Debreczeni Tamás sokoldalú tevékenységéről eddig is tudott történetírásunk.[1] Gazdasági szakemberként, fejedelmi tisztviselőként küzdötte fel magát vagyontalan nemesből a tehetős birtokosok közé. Életútjának, munkálkodásának gazdasági, politikai, katonai és kulturális vonatkozásai egyszerre világítják meg személyes sorsának körülményeit, valamint a kort, amelyben tevékenykedett. Mindehhez újabb adalékokat szolgáltat végrendelete.[2]

A végrendelet egyszerű másolat, két kéz munkája. Valószínűleg magánhasználatra készült, ami nem csak azért lehetséges, mert nincs hitelesítve, hanem abból is következhet, hogy két helyen hosszabb szakasz kimaradt. A hiány esetleg már a másolat készítése idején valós lehetett – talán ezért írták át az eredetit – mert a kópia füzet formátumban áll rendelkezésünkre s egyértelmű, hogy ez nem csonkult meg. Az eredeti hiányára utaló jel lehet, hogy a másoló által feltüntetett őrszó mindenütt megfelel a következő oldal kezdő szavának, illetve szavainak. Ezzel együtt a felületességet több, rossz olvasatból adódó apróbb tévedés is alátámasztja, ezért az sem lehetetlen, hogy a másolók okolhatók a szövegvesztésért. A szövegösszefüggésből arra következtethetünk, hogy az eredeti irat is több szakaszban készült el 1645. november 29. és december 18. között. Érdekesen világítja ezt meg az az információ, hogy Debreczeni Tamásnak ez idő alatt újabb unokája született, akinek még nem tudta a nevét sem, csak mint a „másik” került be a szövegbe.

A testamentum a hiányok ellenére is igen értékes forrás. Egyedülállónak is mondhatjuk, mert Debreczeni Tamásnak az Országos Levéltár anyagában megtalálható levelezése egyéb tekintetben bőséges adatot tartalmaz, de a végrendelet amellett, hogy kiegészíti az eddig ismert életrajzi adatokat, szélesebb utat nyit személyiségének és magánéletének megismeréséhez. A maga korában átlagon felülinek számító életidőt – az irat keletkezésekor 75 éves, 79 évesen hunyt el 1649-ben – megért férfi sorscsapásokkal teljes életútra tekint vissza. A gyermekhalandóság gyakori voltából kiindulva az utókor hajlik arra a gondolkodásra, hogy a 17. században nem fogták fel ezt a tényt tragikusan. A végrendeletből kiviláglik, hogy a tizennégyből tizenhárom gyermekét eltemető idős apa lelkében mély sebeket ejtett a halál. Ennek többször is hangot ad, noha mély vallásos meggyőződését is kinyilvánítja, amelyben a halál ténye más összefüggésekben jelenik meg, mintha csak puszta elmúlás volna. Hitvallásának különös érdekességet kölcsönöz, hogy üdvbizonyosságának kifejtése csaknem szó szerint megegyezik Bocskai István végrendeletének vonatkozó részével. „…hogyha mind a széles világ bűneit és annak számlálhatatlan voltát egyedül cselekedtem volna is és terhe rajtam volna, az én idvezítő Krisztusomnak minden hívekért, énérettem is, szegény, bűnös férgéért, a keresztfán kiontott csak egy csepp vére is azoknál nagyobb, hathatósb és érdemesebb lévén, énrólam azt elmosta…” – vallotta a nagy fejedelem.[3] Ezzel mintát is adhatott a későbbieknek, így Debreczeni Tamásnak is, de a közös forrás feltétlenül a református teológia. A Heidelbergi Káté első kérdés-feleletében az üdvbizonyosság krisztologiai megalapozása megtalálható: „… az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett…”.[4] Egy másik fejedelmi irattal, I. Rákóczi György végrendeletével cseng össze a temetés körülményeiről való intézkedés. A pompa megtiltása Bocskai testamentumában is megtalálható,[5] viszont a részletezés Rákóczi György rendelkezésével mutat hasonlóságot.[6] Közvetlen átvételről bizonyára itt sem beszélhetünk, az Isten előtti alázat kifejezésének eredőjét abban kereshetjük, hogy a kálvini teológia tanításán tájékozódott egyaránt a fejedelem és tiszttartója is. Ez a predestinációs üdvbizonyosság és Isten előtt való érdem nélküliség olyan mély gyökereket eresztett a hitvallásos református gondolkodásban, hogy gyakran visszatérő fordulatként találkozhatunk őszinte megvallásával hosszú évtizedeken keresztül. „Hiszem azt is, hogy azoknak számok közé én is még örök időknek előtte béírattattam, és hogy énérettem az én Jézusom oly tökéletesen eleget tett, hogy ha szintén az egész világnak bűneit én cselekedtem volna is, de mégis azért a tökéletes áldozatért énnékem azok megbocsáttatnának…” – ahogy Árva Bethlen Kata megfogalmazta 1746-ban.[7] Ugyancsak megtalálható az ő esetében is a hivalkodó temetés elutasítása: „Az én kívánságom az: mentől alázatosabb és minden pompa nélkül való temetésem légyen”.[8]

