Egy lelkészi életúttól Molnár Borbála családjáig – Sátoraljaújhely és Nagyzerind genealógiai metszéspontjai

Összefoglaló

Egy református lelkipásztori élettörténet kutatása sokféle család- és származástörténeti eredményre vezethet. Előfordul, hogy a vizsgálódás alanya ároni famíliába születik és leszármazottai is egyházi pályán haladnak tovább, első generációs lelkészként maga is alapíthat ilyen dinasztiát, de az is gyakran megesik, hogy prédikátori karrierje az utolsó vagy éppen egyedülálló marad a családban. Az 1798–1829 között Nagyzerinden, Arad vármegyében szolgáló Molnár János egyike azon példáknak, akinek hétköznapi neve rendkívüli kutatási nehézségek elé állít, pusztán őseinek múltja sem emeli ki hasonnevű szolgatársai közül, más illusztris családtagok – akár testvérek, vők, leányági unokák – révén személye mégis érdemes lehet arra, hogy nem csak lelkészként, hanem magánemberként, mint e családtagok sorsának részbeni alakítója is komolyabb figyelmet kapjon.
Jelen tanulmány Molnár János lelkipásztor származása és közelebbi utódai mellett nővére, Molnár Borbála életrajzát, családi viszonyait is meg kívánja világítani, annál is inkább, mert az elmúlt kétszász évben számos nem kellően megalapozott vagy utólag megdőlt tényállítás kapcsolódott a sátoraljaújhelyiként emlegetett költőnő személyéhez, eredetéhez és egyes életeseményeihez is. Írásom a szekunder forrásirodalom leporolása mellett, a primer kútfőkhöz való minél teljesebb visszatérésre törekszik, hangsúlyozva a kritikus megközelítés fontosságát, a ténymegállapítás és hipotézis közti különbséget.