Vallásfelekezeti viszályok és egyházpolitikai küzdelmek Veszprém vármegyében (1890–1895)

##article.abstract##

Tanulmányom az 1890–1895 között lezajlott egyházpolitikai küzdelmek Veszprém vármegyei fejleményeit, vagyis a „magyar kultúrharcnak” is nevezett eseménysor lokális közéletre gyakorolt hatásait vizsgálja. Egyrészt a felekezetközi kapcsolatokra, tehát a katolikusok és a protestáns kisebbség konfliktusaira fókuszáltam, másrészt arra, hogy az egyházpolitikai harcok dinamikája hogyan alakította a politikai szembenállás frontvonalait a vármegyei közélet színterein. A feldolgozott források alapján megállapítható, hogy az évtizedek óta elmaradó, ám végre napirendre vett szabadelvű reformok vitájára a Veszprém vármegyei közélet fórumai erősen rezonáltak: állást foglalt város és vármegye, a különféle orientációjú helyi lapok, valamint maguk az egyházi szereplők is. Ráadásul csatározások tetőpontján, 1893/1894-ben a harcok a társadalom egyre szélesebb csoportjait mozgósították. Népgyűlések, demonstrációk, kollektív kiállások, a parlamenti képviselőkkel szemben fogalmazott bizalmi, illetve bizalmatlansági nyilatkozatok egyaránt ezt tanúsítják.
1890 után mind a katolikus, mind a protestáns kútfők a vallásfelekezeti viszályok fellángolását regisztrálták, mialatt maguk az egyházi személyek is, katolikusok és reformátusok egyaránt hajlamosak voltak arra, hogy nyilvánosan, a sajtó frontjain is meglehetősen ellenséges hangnemben szóljanak a szembenálló egyházi félről. Évszázados viszálykodásokból, kölcsönös gyanakvásból táplálkozó érzelmek és előítéletek aktiválódtak tehát az egyházpolitika küzdelmek hevében. Veszprém püspöksége élén egy, a szigorú katolikus felfogást képviselő, a felsőklérus „ultramontánnak” tartott szárnyához sorolható főpap állt, aki erélyesen fellépett a liberális erők egyházpolitikai törekvéseivel szemben, jóllehet a püspöki tekintély ezúttal alulmaradt a Veszprém vármegyei és városi küzdelmekben. Protestáns részről viszont az egyházi elöljárók, valamint a Pápán kiadott protestáns lap szerzőgárdájának lelkész tagjai is a szabadelvű protestánsok – bár fenntartásokkal, de elvi alapon reformpárti – felfogásmódját reprezentálták, vagyis támogatták a liberális jogalkotást.
Mindeközben a liberális elitek körében az egyházpolitikai reformok kérdése a vallásfelekezeti nézőpontokon, valamint az 1867-es közjogi rendszerrel kapcsolatos pártpolitikai szembenálláson egyaránt felülemelkedett. A közéleti erők ezúttal Veszprém vármegyében sem a közjogi kérdés mentén szerveződtek: a kormányoldal és a közjogi ellenzék liberálisai között immár évtizedek óta fennálló választófalak repedezni kezdtek, így az összefogás és a közös fellépések több példáját is megragadhatjuk a kultúrharcos csatározások lefolyását vizsgálva.