Veszteségként könyvelhetjük el, hogy – feltehetően a szöveghiány következtében – nem olvashatunk könyveiről, iskolákat, diákokat pártfogó, támogató intézkedéséről. Noha tudjuk Debreczeni Tamásról, hogy peregrinus diákjaink egyik jeles pártfogója volt. Tornai P. Ferenc marburgi tanuló 1618-ban ajánlotta neki egyik munkáját, Tornai P. Gáspár (talán az előbbinek atyjafia) 1628-ban, Leidenben megjelent disputációját dedikálta neki.[9] Az egyházat pártoló és segítő intézkedései közismertek voltak, ennek bizonyságaként hozhatjuk fel Milotai Nyilas Istvánt, aki 1617-ben Debrecenben napvilágot látott „Az mennyei tudomány szerint való irtovány…” című könyvét neki dedikálta, mint „Az Isten Anyaszentegyházának kegyes patrónusának”.[10] A közismerten puritánus Iratosi T. János egy Perkins-fordítást ajánlott Debreczeni Tamásnak,[11] s a dedikációban megemlítette, hogy elismert és nagy haszonnal munkálkodó jószágigazgató, azaz gazdasági szakemberként is számon tartották a szélesebb közvéleményben. Frölich Dávid európai hírű természettudós egy 1644-ben kiadott öröknaptárát ajánlotta Debreczeni Tamásnak, mint patrónusának.[12] Milotai és Iratosi egyaránt „Deák”-nak titulálja, s valószínű, hogy a Tornai Ferenc ajánlásában olvasható Debreczeni L. Tamás névalakban az „L” betű a Literatus kifejezést rejti. Ezek szerint deákos műveltsége is közismert volt. Kár, hogy iskoláztatásának körülményeiről nem szól testamentumában.

Másolatról lévén szó, a szöveg betűhív közlésétől eltekintettünk. Megtartottuk azonban azokat a sajátosságokat, amelyek a korabeli beszéd – talán nem a másolóra, hanem a végrendelkezőre jellemző – hangzásvilágát hordozzák. Megemlítjük, hogy valószínűleg az eredeti iratra volt jellemző, miszerint a „cs” betűhöz következetesen kapcsolódott az „y” (szerencsyétől, csyelekedetemnek, csyak, stb.). Miután különösebb jelentősége nincs, az általánosan használt rövidítéseket (sz. = szent, nagoknak = nagyságoknak, stb.), néhány kivételtől eltekintve, jelzés nélkül oldottuk fel. A tulajdonnevek írásán nem változtattunk.

DOKUMENTUM

Testamenteria Dispositio, die 29 9bris [Novembris] Anno 1645.

Testamentum omnia si perdas famam servare.[13]

Én Debreczen˙ Tamás születtem e világra Daroczon, 1570. 9 Decembris. Házasodtam meg 19 Maji Anno 1600. Löttem Szakmári udvarbíró Anno 1606. Hadtam el az udvarbíróságot Anno 1610. Löttem Tokai praefectus Anno 1611. Hadtam ezt el akaratom ellen, mert az Fejedelem vitt el onnét Erdélyben Anno 1622. Löttem Erdélyi praefectus kedvem ellen 1623. Hadtam ezt is el, szeginy Fejedelem meghalván, Anno 1630. Löttem Pataki praefectus Anno 1632. 9 7bris [Septembris].

