Tanulmánykötetünk az önálló tanulmánynak is minősíthető Bevezető-vel együtt 15 szigorúan vett nyelvészeti tárgyú tanulmányt tartalmaz. A. Molnár Ferenc öt, M. Nagy Ilona négy, Fekete Csaba három, Demján Adalbert és Karasszon Dezső pedig egy-egy közleménnyel szerepel. A kiadványt rövid német nyelvű összefoglaló után gondos Rövidítésjegyzék és A kötet munkatársai című fejezet zárja. Demján Adalbert kivételével – aki a besztercebányai (Banská Bystrica) Bél Mátyás Egyetem Hungarisztikai Tanszékének munkatársa – minden szerző magyarországi, sőt debreceni.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a kötet tanulmányai rendkívül magas színvonalú tudományos (elsősorban nyelvi-nyelvészeti, de a szükségleteknek megfelelően teológiai-, egyház- és irodalomtörténeti) közlemények. Ezt az is igazolja, hogy a legtöbb tanulmány más szempontokat követve, általában rövidebb formában, más címeken már korábban megjelent s most, itt, újabb szempontoknak, kutatási eredményeknek megfelelően, általában lényegesen bővítve, újraszerkesztve, új címeken szerepelnek. A szerzők erre a körülményre az egyes tanulmányok első lábjegyzeteiben, minden esetben, részletesen kitérnek. Mindezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy minden „továbbfejlesztett” tanulmány önálló, új munka, olyan közlemények, amelyek előzményeit saját forrásaikként határozhatjuk meg.

Tartalmilag nagyon nehéz volna a tanulmánykötetet, illetve egyes részeit ismertetni. Jószerint az egyes tanulmányok címei se szolgáltatnak elégséges tájékoztatást a rendkívül gazdag és esetenként eléggé szerteágazó tartalomról. Tartalmi utalásainknál, gyakorlati okokból, mégis az egyes tanulmányok címeiből kell kiindulnunk.

A. Molnár Ferenc első tanulmánya (Az apostoli hitvallás szöveghagyományáról, 11-34. p.) kiemelten az Apostoli hitvallás „feltámad, feltámaszt, feltámasztaiból” szavainak igen gondos, finom, történeti-jelentéstani elemzésével, az Apostoli Hitvallás régiségére, magyar nyelvemlék voltára utal. Második tanulmánya sem kevésbé fontos, a Halotti beszéddel foglalkozik (A Halotti beszéd és könyörgés olvasata és értelmezése, 35-54. p.). A tanulmány legkorábbi nyelvemlékünk halottaiból, halottaiban szóformáinak rendkívül finom történeti-jelentéstani elemzése ellenére összefoglaló jellegű és az „olvasat”, valamint az „értelmezés” közti összefüggések-kapcsolatok kutatásának legújabb eredményei mellett kutatás-módszertani kérdéseket is érint.

A. Molnár Ferenc következő két tanulmányát az Ómagyar Mária-siralom olvasati és értelmezési kérdéseinek szenteli (Az Ómagyar Mária-siralom olvasata és értelmezése, 55-76. p.; Az Ómagyar Mária-siralom therthetyk kyul (tertetik kívül = kivülre (ki-) tör, kitör) szerkezetéről, 77-88. p.).

Külön tanulmánycsoportot képeznek a bibliafordítások nyelvi-, nyelvészeti kérdéseivel foglalkozó közlemények. Ezt a tanulmánycsoportot Demján Adalbert tanulmánya vezeti be (A latin és görög igenevek fordításáról régi bibliai szövegeinkben, 89-102. p.). M. Nagy Ilona két tanulmánya is bibliafordítási kérdésekről szól [ A Jordánszky-kódex fordítástechnikai sajátosságairól, 103-114. p.; Latin bibliai szinonimavariációk magyar recepciója (örül, vígad, örül, örvend), 149-168. p.]. Karasszon Dezső pedig éppen az új protestáns bibliafordításról értekezik (Az új protestáns bibliafordítás eredményei és feladatai, 195-208. p. )

Az ugyancsak külön, önálló tanulmánycsoportot képező Fekete Csaba írta, részben könyvészeti, de alapvetően himnológiai jellegű közleményei főleg az Öreg Graduállal (1636) foglalkoznak (Az Öreg Graduál Zsoltárkönyvének nyomtatott és kéziratos hagyománya, 115-128. p.; Az Öreg Graduál első zsoltárának forrásáról, 129-138. p.; Az Öreg Graduál ötvenegyedik zsoltárának forrása, 139-149. p.). Ennél a tanulmánycsoportnál kell megemlítenünk A. Molnár Ferenc egyik, tárgya szerint ideillő tanulmányát (A magyarországi református énekeskönyv nyelvi-, filológiai problémáiról, 209-214. p.) is.

Nagy értéke tanulmánykötetünknek M. Nagy Ilona két nyelvi-, irodalmi-, stíluselemző munkája (A magyar kolostori irodalom koordinált szópárjainak hátteréhez, 169-184. p.; Változatosság és kéttagúság kapcsolata a kódexirodalomban, 185-194. p.).

A neves szerzők tanulmányait – melyek között tárgy szerint és kutatási célok, módszerek tekintetében számos kapcsolat, összefüggés van – mindenképpen jó, hasznos, sőt szükséges is így, egy kötetben közreadni. Külön érdeme-értéke kötetünknek, hogy a benne szereplő tanulmányokat újabb eredményekkel bővített és „megszerkesztett” formában tartalmazza. A kötet szerkesztői külön elismerést érdemelnek pontos, tudományosan igényes és hozzáértő munkájukért. A tanulmányok így, összegyűjtve nem csak az e tárgykörökben kutatók, illetve továbbkutatók munkáját könnyítik meg, hanem a szélesebb érdeklődő körök számára is hozzáférhetőbbekké válván, érthetőbbek, érdekkeltőbbek és keresettebbek lehetnek; vitathatatlanul előmozdítva a magyar nyelv, a magyar irodalom; általában a magyar kultúra gyarapításán túl, értékei tudatosítását is.

(Dankó Imre)