marsall vezetésével a II. ukrán
front 1944. december 17-én elfoglalta Putnokot, 26-án Salgótarjánt és 1945.
január 23-án Rozsnyót.[32]
Bubnics püspök 1945. február 22-én, a szovjetek csapatok bevonulását követően szívtrombózisban
elhunyt.[33]
A megszállást követően az egyházmegyében visszaállt az 1938 előtti állapot és a
trianoni határ. 1945 után Hejce központtal működött a Rozsnyói Magyar
Helynökség (Ordinariatus Rosnaviensis in Hungaria). A frontátvonulási
időszakban Horváth Gyula kisterenyei plébános helynöki minőségben kormányozta a
csonka magyar részt 1945. februártól haláláig, 1945. augusztus 7-ig. Ezután
Pobozsny Róbert káptalani helynök Pájer Jánost bízta meg a vezetéssel 1945-1946
között, akit 1946-1948 között Madarász István kiutasított kassai megyéspüspök
majd 1948-1951 között Tost Barnabás apostoli kormányzó követett.[34] A háború alatt a trianoni határon túl két pap lelte
halálát a templomot ért bombatalálat miatt, Pelsőcön Borovi Gottfrid plébános
és Rimaszombatban Dráveczky Kálmán nyugalmazott plébános.[35]
A háborút követően az országban maradt részekből hozták létre a Rozsnyói és a
Kassai Magyar Részadminisztratúrát.[36]
1948-tól a csonka magyar rész tehát apostoli kormányzóság lett.[37]
Az egyházkerületi beosztás a következő volt: I. Nógrádi főesperesség: 1.
nógrádi kerület (10 plébánia) 2. mátrai esperesi kerület (8 plébánia) II.
Gömöri főesperesség: 3. putnoki kerület (7 plébánia) 4. bódvai esperesi kerület
(5 plébánia). Így tehát a rozsnyói magyarrészi adminisztratúra 2
főesperességből, 4 esperesi kerületből állt, amelyekhez összesen 30 plébánia
tartozott.[38]
A bódvai esperesi kerület a következők szerint alakult: Bódvaszilas –
Tornanádaska, Komjáti * Hidvégardó – Bódvalenke, Becskeháza * Perkupa –
Dobódél, Varbóc, Égerszög, Kápolna, Lászi-puszta, Teresztenye, Szőlősardó,
Vasúti állomás * Szögliget – Szin, Szinpertri, Jósvafő * Tornaszentandrás –
Bódvarákó, Tornabarakony, Kovácsi, Puszta, Osztramos.[39]
1951-től szentszéki kinevezéssel Dr. Brezanóczy Pál apostoli kormányzó – később
püspök, majd érsek – látta el a kormányzati teendőket immáron Egerből.[40] Az Egri Főegyházmegye irányítása alatt 1951-1982 A második világháborút lezáró és a trianoni határokat
lényegében megerősítő 1947. február 10-i párizsi békeszerződést követően a
csonka részek kormányzása 1951-től az egri főegyházmegye irányítása alá került.
Ezt a feladatot látta el elsőként Dr. Brezanóczy Pál. 1952. április 19-én,
3065/52. számú rendeletével a Szentszék az egri érseket azon jogokkal ruházta
fel a rozsnyói, kassai, szatmári részeken, melyek a saját főegyházmegyéjében
megillették.[41]
Ez már azt is jelezte, hogy a további határmódosítások és az esetleges
visszarendeződés esélye szinte lehetetlenné vált. Ezáltal az 1804-től
metropolitai joghatóságot gyakorolt egri érsek logikusan lett e három csonka
suffraganeus püspökség egyházi elöljárója. Jogait megbízott helynökein
keresztül vagy önmaga gyakorolta. 1972-től Brezanóczyt Dr. Mészáros Lajos
káptalani helynök követte a kormányzásban 2 éven keresztül. 1974. február 2-től
Dr. Bánk József érsek vette át az irányítást. Ebben az időben a magyarországi
Rozsnyói Egyházmegye területi beosztása a következő volt: I. Mátra–Gömöri
főesperesség: 1. salgótarjáni kerület (10 plébánia, 14 filia), 2. kisterenyei
kerület (8 plébánia, 9 filia) 3. putnoki kerület (7 plébánia, 11 filia) 4.