Meditatio Mortis

Minden keresztény embernek tudni kell, s én is tudom, hogy az embereknek minden nyavalyái egy-egy követe az halálnak, ez világbul való kimúlásokra. Az nagy Úr Isten pedig az emberi nemzetségtül az ő végóráját, helyét és módját annyira eltitkolta, hogy soha azt senkinek meg nem jelentette. Én is azért érezvén testemben elmentem[14] és minden érzékenségimet, az üdő és sok nyavalyák miatt való fogyatkozásimat, nem akarok csak úgy ez világból kimenni, mint az kik az élet után semmit nem reménlenek, hanem az keresztény boldog reménséget előttem viselvén, jó lelki ismérettel való készüléssel, gyermekim, atyámfiai és minden ez világon tovább való felebarátim közül akarok amazon örökkévaló hazámban ilyen hitben és reménségben általmenni.

Nem tartom az emberi nemzetségnek, főképpen az keresztényeknek állapottyokat az vak szerencsétől függeni, hanem vallom és hiszem, hogy az egy igaz Teremptő Isten, ki Atya, Fiú, Szent Lélek teremptette ez világot minden szeme vakokkal [!][15]. Ő adott engemet is ez világra, mívelt, táplált, éltetett, és az Ő igaz esméretire juttatott Sz. Léleknek világosítása és munkálkodása által, őrizett, oltalmazott teljes életemben. Kiért légyen örökké áldandó az Ő Szent Neve. És noha az én szüleimnek gyarló vérekbül löttem és születtettem, minden romlandóság alá vettettem, ismérem is az én számtalan sok bűneimet, fogyatkozásimat, melyek szüntelenül szemeim előtt forognak énnekem. Mindazonáltal azoktul meg nem rettenek, mert teljes bizodalommal hiszem és vallom, hogy ha mind ez világ bűneit egyedül én cselekedtem volna is, poenitentia tartás után, mind felülmúlja az Istennek irgalmassága, az én Christusomnak keresztfán kiöntött csak legkisebbik vérének cseppe is arra elég az én bűneimnek eltörlésére.

Ilyen igaz isméretében lévén azért az én kegyes Istenemnek és Atyámnak, bízvást és nagy bátorsággal ajánlom lelkemet az Úr Istennek az Ő szent kezében. Testemet pedig oly reménséggel adom az nyugodalomra az ő anyjának a földnek, hogy az utolsó napon feltámad dicsőségesen, és lelkemmel egyesülvén, az én kegyes ítélő bírámnak jobb keze felől állatván, az örök életnek bírására, az több hívekkel együtt és szentekkel bevitetem. Ámen.

Világi dolgaim

Mindeneknek előtte ez világi dolgaimban az én kegyelmes uramot, őnagysága Rákóczi György uramot őnagyságát, Isten kegyelmébül Erdély Országnak fejedelmét, Magyar Ország részeinek urát és Székelyeknek fő ispányát etc., nekem kegyelmes uramot. Az én kegyelmes asszonyomat Lorantffi Susánna asszonyt, megnevezett Erdély Országnak fejedelem asszonyát, nekem kegyelmes asszonyomat igen alázatosan kérem: ha az én vénségemben, erőtlenségre jutott állapotomban, tizenhárom esztendők alatt terhes tisztviselésemben, szolgálatomban mi fogyatkozásim estek volna, kegyelmesen megbocsássák, és szántszándékkal való cselekedetemnek ne tulajdonítsák. Mert az én rajtam bízott tisztemben és szolgálatomban híven és igazán jó lelki ismérettel szolgáltam, és az mennyire lehetett, istenes utakon, […] romlása nélkül, jószáginak jövedelmeket kár és fogyatkozás nélkül beszolgáltattam igazán. Könyörgök azért alázatosan az én hű, jámbor és nem haszontalan szolgálatomrul megemlékezvén, az én szeginy fiamat Debreczeni Györgyöt vegyék kegyelmes oltalmokban, mivel immár az marada szeginy közülök, hogy ennek példájárul több hasznos szolgák is kötelezhessék magokat az őnagyságok szolgálattyára.

