Thököly Imre neve, ha legendás alakja el is homályosul néha, él a történelmi múltunk iránt érdeklődő emberek szívében. Tragikus hősként tartjuk őt számon, akinek szerencsecsillaga a sápadó török félholdtól kapta fényét, s azzal együtt le is hullott Magyarország egéről. Alább olvasható – eddig ismeretlen – levelét néhány nappal 11. születésnapja előtt írta, mely adalékul szolgál gyermekkori tanulmányaihoz, neveltetéséhez.[1]

Előkelő család sarja volt, apja 1654-ben grófságra emeltetett. Társadalmi helyzetéből következett, hogy eséllyel pályázhatott kiemelkedő politikai pályafutásra. Ennek elengedhetetlen feltétele volt a latin nyelvben való jártasság megszerzése, vallási és jogi ismeretek elsajátítása. A magas fokú képzettség iránti érzékenységnek, a tudományok iránti érdeklődésnek a családban volt hagyománya. Thököly Imre nagyapja, István, Késmárkon, Lőcsén, Patakon tanult, tizennégy évesen külföldre indult, hogy bővítse ismereteit. Tanulmányútjának szervezője Ambrosius Lam Sebestyén, eperjesi, majd késmárki lelkész, kora legműveltebb teológusainak egyike volt, aki a svájci reformációs irány követőjeként vált ismertté. Így nem véletlen, hogy Thököly István 1596-ban Heidelbergben lett egyetemi polgár. Tanulmányútja során bejárta Európa majd mindegyik országát, csaknem tíz esztendőt töltve el Nyugaton. Fia, Imre apja – ugyancsak István – valószínűleg nem részesült ilyen gondos tudományos neveltetésben, mindazonáltal a deákos műveltség legfontosabb elemeit a lőcsei evangélikus gimnáziumban megszerezhette. A rokonság, a szélesebb értelemben vett család idősebb Thököly István mellett felmutatott egy másik nagyműveltségű személyt, Thurzó Imrét, Katalinnak, Thököly Imre nagyanyjának testvérét. Thurzó Imre a wittenbergi egyetemen tanult 1615-16-ban, ahol rectori tisztet töltött be. Thököly Imre édesanyja, Gyulaffy Mária, akit két éves korában elvesztett, maga is feljegyezgette élete legfontosabb eseményeit. Az írásbeliség gyakorlati szerepet töltött be mindennapjai során. Megfelelő szellemi fundamentum vettetett tehát a családban, s az örökletes hajlam és tehetség a kis grófban is élhetett.

Angyal Dávid, Thököly Imre pályafutásának kiváló feldolgozója és közreadója érdekességként megjegyzi, hogy a „kálvinista főiskolán tanult” idősebb Thököly István fiait lutheránusokká neveltette. Ennek az a titka, hogy felesége, Thurzó Katalin evangélikus volt. Bizonyára nem tévedünk, ha az ő akaratának érvényesülését látjuk a felekezetváltoztatás indítékaként. A Thurzó család az evangélikus egyház nagy pártfogója volt, Kata erős felekezeti elkötelezettséget nyerhetett neveltetése során, amit azután házasságában is érvényesített. Így az unokák is – közöttük Imre – evangélikusok lettek.

Thököly Imre taníttatása otthoni környezetben kezdődött, mellé minden bizonnyal pedagógust fogadott apja. Felnőtté válásáig nevelő később is állt mellette Hieronymi András személyében. Intézményes keretek között folytatódott pályája a művelődés terén, amikor 1668. január 22-én az eperjesi gimnáziumba érkezett. E magas színvonalon működő iskolát apja, Thököly István is jelentősen támogatta. A garmmatikai osztály tanulója lett, másfél év múltán egy iskolai színjátékban már a syntaxista osztály diákjaként vett részt. Ekkor – 1669 októberében – meg is szakította tanulmányit, mert a politikai körülmények következtében apja nehéz helyzetbe került, s fiát hazahívatta. Thököly István rövidesen meghalt, Imrének menekülnie kellett, egyik napról a másikra, tizenhárom évesen felnőtté vált. Tanulmányait Erdélyben, Nagyenyeden fejezte be három évvel később.

Eperjesen úgy beszéltek róla, mint kiváló tehetségről. A syntaxista osztály a felsőbb gimnáziumi tanulmányok egy részét foglalta magában, a latin klasszikusok alapos tanulmányozása és a vallási ismeretek mélyebb megismerése alkotta a tananyag gerincét. Otthoni tanulmányai során ehhez jó alapot rakott le pedagógusa vezetésével. A levél – amit tehát nem egészen tizenegy évesen írt – azt mutatja, hogy a latin nyelv alapvető fordulatait és szókincsét elsajátította. Írása egyenletes, kiegyensúlyozott, egészen kiérlelt, a korban jellemző kalligrafikus szokások alkalmazását is követi. Összevetve felnőttkori irataival megállapítható, hogy kézírásának sajátosságai már alapfokú tanulmányai során kiformálódtak. Thököly Imre kifejezetten szépen írt. Tartalmi szempontból különösen érdekes, hogy érvelése sztoikus meghatározottságú. A halál az ember életének természetes tartozéka, s ennek tudomásul vétele, a változtathatatlanba való belenyugvás a vigasztalódás útja. Egész későbbi életére jellemző bizonyos sorsszerűség érvényesülése pályafutásában.