bódvai kerület (5 plébánia, 16 filia) esperesi kerületek. Összesen tehát a
külön kormányzat 1 főesperességre, 4 alesperességre terjedt ki, melyekhez 30
plébánia és a hozzájuk tartozó 50 filia hívő közössége tartozott.[42]
A bódvai kerület a következőképpen volt felosztva: Bódvaszilas – Komjáti,
Tornanádaska * Hidvégardó – Bódvalenke, Becskeháza * Perkupa – Dobódél, Varbóc,
Égerszög, Lászi-puszta, Szőlősardó, Teresztenye, Tornakápolna * Szögliget –
Szin, Jósvafő, Szinpetri * Tornaszentandrás – Bódvarákó, Tornabarakony, 5
plébánia 16 fíliával.[43] 1978-tól Kádár László érsek irányította a csonka
püspökségeket a megszűnésükig. 1982. május 22-én a Szentszék a csonka rozsnyói
püspökség magyar adminisztratúráját – a kassaival és a szatmárival együtt –
megszüntette és az Egri Főegyházmegyéhez csatolta.[44] ADATTÁR Szentessy János Szentelése után 1780. október 18-tól Gácsfalván, később Rimaszombatban
lett segédlelkész, majd Berzencén plébános. Szányi Ferenc püspök káplánja, majd
gr. Eszterházy László titkára és ceremóniáriusa. 1812-1814 között tiszteletbeli
kanonok. 1814. június 11-től lett a rozsnyói káptalan mester kanonokja, majd apostoli
protonotárius, tornai–jászói főesperes, a zsinati vizsgálóbizottság tagja.
1814. november 20-tól a rozsnyói szeminárium első igazgatója volt 1821-ig.
Teológiatanárként dogmatikát, szónoklattant tanított és a rozsnyói plébániát
irányította. A nógrádi és gömör–kishonti ítélőtábla ülnöke, püspöki pénztáros
volt. Mint tornai és jászói főesperes halt meg Rozsnyón 1824. június 15-én.[45] Szokol János 1761-ben született. 1778-ban szentelték pappá. 1801.
november 9-től lett Tornán plébános és az iskola igazgatója 1828-ig. 1810-től
tiszteletbeli kanonok, majd 1812-től éneklő kanonok lett. 1827. október 9-től
idősebb mesterkanonokká és torna–jászói főesperessé nevezték ki. 1827-1840
között rozsnyói plébános. 1838-ban ünnepelte papságának 50. évfordulóját, mely
alkalomból a rozsnyói székesegyházban Zabka Márton rimaszombati plébános
mondott köszöntő beszédet.[46]
Torna és Gömör-Kishont vármegyék ítélőtábláinak tagja, ülnöke, a zsinati
vizsgálóbizottság tagja és szentszéki tanácsos volt. Helyettese Jászón
Sales-Pauer Ferenc jászói, Tornán Zabka Márton bódvaszilasi plébános volt.
1841. augusztus 11-én halt meg Rozsnyón.[47] Makay Tádé Gelejen majd Rimaszombatban volt plébános és a Szent Antal
oltáralapítványok igazgatója. A kishonti kerület alesperese és az iskola
igazgatója, szentszéki tanácsos, Gömör és Kishont vármegyék ítélőtáblájának
ülnöke, apostoli protonotárius, tornai főesperes. 1812-1831 között
tiszteletbeli kanonok, 1831. január 28-től rozsnyói ifjabb kanonok. 1838. május
12-én halt meg.[48] Mattyasovszki István 1815-ben szentelték pappá. 1823-ban tornaszentandrási,
1828-1839 között tornai plébános. Turóc és Torna vármegyék ítélőtábláinak
ülnöke. 1839. január 10-től rozsnyói kanonok, később tornai főesperes. A
Boldogságos Szűzről nevezett sidai (schajduni) prépostság elöljárója. A
rozsnyói szeminárium hetedik igazgatója valamint erkölcstan és a pasztorális
teológia tanára. 1840-1843 között a rozsnyói plébánia vezetését is ellátta.