őnagyságoknak én körülöttem sem ládáimban, sem házamban semminemű levelei nincsenek, az jószágról való levelek Klobusoczki uram kezében vadnak, az melyek pedig tisztemben estenek, mind őnagyságoknak adtam. Az missilis levelek minden esztendő forgási alatt is valamennyi jött, mind az szállásomon, két almáriumban vadnak berakva, tudja Klobusoczki uram és körülöttem lakó deákok. Valamikor őnagysága akarja elővetetheti és oda rakhatja, ahova kegyelmesen akarja. Nem szükség azért se ládámot, se házamot pecsételni halálom után való gyalázatomra, kiért alázatosan könyörgök őnagyságoknak, olyan dolog ne essék halálom után.

De Propriis Acquisitis Bonis

Az én vélem sok jókat tött kegyelmes Istenem és Atyám az ő ingyen való kegyelmességébül minden érdemem felett, világi életünkben, szeginy üdvezült édes feleségemmel, fáradságinkra, munkáinkra kegyelmesen áldását nyújtván, kevés világi jókkal is látogatott vala bennünket, melyekrül ennek előtte ednéhány esztendőkkel dispositiot is töttem vala közöttök, úgymint fiaim és leányim között. De mivel az Úr Isten az én bűneimért az ő igaz itéletibül ab anno 1639 feleségemet, két házas leányimat, két fiamat, Debreczeni Jánost és Sigmondot elszólította minden mag nélkül, és csak az egy fiamat Debreczeni Györgyöt hagyá szemeim előtt meg, egy fiacskájával Gábrissal. Előbbeni Testamentaria Dispositiomat változtatnom kelleték, és újobban disponálnom. Jóllehet talám méltán sem magamat, sem dispositiom olvasóit nem kellene fárasztanom, mert mind az Istennek igazsága, mind az Természet és Ország törvénye azt diktálják, hogy mind az ősrül állók, mind az acquisitomból[16] állók, akar mi névvel nevezendő jók az atyákrul, anyákrul az ő saját gyermekekre maradjanak és szálljanak per gradus,[17] de mivel atyámfiai és unokáim is vadnak még mostan, hogy azok is mindenik szabados dispositiomat vötték kicsiny acquisitumombul, és egyik az másikat meg ne gyűlölje érte, és veszekedések se legyen, mivel nekem, sem az üdvezült feleségemnek semmi anticumok,[18] sem jószág, sem örökség, sem semmi res mobilisunk[19] nem vala. Hanem az nagy kegyelmes Isten magunknak adta volt, az mi kevés vagyon. Azon keresett javaimbul ilyenképpen disponálok, kire hogy az Úr Isten kegyes consensusát[20] nyújtsa, alázatos könyörgésem által kérem és kívánom ő Szent Felségétül.