A levél célja részvétnyilvánítás. Szunyogh Gyula felesége Osztrosith Erzsébet a szülés következtében fellépő komplikációkba belehalt. Miután Thököly Anna – Imre nagyapjának testvére – az Osztrosith családba ment férjhez, közeli atyafiságban volt a két família. Az, hogy a tizenegy éves Thököly Imre kondoleált, jelzi, hogy a társadalmi­­–familiáris kapcsolatok ápolásának tudatosítására nagy hangsúlyt helyeztek nevelése során.

 

DOKUMENTUM

 

Spectabilis ac Magnifice Domine et Frater colendissime

 

Postquam fama apud nos vulgavit, Spectabilis ac Magnificae Domina­tionis Vestrae lectissimam conthoralem, meamque Glorem longe svavisissimam, inter acerrimos partus dolores naturae debitum reddidisse, magnum sui desiderium reliquisse, tantum animo meo concepi dolorem, ut eundem satis exprimere nequeam. Compatior tanto Spectabilis ac Magnificae Dominationis Vestrae infortunio ex imis cordis mei penetra­libus. Caeterumque quia sine voluntate Dei, ne pilus quidem capitis nostri, de loco moveri potest, in ea nobis acquiescens venit. Et ea lege, in hinc nundum nascimur, ut moriamur, neque alia nobis conditione vivendum conceditur, nisi qua nati sumus, nostrum est eos casus patienter ferre, quos nullo consilio vitare possumus. Nihil nobis novi accidere potest hodie, quod alii abunde experti non sunt. Immodico igitur moerore se se ob hunc casum Spectabilis ac Magnifica Dominatio Vestra non conficiat, sed omnia benignissimae Dei dispositioni relinquat, inquam ea acquiescat. Is Spectabilem ac Magnificam Dominationem Vestram paterne consoletur et faxit, ut luctus hic vertatur in letitiam. Haec me scribere propinguitas, qua Spectabilem ac Magnificam Dominationem Vestram contingo, svasio eaque effecit, ut in tanto Spectabilis ac Magnificae Dominationis Vestrae moerore non tacerem, sed si non prorsus auferre, levare tamen aliqua ex parte incussum dolorem contenderem. In reliquo Spectabilem ac Magni­ficam Dominationem Vestram una cum dilectissimo Fratre parvulo, clientelae Divinae commendo, beneque valere desidero, maneoque Specta­bilis ac Magnificae Dominationis Vestrae Frater et Servus addictissimus,

 

Comes Emericus Theökeöly mpr.

 

Spectabili ac Magnifico Domino Julio Szunyogh de Jeszenice, Arcium Bilsko et Budethin Libero Baroni etc. Domino et Fratri observandissimo.

 

[Más kézzel]: Praesent. 5. Septembris 1668.

 

 

— –

 

Tekintetes és nagyságos uram, igen tisztelt bátyám!

 

Miután eljutott hozzánk a hír, hogy tekintetes és nagyságos uraságod kiváló hitvese, nekem igen-igen kedves nagynéném, a szülés keserves fájdalmai között a természetnek az adósságot megfizette, hátrahagyta az iránta való nagy vágyakozást, szívemben oly fájdalmat éreztem, hogy azt eléggé ki sem fejezhetem. Együtt szenvedek tekintetes és nagyságos uraságoddal szerencsétlenségében szívem teljességéből. Minthogy Isten akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejünkről, abban reánk megnyugvás száll. S azzal a törvénnyel, hogy e világra azért születünk, hogy meghaljunk, nem is más feltétellel nyerjük az életet, mivel természetiek vagyunk, az a sorsunk, hogy türelemmel hordozzuk azokat a dolgokat, amelyeket semmilyen végzéssel nem vagyunk képesek eltávoztatni. Bennünket semmi olyan új dolog nem érhet, amelyeket mások már bőven meg nem tapasztaltak. Felettébb való szomorúsággal tehát e haláleset miatt tekintetes és nagyságos uraságod magamagát ne eméssze, hanem mindenben Isten legjóságosabb rendelésének adjon helyt, abban nyugodjék meg. Ő tekintetes és nagyságos uraságodat atyaian vigasztalja, és cselekedje, hogy ez a keserűség vígasságra forduljon. Ezeket azért írom, mert tekintetes és nagyságos uraságodhoz rokonsággal kötődöm, s ez arra buzdított és ösztökélt, hogy tekintetes és nagyságos uraságodnak oly nagy szomorúságában ne hallgatnék, hanem, ha nem is teljességgel elhordozni, de valamely részben a sújtó fájdalmat könnyebbíteni törekednék. Egyebekben tekintetes és nagyságos uraságodat, kedves öccsével együtt, Isten oltalmába ajánlom, és jó egészséget kívánok. Maradok tekintetes és nagyságos uraságodnak atyjafia és elkötelezett szolgája:

 

Gróf Thököly Imre sk.

 

Jeszenicei tekintetes és nagyságos Szunyogh Gyula úrnak, Bilsko és Budethin várak bárójának stb., igen tisztelt bátyámuramnak.

 

 

Jegyzet