1850-ben éneklő kanonok és a zsinati vizsgálóbizottság tagja, valamint
szentszéki tanácsos és ülnök volt. 1850. június 15-től olvasókanonok lett. Mint
tornai főesperest, 1851-ben főszékesegyházi főesperessé nevezték ki. 1858-ban
halt meg.[49] Zabka Márton Rozsnyón született 1785. november 11-én. Az elemi iskolát
és a gimnáziumot itt végezte. Filozófiát és teológiát Nagyszombatban tanult.
1808-ban pappá szentelték és 1809-ig Polomkán, 1809-1810 között Rimaszombatban
volt segédlelkész, majd Szentendrén és Bódvaszilason lett plébános. Később a
tornai kerület alesperese az 1820-as évek második felében, majd újra
Rimaszombatban lett plébános és kerületi alesperes, ezt követően nógrádi
főesperes 1851-ig. 1838-1842 között tiszteletbeli kanonok, 1841-1845 között a
rozsnyói szeminárium nyolcadik igazgatója lett. 1842. május 30-án lett tagja a
rozsnyói káptalannak, mint idősebb kanonok.[50]
1842. november 11-én, névnapján a rozsnyói kispapok ünnepélyesen köszöntötték,
ami nyomtatásban is megjelent.[51]
1850. június 15-től éneklőkanonok,[52]
később olvasókanonok[53]
lett, valamint a zsinati vizsgálóbizottság tagja, szentszéki tanácsos és ülnök.
Valószínűleg 1851-től lett tornai főesperes, miután Mattyasovszkyt
székesegyházi főesperessé nevezték ki. Prédikációi nemcsak a katolikusok, de a
protestánsok között is népszerűek voltak, akik közül sokan meghallgatták
azokat. Tudományos kutatóként a palóc kultúrával foglalkozott, vonatkozó
kéziratait végrendeletében a feledi[54]
plébánosra hagyta. Nyomtatásban három verses, prédikációs műve jelent meg.
1864-ben halt meg Rozsnyón. Halálával a tornai főesperesi poszt megüresedett.[55] Lokczán Pál 1812-ben született. 1835. május 24-én szentelték pappá,
majd segédlelkész lett. 1839-től a püspöki líceum prefektusa, 1840-től a
rozsnyói szeminárium dogmatika tanára. 1850-től Sajópüspökiben lett plébános,
majd később 1851 után a székesegyházi főesperességhez tartozó rimaszécsi
kerület alesperese. 1863-tól Kisterenyén lett plébános és a mátrai kerület
(nógrádi főesperesség) alesperese. 1867-től az egyházmegyei papi testület
prefektusa és a zsinati vizsgálóbizottság tagja volt, továbbá a rozsnyói Szent
László Szeminárium rektora, ahol erkölcstant és pasztorál teológiát tanított.
1867. augusztus 26-tól ifjabb mesterkanonokként lett a rozsnyói káptalan tagja.
1872. október 8-tól őrkanonokká és tornai főesperessé nevezték ki. Éneklő
kanonokként halt meg 1890. december 6-án Rozsnyón.[56]
Halálával a főesperesi poszt megüresedett. Fábián Ferenc 1839. november 25-én született Bacskón.[57]
Apja gr. Forgách László, majd Kollárcsik István rozsnyói püspök somodi
uradalmának gazdatisztje volt. A gimnáziumot és a szemináriumot Rozsnyón
végezte el miután 1864. február 4-én pappá szentelték. 1866-ig Litkén, 1869-ig
Losoncon volt segédlelkész, majd 1870-1871 között Rozsnyón hittanár. 1871-1881
között Hidvégardóban, 1881-1891 között pedig Tornán volt plébános. 1889-től a tornai
kerület alesperese lett. 1891-ben ifjabb mesterkanonokként a rozsnyói káptalan
tagja lett. Tanfelügyelő és ülnökként a zsinati vizsgálóbizottság tagja volt.