Megáldott vala Isten ő Szent Felsége engemet is üdvezült feleségemmel több áldási között magzatokkal is, mert tíz fiunk és négy leányunk volt, melyek közül hét fiamat, két leányimat az Úr Isten ő Szent Felsége 8,9,5,3,5, két-két esztendős korokban elvette tőlünk az halál által. Két leányomat, Frusinát és Juditot s három fiunkat engedte vala meg annyira nevelni, hogy házasságokat és gyermekeket értem. Az két leányimnak leányi és fiai maradtanak, kik mostan élnek, nemzetes Farkas István uram (szeginy édes Frusina leányomnak) három leánya és nemzetes Máriási Ferenc uram (Judit leányomnak) egy fiacskája Máriási Ferenc, magok az szeginy leányim megholtak. Fiaimnak is, mind az háromnak, Jánosnak, Györgynek, Sigmondnak voltak fiai, és elsőben Debreczeni Jánosnak fiacskája kicsiny korban megholt, hasonlóképpen Debreczeni Sigmondnak is fiacskája, s azután ez jelenvaló boldogtalan 1645. esztendőben Debreczeni János 22 Junii meghala Pálfalván, Debreczeni Sigmond is azon esztendőben 3 Octobris Sáros Patakon. És így csak Debreczeni György marada fiával Gábrissal, az Úr Istennek szent akaratjáig. Szegény megnevezett leányimat tisztességesen kiházasítván, az kit szeginy Frusina leányomnak jószág venni adtam nemzetes Farkas István uram kezéhez, háromezer hatszáz forintot id est 3600, melyen őkigyelme vött is jószágot az tekintetes és nagyságos Lónyai Sigmond uram Borhidi portioját. És én most is hagyok háromezer forintot id est 3000 azoknak az három unokáimnak, Máriának, Erzsébetnek és Juditnak, úgy hogy ha Isten élteti őköt, mindeniknek ezer-ezer forintot, ha penig csak egyik maradna meg is, az egyiknek is mind az 3000 forintot Debreczeni György én holtom után fél esztendővel éppen megadja. Ha Isten nemzetes Farkas István uram életben megtartja, akkor őkigyelme kezében autentica Personának praesentiájával quietantiát[21] vévén magáért őkigyelmétül; ha pedig őkigyelme nem élne (kit Isten eltávoztasson), Farkas Máriának avagy az kinek Isten őtet parancsolja, mert tudom, hogy neki kell az két öccsének, ha élnek, gondjokat viselni atyjok halála után. Az másik leányomnak is tisztességes kiházasítása után jószág venni (mivel az mi kicsiny jószágocskám volt, azt az fiamtul leányomnak nem adhattam) adtam ötezer forintot id est flor. 5000. Az egy fiacskája maradván szegény Debreczeni Juditnak, elégségesnek ítélem lenni Máriási Ferenc uramnak az oda maradott portékát s ötezer forintot, de ha az gyermek meghalna, […][22]

Res mobilisombul, szőnyögekbül, paplanokbul, arany s ezüst marhákbul, még csak ón tálakbul is kiadtam szeginy édes leányimnak részeket. Darhlocz István uramnak, öcsémnek, az mi maradott volt atyjárul és szeginy annyokrul, még ifjú legény korában, mikor Turzo Imre halála[23] szállott Szakmárra, megadtam őkegyelmének, tudja őkigyelme.

Debreczeni Mihály öcsém uramnál is semmi osztozó marhám nincsen, noha atyánk, anyánk egy volt, de én onnat szeginyektül az eredetnél és tizenkét vagy tizenhárom esztendeig való feltartásnál […],[24] hanem jámbor szolgálatom után kellett osztán magam vénségemig élnem. Őtet is, tudja az jó öcsém ennek kárát, eléggé intettem, adjon tisztességes szolgálatot eleiben, mert szeginy leginy különben dolgában s ez világi életében elő nem mehet. Promoveáltam[25] volna is örömest jó tisztekre, mikor az Úr Isten nekem módot adott volna abban, de semmiképpen nem fogadá szómat az édes öcsém. Sőt még magamnál is fizetésemért nem akart szolgálni. Fő helyekre commendáltam[26] jóakaró uraim által, mind az mi kegyelmes urunkhoz is uraságában, és gróf Betlehem[27] uramhoz őnagyságához is gubernátorságában, hozzá építvén három lóval, mindennel, köntössel is, de mindenektül csak elment bocsátatlan. Hogy láttam, hogy elő nem vihetém, kértem azon, ha másutt nem lakhatik, hogy ne gyalázatoskodjék miatta, lakjék házamnál, két lóra fizetése jár, míg élek. Vagy valamelyik jószágomnak, vagy udvarházamnak viselje gondját jól, ő nevekedjék belőle, de nem kellett az édes öcsémnek semmi jó akaratom. Csak lovat is tizenhármat adtam őkegyelmének, egyszer is másszor is, szerszámostul, azon kívül köntössel tartottam esztendőről esztendőre, ez mai napig is, mert mostan is Pálfallyai házamtúl hordós borok, verő disznaja, búzája és minden esztendőben egy-egy vég karasiája[28] jár. Az minémű állapotokban forgottam, akarván házassága után is elővinni, örömest megházasítottam volna jó helyekre, de azt sem akarta én általam, hanem erdélyi praefectusságomban házasodott meg, hírem nélkül, egy kurva nemzetbül. Olykor adta híremmé, mikor immár meg is esküdtek volt, azért sem vethettem el, noha nagy vétek volt, hanem magát köntössel, mátkáját akképpen, minden köntössel, kit utána kellett vinni, elkészítettem, minden élést és bort, az mi kellett adtam, úgy bocsátottam ki lakodalomnak végbe vitelére. Háromszáz és egynéhány forintokon váltottam ki zálogban lévő jószágát. Az én Istenem, az mit énnékem adott, az jó öcsémet tápláltam, segítettem, halálom után is hagyok neki flor. 200, kit temetésem után Debreczeni György mindjárást adjon nekie, efelett míg él, az jó öcsémnek az rendelt provisio[29] megjárjon. NB. Ezt az haszontalan írást csak azért kelleték írnom, az kik az ő dolgát nem értették, ne tegyenek az emberek ítéletet felőlem, hogy egy testvér lévén velem, ilyen alázatos állapotban maradott őkigyelme, és hogy én nem promoveáltam volna.

