Hiánypótló mű jelent meg. A református egyházközségek és iskolák történetének feldolgozása terén óriási hiányok keletkeztek 1945 és 1990 között. Különösen az egyházközségekkel szorosan összefüggött református iskolák története számított tilos területnek a mondott korszakban a református egyház történetének megírására netalán vállalkozottak számára is. Feledtetni akarta a rendszer, hogy az egyháznak valaha is valami köze lett volna az iskolázáshoz.

A Debrecen-Csapókerti Református Egyházközség 1896-2000 közötti története nem csupán azt jelenti, hogy a magyar honfoglalás millenniuma és a keresztyénség kétezer éves, az önálló szervezetű magyar keresztyén egyház és a magyar királyság ezer éves évfordulója alkalmából született egy mű. Arról van valójában szó, hogy a honfoglalás millenniuma évében született egy református elemi iskola Debrecennek a Csapókert nevű kertségében, ekörül egyházközségi szervezet jött létre; templom, lelkészlakás, továbbá más épület emeltetett – mindennek a 2000. évig eltelt történetét dolgozza fel ez a kötet. Egy ősi alföldi nagyváros szőlős-, gyümölcsös-, zöldséges kertségének betelepülésével keletkezett egy rohamosan fejlődő városrész, amelynek első egyházi és kulturális, közösségi jegecesedési pontja a református iskola, aztán a templom és gyülekezeti ház lett, mindezek pedig felbecsülhetetlen kulturális és közösségi feladatot láttak el szorosan vett vallási rendeltetésük mellett. 1948-ban a diktatúra elmetszette ezeknek az egységeknek az összetartó szálait. Csonkultan éltek – vegetáltak? – tovább, egymással kényszerűen szembeállítva.

A szerző nagyon sok adattal dolgozott. Levéltári és nyomtatott források mellett bátran használja a szóbeli hagyományozás forrását is. Pótolhatatlan előnyt jelent számára, hogy maga is beletartozik abba a közösségbe. Csapókerti tanító felmenőitől olyan háttér-információkkal rendelkezik, amelyekkel más kutató nem. Tevőleges egyházépítése is ott zajlott és zajlik ma is. Naprakészek és megszakítatlanok tehát ismeretei. Ezeket is feldolgozza. Ennek persze buktatója is van, néha átfedésre vezet a krónikási hűségre törekvés érvényesítésének szándéka.

A szerző dolgozatát a kor történetébe, egyháztörténetébe beállítva írta meg. 1948-ig a csapókerti kulturális élet megmozdulásait is feldolgozta. Addig részint az iskolában, részint a gyülekezeti házban zajlott a kertség kulturális élete. 1944 után hamarosan a kommunista párt vette birtokba a gyülekezeti házat és morbid módon pártházat csinált belőle, ahonnan az egyház és a kultúra ki lett tiltva. A kulturális rendezvényeket aztán a református iskolában tartották, amíg 1948-ban azt is államosították.

Dicséretes a szerző bátorsága, hogy a korszak magasabb egyházi vezetőinek a csapókerti egyházra és iskolára hátrányos intézkedéseit is megírja. Fontos részei dolgozatának azok a statisztikai táblázatok, amelyek tényszerűsítik az olvasó előtt a könyvben elmondottakat.

A kiadvány – a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és Debrecen Megyei Jogú Város közgyűlése, valamint vállalatok és magánszemélyek támogatásával – a Debreceni Református Kollégiumban készült.

(Csohány János)