Vallástudományból megszerezte a doktori és a kandidátusi fokozatot. 1892-től
rozsnyói plébános lett, valamint a Páli Szent Vincéről nevezett nővérek és azok
szegénygondozó alapítványának a Kósa–Schopper kórház és a papnevelő szegényeit
segélyező alapítványok igazgatója és kormányzója. 1895-ben lett tornai
főesperes. 1897-ben a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett szépkúti apátság
őrkanonokja lett. 1900-ban éneklőkanonokká nevezték ki. A rozsnyói szeminárium
vallástudományi doktora és kandidátusaként pasztorálteológiát, szertartástant,
pedagógiát és metodikát tanított. 1909-ben pápai prelátus lett. Az egyházmegyei
tanintézetek igazgatója volt. 1911. március 3-án halt meg Rozsnyón.[58] Dr. Gőbl Márton 1862. augusztus 15-én született Alsómecenzéfen.[59]
A gimnáziumi tanulmányait és a szemináriumot Rozsnyón végezte. 1879. október
26-tól a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke lett. 1882-ben
filozófiai doktorátust szerzett. 1885. október 28-án pappá szentelték. 1886-ban
teológiai doktorrá avatták. Még ebben az évben hazatért, a rozsnyói szeminárium
exegézis és dogmatika tanára, majd a szeminárium prefektusa és 1888-tól
spirituálisa lett. 1893-tól a szegényeket segélyező alapítványi pénztár
igazgatója, 1894-től az oltáregyesületek egyházmegyei igazgatója, 1897-től a
szeminárium vicerektora lett. 1989-tól köteléki védő, 1899-től szentszéki
tanácsos és ülnök, 1900-tól a kisszeminárium vicerektora. 1903-tól
Szentsimonban lett plébános. 1908-ban újra a szeminárium prefektusa és a
ferences harmadrendi nővérek és a Páli Szent Vincéről nevezett nővérek
elöljárója, valamint az utóbbiak alapítványi pénztárának igazgatója. 1911-tól a
szeminárium rektora lett, továbbá ifjabb mesterkanonok és tornai főesperes.
Címzetes apát is volt. 1918. április 20-án halt meg.[60] Dr. Wahlner Béla 1862. december 6-án született Betléren. 1882-től a
Collegium Germanicum et Hungaricum tanulója. 1885-ben filozófiai doktorátust
szerzett. 1888. október 28-án szentelték pappá Rozsnyón. 1889-ben
segédlelkészként teológiai doktorátusát szerezte meg. 1890-ben Sajópüspökiben
volt adminisztrátor, 1891-től a losonci gimnázium vallástanár nagydoktora,
1892-től a rozsnyói kisszeminárium alkormányzója. Rozsnyón a premontrei
gimnáziumban egyházjogot és szociológiát oktatott. 1896-tól, majd 1900-tól
ismét a teológia professzora. 1903-tól köteléki védő lett. 1905-től a zsinati
vizsgálóbizottság tagja, majd a zsinati bíróság ügyésze. 1907-től szentszéki
ülnök, 1908-tól a szeminárium prefektusa és az egyházmegye tanfelügyelője.
