Vallás, örökségvédelem és modern nemzetépítés az iszlám világban 1972–2000

##article.abstract##

Az iszlám és a globális örökségvédelem közti kapcsolat a azóta foglalkoztatja a globális közvéleményt, hogy a tálibok 2001 márciusában felrobbantották a Bámijáni Buddhákat. Ebben a cikkben arra keressük a váalszt, hogyan jutott el a globális örökségvédelem és az iszlám kapcsolata Bámijánig, milyen dinamika határozta meg az iszlám vallás, a kultúra és a globális örökségvédelem kapcsolatát. Kvantitatív és kvalitatív elemzéssel arra juthatunk, hogy az iszlám világon belül  koránt sem volt egységes a viszony az örökségvédelemhez, a világörökségi rendszerhez. A múlt század második felében egyértelmű negatív összefüggés mutatható ki az iszlám mint identitásképző politikai erő és a globális örökségvédelmi normákhoz való igazodás között.  Azok az országok teljesítettek jól a világörökségi rendszerben, ahol stabil világi berendezkedés volt hatalmon. Ezek az országok pedig egyértelműen a nyugati, orientalista narratívák alapján alkották meg saját világörökségi reprezentációjukat, amelyben az iszlám vallásnak, kultúrának nem biztosítottak helyet.