Halálom és temetésem után Debreczeni György fiam szolgáimat és szolgálóimat elegedendő képpen mindeneket megelégítsen. Varkoni Mihálynak, az inasnak, mivel engemet az ő tehetsége szerint éjjel és nappal szolgált, adjon Debreczeni György ötven forintot és egy gyermek lovat az ménesbül, jót.

Ezen kívül, édes fiam Debreczeni György, minden acquisitumimat, akármi névvel nevezendők, legyenek azok jószágok, örökségek, udvarházak, és egyéb res mobiliseket teneked hagyom mindenestül, és teutánad az te maradékidnak ad utrumque sexum,[30] valamíg te élsz és a te maradékid élnek, addig más atyafiakra az én acquisitumimbul maradt és való javaim én dispositiom ellen ne szálhasson. Ilyen conditioval[31] azért, hogy mivel énnékem minden jószágim és örökségim csak summában vadnak és nem örökök Pálfalván kívül, míg az te gyermekid, mostaniak és Isten áldásábul ezután lévők durálnak,[32] az fiú ág bírja, míg az fiú ág nem deficiálna,[33] addig az leány ág ne bírhassa, csak kiházasíttassék tisztességesen, ha pedig az fiú ág deficiálna, az leány ágra szálljon, de azok is feloszthassák egymás között, el se adhassák, hanem ha melyiket kiváltják, az árát, vagy rajta lévő summát egyiránt osszák fel magok között. Hogyha pedig tenéked és maradékidnak (mivel halandó az ember) mind halálotok lenne, az Pálfalvi udvarház, Ombodi, Amádi, az Szent Martini portio, ha addig ki nem váltják őket, immediate szálljon Farkas István uram három leányára, szeginy Debreczeni Frusina leányomtul valókra, minden nemű hasznaival, és az Szakmári hegyen lévő szőleimmel. Az Szakmári házam pedig in eo casu,[34] kit Isten eltávoztasson, hogy Debreczeni György mindkét ágon deficiálna, maradjon és szálljon Patiri, Vasvári portiommal Debreczeni Mihály öcsémre és maradékira az summáig, kit megmutat az levele. Ha pedig szeginy öcsém addig meghalna, arra való maradéki nem lennének, azok is szálljanak feljebb megemlített unokáimra, nemzetes Farkas István leányira. Daróczi István uram öcsémmel egy atyánk, anyánk volt, és noha őkigyelmének én nálam semmije sem maradott, mert az mi kicsiny atyai keresményében anyja halála után nálam maradott, azt mind megadtam őkigyelmének, az mint errül oda feljebb írtam. Mindazonáltal őkigyelme énnekem gyermekségemtül fogva igaz, tökéletes és tűlem hallgató engedelmes atyámfia volt, szolgált is valamiben kellett. Ha Debreczeni György mindkét ágon deficiálna, kit Isten távoztasson, Tokaji házamat két darab szőleimmel, úgymint Kotser barát vagy Kanducz, Csiszár Ladány Bornemisza alja szőlőt Thot földes Bartus,[35] őkigyelmére és maradékira szálljanak Enczenczi portiommal. Sőt, ha az én unokáimnak, Farkas Máriának, Erzsébetnek és Juditnak magtalanul holtok történnék, kit Isten távoztasson, Pálfalvi udvarház is, minden hozzá tartozó jószágival, valamint szeginy unokáimnak hagytam, Daróczi István uramra és mindkét ágon lévő maradékira szálljanak.

