17. századi kulináris érintkezések szombatos szemmel – vendéglátás és élelmiszerellátás Borsos Tamás naplójában

Absztrakt

A modern kori diplomácia poszt protokolláris fordulatával egyre népszerűbbé váltak azon diplomáciatörténeti irányzatok, amelyek az ételeket már nem kizárólagosan a ceremoniális gyakorlat részének, hanem elsősorban a diplomácia potenciális eszközének tekintették. Egyik legnevesebb erdélyi diplomatánk, Borsos Tamás naplói feltárják, hogyan látta e gasztronómiai érintkezéseket egy kora újkori diplomata: A 17. századi erdélyi követségek emberei Konstantinápolyba vezető útjukon a helyi adottságoknak legjobban megfelelő fogásokat fogyasztották (juhhús és tehénhús pecsenye, sózott halak, tokikra). Az oszmán fővárosba érkező erdélyi kapitihák aktív diplomáciai kapcsolatokat ápoltak, európai kortársaikat gazdagon és kölcsönösen vendégül látták, élelmiszer ajándékokban (sajt, mézes pogácsa) részesítették. Az ételek megosztása, ajándékozása olyan diplomáciai eszközként szolgált portai tevékenységükben, amellyel nemcsak partnereik bizalmát nyerték el, de az Erdélyi Fejedelemség vendégszeretetét, diplomáciai jelentőségét is hűen reprezentálták.