1910-től a szeminárium vicerektora, majd 1917-től kormányzója. 1918-tól ifjabb
mesterkanonok, szemináriumi rektor és tornai főesperes. 1937-től pápai
prelátus. Rozsnyón egyházjogból, egyháztörténelemből a vizsgáztató bizottság,
egyházjogból a káplánokat vizsgáztató bizottság tagja. A Vigilancia-bizottság,
a Balás Püspök Betegsegélyező Egyesület és a Szent István királyról nevezett egyházmegyei
papi nyugdíjegyesület pénztárosa. Szentszéki teológiai és filozófiai
nagydoktor, a budapesti egyetem teológiai karának tanára. Társadalomtudományi
tankönyve két ízben is megjelent (1898-ban Rozsnyón, 1908-ban Budapesten), a
korszak haladó keresztényszociális gondolkodásához kapcsolódik.[61] Dr. Cservenka Béla 1890. június 3-án született Borsodnádasdon. Alap- és
középfokú tanulmányai elvégzése után, 1912. október 16-án szentelték pappá
Rozsnyón. Segédlelkészként működött 1912-ben, Karancskesziben, 1913-ban Rappon,
1914-ben Mátranovákon, 1915-ben Rimaszombatban, utóbbi helyen a helyi
gimnáziumban tanított. 1916-ban teológiai doktorátust szerzett, majd 1917-től a
teológia professzoraként a rozsnyói szeminárium vicerektora lett. A Páli Szent
Vincéről nevezett nővérek leányainak hittanára és felkészítője, valamint az
egyházmegye szegényeket segélyező alapítványának tagja. 1918-ban a teológia és
a vallástudományok kandidátusa lett. Az egyházmegyei zsinati vizsgálóbizottság
és a Szent István királyról nevezett papi nyugdíjegyesület pénztárosa, 1923-tól
szentszéki kamarás és titkos tanácsos. 1927-ben ismét Rappra került
plébánosnak. 1931-től Losoncon lett helyettes esperes és tanfelügyelő. 1937-től
a rozsnyói egyházmegye cenzora, 1938-tól a rozsnyói szeminárium teológia
professzoraként az erkölcstan és a pasztorálteológia tanára. 1939-ben zsinati
jogász és a szeminárium rektora. 1941-től ifjabb mesterkanonokként a rozsnyói
káptalan tagja lett. Betöltötte a Torna–Szepesi főesperességet és a
főszékesegyházi főesperességet is. A budapesti egyetem teológiakarának
kiérdemesült tanára volt.[62] 2. A tornai főesperesek hivatali
ideje
3. A tornai főesperesség
plébániáinak nemzetiségi megoszlása
[1] Borovi
József: Az esztergomi érseki egyházmegye felosztása. Bp., 2000. (METEM
könyvek) (továbbiakban: Borovi, 2000.) 210.,
217. p., vö.: Ünnepi megemlékezés a történelmi Rozsnyói Egyházmegye 200 éves jubileumáról
Putnokon, 1976. április 22-én. (Az Egri Érsekség 4 oldalas nyomtatványa.) Az
iratban az aláírás dátumaként 1776. március 15. szerepel. Az új egyházmegyék
létrehozására 1776. március 13-t, mint az Apostolatus
officii kezdetű bulla kiadását nevezi meg: Juhász Attila: A tornai plébánia története. Kassa, 2002.
(továbbiakban: Juhász, 2002.) 48.
p. [2] Borovi,
2000. 175. p. [3] Borovi,
2000. 181. p. [4] Schematismus Venerabilis Cleri Diocesis
Rosnaviensis. Rozsnyó, MDCCCXXIII. [1823] (továbbiakban: SR. 1823.) [5] SR. 1823. 87-93. p. [6] SR. 1850. [7] SR. 1850. 105-111. p. [8] SR. 1851. 105. p. [9] SR. [10] SR. 1861. 46. p. [11] SR. 1869. [12] SR. 1869. 45-48. p. [13] A magyarországi latin és görög
szertartású római katholikus papság évkönyve és névtára. Bp., 1904. 327-336. p. [14] SR. 1906. 69-74. p. [15] A Rozsnyói Róm. Kath. Püspöki
Egyházmegye Névtára. MCMXIX. Összeáll.: Pobozsny
Róbert. Rozsnyó, 1919. (továbbiakban: Rozsnyói Névtár, 1919.); Litterae
Circulares Diocesis Rosnaviensis Anno Salutis 1940. Rozsnyó, 1940. január 22.
II. (továbbiakban: LCDR.) A körlevél arról tudósít, hogy 1939-ben 70 plébánia
tartozott a püspökséghez. [16] Magyar neve? Határokon túli
helységnév-szótár. Sajtó alá rend.: Sebők
László. Bp., 1990. [17] Rozsnyói Névtár, 1919. [18] Schematismus venerabilis cleri
Administrationum Apostolicarum Cassoviensis, Rosnaviensis, Satmariensis in
Slovachia anno reparatae salutis 1943. Presov, 1943. (továbbiakban: SAACRSS.
1943.) 173-204. p. [19] Magyar Katolikus Lexikon. I-X.
köt. Szerk.: Diós István – Viczián János
et al. Bp., 1995-2006. [Online: http://lexikon.katolikus.hu – 2009.
május.] (továbbiakban: MKLex.) XI. köt. Bp., 2006. 752. p.; SR. 1942. 75. p.;
SAACRSS. 1943. 173-204. p.; LCDR. XII. 56. p. [20] LCDR. Somodi. 1939. szeptember 18.