Item: Vagyon abban az casusban, ha Debreczeni György és mindkét ágon való maradéka deficiálna, kit Isten távoztasson, az Tolcsvai házam és minden szőlő örökségem az Tolcsvai hegyen azzal az igazsággal szálljon és maradjon szeginy idvezült Debreczeni Judit leányomtul való Máriási Ferenc uram fiára, ifjabbik Máriási Ferencre. Levelei is annak cum exemptione[36] több leveleim között vadnak, mely megadását […].[37] Item in eo casu Sáros[38] városban való házam kétezer forintig, ami inscriptioban[39] vagyon és az Kis Pataki majorom, kit örökben szerzettem, szálljon Verőczi Ferenc[40] uramra immediate,[41] és az őkigyelme maradékira vagy legatariusira[42] az summáig, az felső ház.

Item fiam ott való jóakaró uramra, ifjabbik Klobusiczki Andrásra és minden maradékira (in eo casu) Nagy Dobrony egészen, in Cottu de Bereg és Kis Dobronyi portiom valamint én hagytam in flor. 8600. És az felit valamit építek vagy pénzen veszek az capitalis summával együtt tempore redemptionis[43] hagyom őnagyságának, mikor kiváltják simul et semel deponálják. Építettem udvarházat is majorsággal, istállókat, szekérszint és jó csűrt, mely épületeim exarendaltaték ad fl. 400.[44] Kérem azért az én jóakaró fiam uramat Klobusiczki András uramat, emlékezzék meg az őkegyelméhez eleitül fogva viselt és mutatott jó akaratomrul, és hogy az Úr Isten mind magának, minden dolgában szerencsés, boldog előmenetelt adjon, s mind édes gyermekinek örvendetes, boldog nevekedést, sőt holta után is jó gondviselő jóknak […],[45] az én szegény Debreczeni György fiamat ne hagyja, oktassa, tanítsa és oltalmazza. Minthogy pedig akármikor is, de kiváltképpen az mostani időben még az megért elméjű expertus és industriosus[46] embereknek is felette szükséges az tanács, fenyíték és általában az sok gonosz lelkű emberek ellen, mennél inkább az féle ifjaknak, mint Debreczeni György. Elmémben forog, az kit ennek az világi éltemben az világi emberek közül […], Isten után azoknak gondviselések, segítségek, oltalmok alá commendálom szegény fiamat, Debreczeni Györgyöt. Mindenek felett penig az én kegyelmes uramat és asszonyomat, és Rákóczi Sigmond uramat, őnagyságokat igen alázatosan kérem, sőt ugyan az élő Istenre kényszerítem, noha arra se magam, se fiam méltók nem vagyunk, ugyan mindazonáltal őnagyságok természet szerint való kegyelmességeket tartsák meg szeginy fiamra, megtekintvén azt, hogy őnagyságokat én ez esztendők alatt jámborul és hasznosan igyekeztem szolgálni, életemet is az őnagyságok szolgálatjában végezem. Őnagyságok után tekintetes, nemzetes Kemény János uramat, Keresztúri Pál uramat, nemzetes Csernelházi Csernel György uramat, Zákány András és ifjabbik Klobusiczki András uramat, nemzetes Farkas István, Daróczi István, Némethi János, Kis Tamás, Baxi István, Szerenczi István, Fekete János uramékat kérem az hol és miben kívántatik, jó tanácsokkal, igazgatásokkal, segítségekkel segítsék és igazgassák, hogy az Úr Isten az őkigyelmek holtok után való maradékjoknak is jó gondviselőjeket, oltalmokat rendeljen és adjon.

