Nagyszombat hajnalán

Rezumat

Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy mi lett a sorsa a mohácsi csatavesztést követően a „középkori magyar zsinati táj” normaszövegének, a késő középkori esztergomi szinodális könyvnek. Ezeket a határozatokat a középkori Magyar Királyságban csaknem másfél évszázadig használták a hazai egyházmegyék. Milyen tünetei voltak a középkori szöveg elavulásának? Hogyan nyúltak hozzá a magyar főpapok e szöveghez a nagyszombati zsinat (1560) előtt? Azonnal elfeledték? Módosították? Hogyan állt szolgálatába a technikai újítás, azaz a nyomtatás ennek a zsinati tevékenységnek? Az 1526 és 1560 közötti, átmenetinek tekinthető korszak három történeti forrásának vizsgálatával a fenti kérdésekre keresem a választ. E három forrás a Váraljai Szaniszló szepesi prépost által 1545-ben tartott zsinat ordójának egy kora újkori másolata, a Bornemisza Pál nyitrai adminisztrátor által az 1494-es nyitrai egyházmegyei zsinati határozatok mellékleteként 1560-ban kinyomtatott annotációk, valamint a nagyszombati zsinatot megelőző 1559-es pozsonyi püspökgyűlés jegyzőkönyve. E források mindegyikre nem csak az átmeneti korszak zsinati tevékenységének értékelése szempontjából tartalmaz értékes adatokat, hanem éppúgy a középkori egyház korábbi történetét kutatók számára is számos, megfontolás tárgyát képező kérdést vet fel.