Az egyháztörténet-írás „új útjai” az 1930-as években

Abstract

A tanulmány az 1930-as évek egyháztörténet-írását vizsgálja. A teológusok és a „laikus” történetírók részvételével zajló, a diszciplína helyzetére fókuszáló vitákat mutatja be, melyek a teológiai és a történeti tudás, illetve a vallásos hit és a tudományos megismerés kapcsolatának problematikáját is reflektálták. Utal a studium állandó jelzőinek („katolikus” és „protestáns”) használatára és jelentéseire, majd a Magyar Katolikus Történetírók Munkaközössége áltak kiadott Regnum című folyóirat pályájuk elején álló szerzőinek tanulmányaival azt szemlélteti, hogy a szellemtörténet, a népiségtörténet, valamint a társadalomtudományos történetírás milyen tematikai és módszertani lehetőségeket kínált a megújuló egyháztörténet számára.