Végezetre pedig minthogy mostan az mi bűneinkért az Úrnak […] mindeneket […] emésztő haragjában, az mely nemzetben az döghalál esik, keveset hagy bennek, avagy mind elhordja, az mint hogy csak az mi falunkban is elég példa vagyon efféle. Ha az Úrnak akaratja és kegyelme, hogy szeginy fiamat Debreczeni Györgyöt elszólítsa, és mostan élő két fiacskáját, avagy annak egyikét meghagyja, kit az Úr Isten az ő nagy irgalmasságáért eltávoztasson, de ha ugyan úgy akarná ő Szent Felsége, legyen az ő szent akaratja. Ebben azért az keserves casusban Klobusiczki András uramat ugyan az Istenre és lelki üdvösségére kényszerítem […] fiát vegye keze és gondviselése alá Daroczi István urammal öcsémmel együtt, s tartsák, neveljék az árvákat, minden jószágimat kezekhez vévén neveljék, tanítsák, az mikor micsoda tanítások kívántatik, jószágokbul és annak jövedelmébül táplálják őköt, educállyák[47] az Isten nevének dicsiretire mindenek felett. Míg az perfecta aetast[48] el nem érik, kezekben se bocsássák jószágokat, azt elérvén pedig, eresszék kezében Gábrisnak, vagy az másiknak, az melyik az üdőt éri, vagy ha mindkettő érné, mindkettőnek, ha pedig azok is meghalnának, az jószág mindenképpen szálljon úgy mindenikre, az mint feljebb oda megírtam.

Testamentumnak executori[49] is nemzetes Zákány András, Klobusoczki András és Daroczi István uraimék legyenek.

Utolszor ezt is nem akarom elfelejteni: ha az én velem sok jókat tött kegyelmes Istenem az ő bölcs itiletibül több sok kegyes reám való gondviselése között úgy rendeli, hogy itt Patakon fejezem bé ez világi életemnek végit, jóakaróim, felebarátaim, fiaim és jámbor szolgáim gondviselések alatt, temetésem semmi pompával ne legyen, hanem mennél nagyobb alázatossággal, csendesen. Atyafiakon kível semmi idegen külső főembereket ne fárasszák, ne citállyák. Valami cifrás és új zászlót és címereket ne csináljanak, koporsómra ezüst szeget ne veressék, oratiokat ne proclamáltassanak.[50] Vagyon nékem zászlóm szimplex, magamhoz illendő, kit vagyon 20 esztendeje, hogy csináltattam. Címerek is vadnak, ugyanakkor csinálták, azokra csak a diest és annust[51] kell íratni. Semmi epitafiumot se írjanak, hanem csak az nevemet, üdőmöt és az mikor halálom lészen. Csak azon kérem az prédikátor uramat, az ki prédikálni fog az templomban, mivel tisztviselő ember voltam, mely miatt sokan az mint akarták volna, magam is az mint kívántam és szerettem volna, nem úgy járhattam el dolgomban, kellett véteni is sokaknak az tiszt miatt, mindenekért azért szómmal őkigyelme megkövesse. Kívánom […][52] szerint, hogy az Úr Isten én uramat[53] ennek az nemzetes helynek és kiterjedett jószágnak igazgatására jobb, alkalmatosabb és őkegyelmének kedveskedőbb embert adjon igazgatására, dirigálására, noha én magam sem esmérem azt magamban, hogy senkit igazságában szántszándékkal megbántottam volna.

Ezek után legyen és maradjon örökké az Úrnak szerelme, jókedve, kegyelme rajtatok édes fiam és mind ez világon több élő felebarátim, atyámfiai. Igazgasson, vezéreljen, segítsen Szent Lelkének erejével az ő akaratjának, parancsolatjának elkövetésére, megtartására, hogy kegyes életet élhessetek és boldog kimúlást nyerhessetek ő Szent Felségétűl. Ámen.

Actum in S[áros] Patak, die 18 xbris [Decembis] 1645.

Költ ezen testamentum Zákány András, Klobusiczki András, Ferenczi István, Daroczi István, Veréczi Ferenc, Bay János, Fekete János, Csernel Bálint és Bay István uramék kezek írási és pecsétek alatt.

JEGYZETEK