X. [21] LCDR. Somodi. 1939. október 4. 58.
p.: Rozsnyói főesperesség: Barka, Hárskút, Krasznahorka-Váralja, Pelsőc, –
Várgedei főesperesség: Cered (Hidegkút, Tajti, Egyházasbást, ), Gesztéte,
Gömörpéterfala, Sőreg, Zabar, – Putnoki főesperesség: Abafalva, Csoltó, Deresk,
Harkácssánkfalva, Jolsva, Lice, Méhi, Putnok, Ragály, Süvete, – Rimaszécsi
főesperesség: Baraca, Dobóca, Feled, Rimaszécs, Romaszombat, Sajópüspöki, Szentsimon,
Uzapanyit, Velkenye, – Füleki főesperesség: Bolyk, Fülek, Fülekpüspöki,
Füleksávoly, Guszona, Ipolygalsa, Osgyán, – Losonci főesperesség: Fülekpilis,
Karancskeszi, Litke, Losonc, Rapp, Vilke, – Tornai főesperesség: Bódvaszilas,
Hidvégardó ( etiam filia Vendégi ), Jablonca ( restituta etiam filia Derenk ),
Perkupa (amissa filia Derenk ), Szádalmás, Szögliget, Torna (amisa filia
Vendégi ), Tornagörgő, Tornaszentandrás, Tornaújfalu, – Jászói főesperesség:
Debrőd, Jászó, Jászómindszent, – Mátrai főesperesség: Bárna, Kazár, KIsterenye,
Mátranovák, Salgótarján I-II., Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva, expositura: Gács,
Mizsérfabánya. Várgede és Tornalja nem szerepel a plébániák között. MKLex. XI.
köt. 752. p.: Várgede, Tornalja itt szerepel a plébániák között. [22] LCDR. Somodi. 1939. október 4. 58.
p.: Bárna, Bódvaszilas, Cered, Hidvégardó, Karancskeszi, Kazár, Kisterenye,
Litke, Mátranovák, Perkupa, Putnok, Ragály, Sajópüspöki, Salgótarján I-II.,
Somoskőújfalu, Szentsimon, Szögliget, Tornaszentandrás, Zabar, Zagyvapálfalva,
expositura: Mizsérfabánya. [23] LCDR. Somodi. 1939. október 4.
XII. 58. p.; SR. 1942. 75-76. p. A felsorolás alatt ceruzával megjegyezve, hogy
kb. 41550 hívő él ezen településeken: Ipolyberzence (Breznicka), Vereskő
(Cervaná Skala), Divény (Divin), Dobsina (Dobsina), Alsósztregova (Dolná
Strehová), Gölnicbánya (Gelnica, Gelnitz), Helpa (Helpa), Nyustya (Hnústa),
Felsőtisztás (Horny Tisovník), Rimaráhó (Hrachovo), Jekelfalva (Jaklovce),
Korompa (Krompachy), Forgácsfalva (Lom), Szepesremete (Mnísek, Einsiedl),
Murányalja (Murán), Murányhosszúrét (Muránska Dlhá Lúka), Murányhuta (Muránska
Huta), Divényoroszi (Podkriván), Koháryháza (Pohorelá), Garamszécs (Polomka),
Ratkószabadi (Ratkovská Lehota), Gömörrákos (Rákos), Rimakokova (Rimavská
Kokava), Szomolnok (Smolník, Schmölnitz), Szomolnokhuta (Smolnícka Huta,
Schmölnitzer Hütte), Gácsfalva (Stará Halic)( Gács ), Ujantalfalva (Soltyska),
Csetnek (Stitník), Stósz (Stos, Stoss), Svedlér (Svedliar, Schwedler), Tiszolc
(Tisovec), Nagyveszverés (Velká Poloma), Nagyrőce (Revúca), Nagyszuha (Velká
Suchá), Felsőmecenzéf (Vysny Medzev), Merény (Vondrisl, Wagendrüssl),
Ágostonlak (Závadka), Zakárfalva (Zakarovce). [24] SAACRSS. 1943. 173-204. p. [25] Rozsnyói Névtár, 1919. [26] Beke
Margit: A Magyar Katolikus Püspökkari tanácskozások története és
jegyzőkönyvei 1919-1944 között. II. köt. München-Bp., 1992. (Dissetationes
hungaricae ex historia Ecclesiae.) (továbbiakban: Beke, 1992.) 217. p. Meszlényi Zoltán 1938. március 20-án
egyházlátogatást végzett a főesperességhez tartozó Hidvégardóban és ő
celebrálta a vasárnapi szentmisét. (Forrás: Mester Károly hidvégardói plébános
plébániatörténeti feljegyzései.) [27] MKLex. XI. köt. 8-9. p. Érdekes
adaléka az el- és visszacsatolásoknak, hogy a trianoni békével a hidvégardói
plébániától elcsatolt Bódvavendégi és Tornahorváti filiák egyházilag csak 1930.
