A Fiatal Filológusok Füzetei. Korai Újkor sorozat első számát, felvázolva és méltán nagyra értékelve Keserű Bálint professzor óriásjelentőségű filológiai munkásságát és iskolateremtő tevékenységét, amibe szorosan beletartozik a Fiatal Filológusok közvetlen és közvetett irányításával-vezetésével színre lépő munkaközösség munkája is, volt már szerencsénk ismertetni a Confessio hasábjain.[1] Most pedig örvendezve adunk hírt a Fiatal Filológusok Füzetei Kora Újkor sorozatának három újabb, a 2., a 3. és a 4. számáról. Mind a három füzet Szegeden jelent meg 2003-ban Keserű Gizella szerkesztésében. Az első számtól abban különböznek, hogy bár a 16-17. század szellemi mozgalmaival, a késő reneszánsz, humanizmus, reformáció kora irodalmával foglalkoznak is, ezúttal nem magyar, sőt még csak nem is magyarországi munkákat ismertetnek, hanem olyan írásokat, amelyek sokszor nagyon szövődményes és alig ellenőrizhető módon jutottak el Magyarországra, és fejtettek ki nálunk szűkebb-tágabb hatást elsősorban a protestáns hitéletre és a (teológiai) irodalomra.

A 2. szám A filozófiai parergon tüköre címet és a Henricus Nollius (1590-1626) hermetikus-rózsakeresztes regénye alcímet viseli. A címoldal különben magáért beszél: „A filozófiai perargon tüköre, amelyben kifejtésre kerül a Bölcsek Köve elkészítésének az „egész világ számára megfontolandó módszere” és problémája. Filozófiai módon leírja, a Tan gyermekei számára pedig világosan elmagyarázza Henricus Nollius. „Amig veletek van a világosság, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” János 12:36. Giesában Casparus Chemlinusnusnál 1623.” A „regényt” Kasza Péter fordította latinból, a jegyzeteket és a mutatót Fazekas Sándor készítette. Fontosabb azonban az, hogy a füzet végén Keserű Bálint professzor maga foglalja össze Henricus Nollius és hermetikus-rózsakeresztes regénye című remek kis tanulmányában a legfontosabbakat: „határozott és merész intelmet mondat ki a szerző Hermésszel a kor hivatalos tudományának vezércsillagai ellen:”Minden más utat, amit Arisztotelesztől, Gelenusztól vagy bármelyik követőjüktől hallottál, tüstént felejtsd el….”

A 3. szám szellemileg rokon a fentebb ismertetett Henricus Nollius-féle művel, amennyiben a nyíltan nem-orthodox Johan Arndt filozófiai tanulmánya nemcsak a humanista tudomány radikális bírálata, hanem hermetikus és spiritualista irányba haladó és ható teológia is. Johann Arndt (1555-1621) a német protestáns (lutheránus-evangélikus) irodalom igen népszerű alakja volt; életét és munkásságát füzetünkben Carlos Gilly tanulmánya ismerteti.

A 4. szám Juhász Levente és Viskolcz Noemi összeállítása: A harmincéves háború prófétái és chiliasztái. A tanulmánykötet három, a tárgyban kimagasló írást tartalmaz. A tanulmányok beszédes címei felmentenek bennünket az alól a kötelezettség alól, hogy tartalmukról, illetve a bennük megnyilvánuló tendenciákról bármit is mondjunk [Jürgen Beyer: A harmincéves háború idejének három prófétája és kortárs megítélésük (Johann Werner, Hermann von der Hude, Georg Richard) teológiai vita a prófétákról; Howard Hotson: A Diatribe de mille annis aprealysticis forrásai. Herborni millenarizmus Johanes Piscator, további tekintélyek: égiek és földiek.; Viskolcz Noemi: Jövendölések és váradalmak 17. századi protestáns irodalmakban; „Az intés előtte járjon a büntetésnek”, Illusztrált profetikus röplapok, Chilializmus, Kitekintés, Illusztrációk.] A három tanulmány értékelését, illetve beillesztésüket a 17. század, szorosabban a harmincéves háború heteroteológiai-parateológiai irodalmába maga Keserű Bálint végzi el a füzet végén található Utószavában.

Mindhárom füzet magas szakmai képzettséget és tájékozottságot kívánó tudományos munka. Hiszen a saját korukban is csak részben ismert, egy részük üldözött, titkolt vagy pedig, ami általánosabb; a mondanivalót többszörös allegorikus kifejezési módokkal, rendszerekkel közvetítő írókról, illetve munkákról van szó. Elsősorban a 16-17. század fordulójának történetét, egyháztörténetét, az új egyházi-teológiai törekvéseket kell ismerünk ahhoz, hogy ezeket a filológiai munkákat ténylegesen érteni, értékelni tudjuk. Feltétlenül ismernünk kell például a chilializmust, a hermetikus (Hermész eksztázisa, stb.) irodalmat, a rózsakeresztes mozgalmat, a rózsakeresztes regényt. Már csak azért is, mert a hermetikus irodalom a múlt század második felében „újjáéledt”, vagy legalább is egy népes és elveiben, írói gyakorlatában közel sem azonos írói csoport (hogy csak a legnevesebbeket említsük: Yeats, Apollinaire, Strindberg, Proust, Novalis, stb.) a hermetikusok nevet kapta, „nehezen érthető, a szélesebb körű közönségvisszhangtól elzárkózó alkotói attitűdjeik miatt”.[2]

Mindezt a „nehézséget” érezve a sorozat szerkesztése – igen szerencsés és dicséretes módon – minden fűzet hátsó borítójának külsején, igen jól összefogottan ismerteti a füzetben közreadott anyaggal kapcsolatos valamennyi fontosnak vélt adatot.

Összefoglalva, ezúttal is elmondhatjuk, hogy a Fiatal Filológusok Füzetei ezekkel a kiadványokkal is elérték céljukat. A „szegedi fiatalok” eszme-és irodalomtörténeti szempontból fontos, ám nehéz hozzáférhetőségük miatt ismeretlen, vagy alig ismert szövegeket „filológiailag” kiválóan „megmunkálva” adtak közre. Jelentős mértékben hozzájárulva ezzel az európai szellemi forrongás mérvadó szerzőinek, műveiknek, illetve az egykori, de hatásaikban mind a mai napig élő „tudományos iskoláknak” bemutatásához. A kiadványokhoz ezúttal is gratulációnkat küldjük.

(Dankó Imre)

 

Jegyzetek