június 1-én kerültek a Csehszlovákiához tartozó tornai és tornaújfalusi
plébániákhoz. Mester Károly hidvégardói plébános ezt megelőzően 11 évig
levelezett e döntés ellen a rozsnyói egyházmegyei hivatallal. Az első bécsi
döntés után 1939 január 1-vel újra visszakerültek Hidvégardó plébániához, amit
Mester plébános a „visszatérés napjaként” jegyzett fel. (Forrás: Mester Károly
hidvégardói plébános plébániatörténeti feljegyzései; 1938. évi canonica
visitatio. Vö. Juhász, 2002. 85.
p. [28] LCDR. XII. 55-56. p. [29] Beke
Margit: A katolikus egyházi közigazgatás alakulása a Kárpát-medencében
1920-1947 között. In: Levéltári Szemle,
2005. 2. sz. 39. p.; Ld. még: Beke,
1992. 146., 217. p. [30] LCDR. Somodi. 1939. október 4.
XII. 58. p.; MKLex. XI. köt. 752. p. 70 plébániát említ a magyar részen és
38-at a csehszlovákon: Az Egri Főegyházmegye Névtára. Eger, 1975.
(továbbiakban: EFN. 1975.) 211-212. p.; SR. 1942. 66-71. p. [31] SR. 1942.71. p. [32] MKLex. XI. köt. 752. p. [33] Salacz
Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt.
München, 1975. ((Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae III.) 30. p. [34] EFN. 1975. 211-212. p. Egy
Putnokról, 1946-ból érkezett levél körpecsétjén, Pájer aláírásával „Rozsnyói
Egyházmegyei Hivatal” szöveg szerepel. Ld. még: Beke Margit: Magyarország rövid egyháztörténete 1945-2005
között. I. r. In: Magyar Sion, 2007.
1. sz. (továbbiakban: Beke,
2007.) [35] 442/1945. sz. alatt írt levél
Putnokról, Pájer helynök aláírásával. A szöveg egy egri körlevélre van gépelve. [36] Beke,
2007. 45. p. [37] Balogh
Margit – Gergely Jenő: Állam, egyházak vallásgyakorlás Magyarországon,
1790-2005. Bp., 2005. I. köt. 62. p. [38] Schematismus Administraturae
Apostolicae Rosnaviensis in Hungaria. 1950., Hejce. (Kézirat.) [39] Uo. 19-23. p. [40] EFN. 1975. 212. p. [41] EFN. 1975. 212. p. [42] EFN. 1975. 217-222. p. [43] EFN. 1975. 221-222. p. [44] Az Egri Főegyházmegye Sematizmusa.
VI. Eger, 2000. 19-20. p. [45] SR. 1823. 4. p.; SR. 1829. 1. p.;
SR. 1851. 11. p.; SR. 1855. 9. p.; SR. 1906. 7. p.; Tököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón. Somorja, 1999.
(továbbiakban: Tököly, 1999.) 346.
p.; Ros’nyói egyházi töredékek. VIII., Ro’snyó, 1839. 102-103. p. [46] Uo. 3-34. p. [47] SR. 1823. 5. p. Tornai plébános.
SR. 1829. 6., 74. p. 1827. október 9-től idősebb mesterkanonok, tornai–jászói
főesperes, rozsnyói plébános. SR. 1843. 159. p. Éneklő kanonok, rozsnyói
plébános. SR. 1851. 12. p. 1827. október 9. Alesperes és tornai plébános. SR.
1855. 9. p. Éneklő kanonok, 1827-től kanonok. SR. 1906. 7. p. 1812-1827 között
kanonok. Telgárti Lipót: A
rosnyói papnövelde története. In: Magyar
Sion, 1864. 752-760. p. A teljes cikket közli még: Rozsnyó könyve.
Rimaszombat–Rozsnyó, 2003.; Gömör–Kishonti Múzeum Egyesület. Szerk.: Tököly Gábor. (Gömör–Kishonti Téka 7.)
199. p.; Tököly, 1999. 359-360.
p., Juhász, 2002. 56. p. 1828-ig
volt Tornán. [48] SR. 1823. 5-6. p.; SR. 1836. 38.
p. Itt említik először tornai főesperesként. Valószínűleg 1829-1836 között
kapta a tisztséget. SR. 1838. ua., SR. 1851. 12. p. Itt említik kishonti
alesperesként. SR. 1855. 9. p.; SR. 1906. 7. p. [49] SR. 1823. 90. p.; SR. 1840. 6. p.
Elsőként említi tornai főesperesként. SR. 1850. 13. p. Elsőként említi
éneklőkanonokként. SR. 1851. 13-14. p., 140. p.; SR. 1853. 5. p., 14. p.
Elsőként említi főszékesegyházi főesperesként. SR. 1855. 9. p.; SR. 1906. 6.
p.; Tököly, 1999. 230. p., Juhász, 2002. 122. p. [50] SR. 1850. 14. p. [51] Öröm-dal, mellyet Fő Tiszt. Zabka Márton urnak a rosnyói székes egyház
kanonokjának őszutó 11-én, midőn névnapját ünnepelné, hódolat jelül ajánl a
rosnyói nevendék papság. Rosnyón, 1842. [52] SR. 1851. 14. p. [53] SR. 1861. 4. p. [54] Ma: Jesenské (Szlovákia). [55] SR. 1823. 91. p.; SR. 1850. 14.
p.; SR. 1851. 13-14. p.; SR. 1853. 5. p.; SR. 1855. 9-10. p.; SR. 1861. 4. p.;
SR. 1906. 6. p.; Tököly, 1999. 403.
p.; Szinnyei József: Magyar írók
élete és munkái. Bp., 1891-1911. [Magyar Elektronikus Könyvtár: mek.oszk.hu –
2009. május] (továbbiakban: Szinnyei.) Az
Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára több kéziratot is őriz tőle. [56] SR. 1851. 140. p.; SR. 1869. 5.
p.; SR. 1873. Ez említi először tornai főesperesként. SR. 1876. 14., 27.,
71.,112. p.; SR. 1892. Ez említi a tornai főesperesi poszt megüresedését. SR.
1906. 7. p. [57] Ma: Backov (Szlovákia). [58] SR. 1897.; SR. 1906. 7., 9., 14.,
69., 102. p.; Tököly, 1999. 93.
p. [59] Ma: Medzev (Szlovákia). [60] SR. 1906. 105. p.; SR. 1913. 10.
p. (Ez említi először tornai főesperesként.) SR. 1919.; MKlex.; Tököly, 1999. 121. p. [61] SR. 1906. 14., 15., 121. p.; SR.
1919. 2., 3., 4., 5. p.; SR. 1942. 17., 103. p.; Tököly, 1999. 396. p.; Szinnyei.;
Magyar Könyvészet, 1712–1920. 1901–1910. II. [62] SR. 1942. 17-18., 89. p. (Ez
említi 1942-ben tornai főesperesként.) [63] SR. 1836. 36. p. (Ez említi
először tornai főesperesként.) Nem kizárt az sem, hogy hivatalát 1831-ben
kezdte meg, mikor január 28-án ifjabb mesterkanonok lett. [64] A 3-4. táblázatok az egyházmegyei
schematizmusok adatai alapján készültek. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |