Előadásként elhangzott a Magyarországi Református Egyház Doktori Kollégiumának 1997. augusztus 4-i tanácskozásán. (A Szerk.)

 

A Debrecen-Kossuth-utcai Református Egyházközség lelkészi hivatalának falán még 1970-ben is látható volt egy fénykép. A budapesti Nemzeti Múzeum lépcsőjét ellepő fekete ruhás, tisztes embersereget ábrázolt. Tisztes volt ez az embersereg mind számát, mind az egyes személyeket, s azok együttes megjelenését tekintve. Erőt és méltóságot sugárzott. Fegyelmezett rendben állt össze minden keresettség nélkül. Mint aminek vérében van az önként vállalt rend, s amellyel nagy tettekre kész. A nagy tetteket sem hirdetni, hanem véghez vinni kész.

1907. szeptember 18-át írtak, amikor a Nemzeti Múzeumban több mint 500 református lelkész megalakította az Országos Református Lelkészegyesületet, közkeletű rövidítéssel az ORLE-t. Erről az alkalomról készült a nevezett fénykép. Függeni pedig azért függött Baja Mihály neves papköltő parókiájának hivatali szobája falán, mert amíg az ORLE létezett, mindaddig összeforrott Baja Mihály tevékenységével. Az ORLE 1949. szeptember 1-ig létezett. Akkor a kényszer hatására Debrecenben mondotta ki választmánya, hogy utód nélkül feloszlik.

A hatalom, amely utód nélküli feloszlásra bírta az ORLE választmányát, tévedett. Megrendült 1989-ben és még abban az évben, augusztus 24-én kimondották a Debreceni Kollégium Oratóriumába összegyűlt lelkészek a Magyar Református Lelkészegyesületnek mint az ORLE utódszervezetének megalakulását. Azóta működik. Megrendezte a világ magyar reformátusságának második és harmadik találkozóját. Számos téren jótékonyan hallat magáról. 1996 óta Magyar Református Lelkészegyesületek Szövetsége néven egyre szélesebb körre igyekszik tevékenységét kiterjeszteni, az erőket egyesíteni, a közös érdekeket, a közös célokat felmutatni és megvalósítani. Nemesek e célok és érdekek. Az Ige mértékéhez mértek. Az anyaszentegyház javát, Isten dicsőségét szolgálják a tiszta evangélium kálvini értelmében. Az ORLE küzdelmes, de dicső történetének áttekintése adjon erőt, útmutatást, serkentsen tettre, hogy áldott és eredményes munkával koronázza fáradozásainkat az Úr, mi pedig mondhassuk szívből a nagy reformátorral, Kálvin Jánossal a hálaadás és magasztalás szavait: Soli Deo Gloria!

 

Lelkészi mozgalmak az ORLE előtt

Tekintsük át vázlatosan, hogy milyen mozgalmak, egyesületek alakultak a magyar református lelkészek körében az ORLE megszületése előtt, amelyek az ORLE előzményének számítanak.[1] A lelkészek regionális önszerveződésű egyesületei a 19. század elején keletkeztek, de nem a papmarasztás és más sérelmek elhárítása végett. Addigra a papmarasztás – az a kegyetlen eljárás, hogy a lelkészeket minden évben számadásra vonta az eklézsia és vagy marasztotta, vagy menesztette – visszaszorult. A lelkészek szeme előtt különben is messzebb tekintő célok lebegtek. Saját szolgálatukat akarták jobbá, teljesebbé tenni, hogy felemelhessék népünket. Az 1820-as években a pápai, továbbá a komáromi református traktus lelkipásztorai és tanítói alakítottak olvasótársaságot. Olvasmányokról gondoskodtak és összejöveteleken tárgyalták meg az irodalmi, társadalmi és vallási kérdéseket. A példa ragadósnak bizonyult. Más egyházmegyékben is követésre talált.

Az 1820-as évektől a földműves nép megsegítésére egyházi takarékmagtárakat szerveztek buzgó lelkészek és tanítók. E magtárakból csekély „kamat” fejében terménykölcsönt vehettek fel a rászorulók és csépeléskor megadták. A vékát kölcsönvételkor csapottan mérték, megadáskor tetézetten. A többlet jövedelme egyházi és iskolai célt szolgált. Az 1860-as évek közepén népkönyvtárak, népbankok, szövetkezetek, biztosító egyletek szervezését vezették a lelkészek és tanítók. Új gazdálkodási módszereket, mélyszántó vasekét, az ugaronhagyás helyett a trágyázást, nemesített vetőmagot, új termelvényeket, korszerű állattartást propagáltak. A lelkészek és tanítók önmaguk körében is szerveztek gyámalapot, temetési és más segélyegyletet. Később a tanítók egyletei külön váltak a lelkészekétől.

Egyházi értekezletek keletkeztek az egyházmegyékben, amelyek 1894-re egyházkerületiekké alakultak. Évenkénti összejöveteleiken az egyház és a belhivatalnokok működését, anyagi körülményeik kedvezőbb állapotba hozásának módját keresték. Az egyházkerületi egyházi értekezletek nem lelkészi összejövetelek voltak. Péntek Ferenc lelkész 1889-ben megindította Közpapok Lapja című újságját és lelkészi érdekvédelmi szervezkedésbe kezdett. 1890-ben Budapesten országos lelkészi értekezletet tartottak. Nagy segítséget jelentett a közpapok mozgalmának Kovács Albert budapesti gyakorlati és egyházjogi professzor részvétele. E mozgalomtól különben a vezető beosztású egyházi személyek tüntetően távol maradtak. Követeléseit túlzóknak tartották. Kovács Albert rábeszélésére a szélsőséges hangok elhallgattak. Péntek Ferencet 1893-ban mégis elmozdították lelkipásztori állásából. A mozgalom lassan elenyészett. A közpapok által felvetett valós kérdések nagyobb részét megoldatlanul hagyták a maguk korában, mai kifejezéssel a szőnyeg alá seperték.

Valami kedvező azért mégis történt a lelkészek háza táján. 1896-ban csekélyke nyugdíjat biztosított az egyház a lelkészözvegyeknek és ellátást az árváknak. 1898-ban állami törvény adott rendszeres (kongruens) jövedelemkiegészítő államsegélyt a parókus lelkészeknek. Ezt nevezték el kongruának. 1907-ben nyugdíjat szavazott meg a zsinat a lelkészeknek. 1908-ban felállították a nyugdíjintézetet és az 1914-ben ténylegesen elkezdte folyósítani a nyugdíjat a lelkészeknek. Mindazokat a célokat, amelyeket az ORLE megalakulása előtt a lelkészi mozgalmak maguk elé célul tűzték ki és sok részben meg is valósítottak, az ORLE majd a kor magasabb követelményeinek és lehetőségeinek szintjén vállalta és szinte mindegyiket teljesedésbe vitte.

 

Az ORLE megszerveződése és története Trianonig

A 20. század első éveiben ismét terítékre került egy országos lelkészegyesület létesítésének a kérdése. A kortársak úgy érezték, hogy a közpapok mozgalmából okulva, körültekintően meg lehet és elodázhatatlanul meg kell alakítaniuk saját szervezetüket. Jogos és méltányos érdekvédelmüket így látták biztosítva. De nem elsősorban önmaguk anyagi és társadalmi presztízsének emelésére gondoltak. Arra is, mert messze elmaradt jövedelmük a hasonló végzettségű más pályán lévő tanult emberek jövedelmétől. Megélhetési biztonságuk felszabadította volna őket egyházuk és népük jobb szolgálatára. Céljaik nagyobb része az egyház egészének javát, előmenetelét, közjogi állásának megszilárdulását, a közoktatás, a nép műveltsége, erkölcse, gazdasági felemelkedése érdekeit szolgálta. Évekig cikkeztek ezekről a sajtóban. Véleményeket cseréltek és ütköztettek. Az egyházi vezetők aggodalmát igyekeztek oszlatni. A világiak kicsinylő gyanakvását nem különben.

Morvay Ferenc nagyvátyi lelkész emelkedett ki a küzdelemből, mint aki a leghathatósabban tudja megfogalmazni és képviselni az alapítandó lelkészegyesület érdekeit. Az ő elnökletével ült össze 1907. szeptember 18-án az a gyűlés, amely kimondta az Országos Református Lelkészegyesület megalakítását.[2] Elnökké Morvayt választották volna, ő azonban visszautasította. Az előzetes sajtóviták során megvádolta egy ellenfele, hogy elnökségre tör. Morvay ekkor úgy reagált, ahogy közszereplésre vállalkozott embernek nem szabad. Megsértődött és a sajtóban kijelentette, hogy nem vállal tisztséget az egyesületben, ha létre jön és ezt meg is tartotta. Így az elnöki tisztet egy Morvaynál tizenhárom évvel fiatalabb esperes, az akkor harminchat éves dr. Baltazár Dezső hajdúböszörményi lelkipásztor nyerte el. Hogy milyen elnök lett volna Morvay Ferenc, azt már soha sem fogjuk megtudni. Bizonyára nagyon kiváló. Még tizenhét évet élt. Aktív volt, cikkezett. Okosan, bátran, kezdeményezően, régi elveihez méltón, az ORLE soraiban mint megbecsült közvitéz tevékenykedett. Az eleve elrendelő Isten azonban Baltazár Dezsőt választotta ki az ORLE vezéréül. A történelemből tudjuk, hogy csak áldhatjuk nevét e választásért. Huszonkilenc esztendőn át állt az ORLE élén. Nevük összeforrt. Az ORLE egyházunkat modern és evangéliumi egyházzá formáló munkálkodásában benne van a Baltazár kezdeményezése, fáradozása, állhatatossága és okos kompromisszum készsége. A református lelkészi kar a társadalom krémje volt. Olyan vezetőket állított Baltazár mellé, akikkel együtt a reformok, akkor merésznek tűnő újítások sokaságát lehetett teljesedésbe vinni.

Szokták mondani, hogy az ORLE a református lelkészek érdekvédelmi szervezete volt, amolyan lelkészi szakszervezet. Szó sincs azonban arról, hogy csupán a lelkészek munkakörülményeit, fizetését, képzettségének emelését, továbbképzését, gyermekeik jövőjét, saját öreg napjaik biztosítását, özvegyeik és árváik sorsát kívánták kedvező helyzetbe hozni. A lelkesedés, a hivatásuk iránti érzelmi elkötelezettség mellett jól felfogott személyes érdekük is az volt a lelkészeknek, hogy a református egyház élete eleven, prosperáló legyen. Az 1848/20. tc. maradéktalan végrehajtását írta zászlajára az ORLE. E törvény kimondta a bevett felekezetek egyházi és iskolai kiadásainak állami fedezését. De nem csupán ezt, hanem azt is, hogy a bevett vallásfelekezetek tényleges egyenlőségét a viszonosság alapján valósítsa meg az állam. Mindezen túl az ORLE egy sor emberbaráti és a nemzet egészének javát szolgáló reformtörekvést tűzött maga elé és valósított meg. A korabeli napisajtó katolikus befolyás alatt álló része a református lelkészek forradalmát látta az ORLE megalakulásában. Különösen sérelmezte az 1848/20. tc. 2-3. §-nak követelését az egyetemes felvilágosodás és a nemzeti haladás előmozdításának programját. Szabadkőműves, sőt szociáldemokrata hatást vélt benne felfedezni. Baltazárt a Népszava agitátorait megszégyenítő magatartással vádolta. Részben osztotta ezt a véleményt a református egyház hivatalos vezetése is.

Az ORLE alapszabályában pedig szó szerint benne volt, hogy „csak a fennálló egyházi törvények […] megtartása mellett és ezek sérelme nélkül működhetik” a lelkészegyesület. Ezt azonban 1917 tájáig a hivatalos egyházi vezetés nem hitte el, bár bizalmatlansága fokozatosan oszlott. Tapasztalta az ORLE működésének konstruktív, egyházépítő jellegét, meghunyászkodás nélküli lojalitását. Meggyőzte az is, hogy a lelkészek legnagyobb része a következő években belépett a lelkészegyesületbe. Mindezek lehetővé tették, hogy az ORLE saját vezetőit törvényes választások útján magas egyházi tisztségekbe juttassa és a hivatalos egyház egy évtized múlva jórészt az ORLE vezérkarából álljon. Baltazárt a Tiszántúl 1911-ben püspökévé választotta, 1917-ben a zsinat, 1918-ban az Egyetemes Konvent emelte elnöki székbe.[3]

Az ORLE a következő években megtartotta rendszeresen évi közgyűlését, amit neveztek kongresszusnak is. Több napig zajlott egy ilyen gyűlés. Egy napon volt az egyesület hivatalos ügyeivel foglalkozó tulajdonképpeni közgyűlés. Arra a résztvevő 4-500 lelkipásztor palástosan, süvegben, rendezett sorokban vonult a gyűlés megnyitó istentiszteletére. A tanulmányi napokon reggel többnyire az áhítat-óra és reggeli időpontja fél 7, előadások kezdése fél 8, ebéd 1 óra, délután programkezdés 3, vagy 4 órakor, esti áhítat és vacsora 8 órakor, de utána még lehetett megbeszélés. Délelőtt három, délután két előadást tartottak. Közebéd általában 1000 terítékre készült, de később jubileumi üléseken és az ORLE társszervezeteinek együttes ülései idején 4000 terítékes közebéd is volt. Pohárköszöntők meghatározott rend szerint hangzottak el. Előfordult, hogy Baja Mihály alkalmi költeményt olvasott fel az éppen folyó ORLE kongresszus kirándulásáról. A kongresszusokhoz 1-2 kirándulás is járult. A lelki, szellemi és testi felüdülés alkalmai voltak ezek. Az ORLE a 20-as években alakult testvérszervezetei az anyaszervezettel együtt tartották évi kongresszusukat (közgyűlésüket).[4]

Lázas, de megfontolt tevékenység követte az ORLE megalakulását. Szívós munkával, lépésről-lépésre valósították meg célkitűzéseiket. A célkitűzések is bővültek. Az élet kihívásait programmá fogalmazták és többnyire véghez is vitték. 1908-tól Lelkészegyesület címen hetilapot jelentettek meg. Még abban az évben elfogadta a közgyűlés a lelkészi egyenruha javaslatát. Az egyenruha bokáig érő tógából állt, derékon széles övvel, palástból és Bocskai-süvegből. A püspökök, esperesek és egyes jó jövedelmű lelkészek körében terjedt el. A tóga azt a célt szolgálta, hogy ne maradjanak el külső megjelenésben sem a katolikus papoktól. A lelkészképzés, a teológiai akadémiák reformja ekkor napirendre került, aztán koronként visszatértek e témára.[5] 1910-ben az istentiszteleti reform ügye, 1912-ben Szabó Aladár, a Bethánia Egylet alapítója javaslatára a belmisszió került tárgyalásra. A belmissziói tanfolyamot annak az évnek az őszi kongresszusán meg is tartották Szabó Aladár vezetésével. Ettől kezdve a belmisszió kiemelt helyet foglalt el az ORLE életében.

1912-ben vetette fel Ferenczy Gyula a lelkészárvák otthona létesítésének eszméjét, amit el is fogadott a közgyűlés. 1914 őszén megnyílt Hajdúböszörményben a fiúkálvineum, 1922-ben Nyíregyházán a leánykálvineum, később a Főiskolai-Kálvineum Budapesten. Az ORLE szervezésének kezdetétől küzdőtársa volt Baltazárnak Kiss Ferenc püspökladányi lelkipásztor. A Kálvineumok gyakorlati kivitelezésének és működtetésének gondja az ő vállán nyugodott. 1913-tól az újonnan szervezett belmissziói tanszék professzora lett Kiss Ferenc Debrecenben. 1931-től a Szeretetszövetséget hozta létre az ORLE testvérszervezeteként és irányította 1948-ban bekövetkezett haláláig. Az ORLE elképzelhetetlen lett volna az ő tevékenysége nélkül és viszont ő sem az ORLE nélkül.

Az I. világháború alatt az ORLE végezte megsokszorozódott szolgálatát. Támasza volt lelkileg és anyagilag a rászorulóknak. Nem csupán a lelkészcsaládok, hanem a katonaotthonok, tábori lelkészek, hadbavonultak és honmaradottak, hadiözvegyek és árvák tengernyi testi és lelki nyomorúságát karolta fel.[6] 1917. November 2-án pedig tízéves fennállása és a reformáció 400 éves jubileuma alkalmából békekezdeményezési kéréssel fordult a genfi református lelkészegyesülethez. Nem rajta múlt a sikertelenség.[7] Ezen a jubileumi kongresszuson vetődött fel az országos református reformprogram ideája. Csikesz Sándor vezetésével 1918-ban elkészült és ki is nyomatták, de szétküldése előtt jött a forradalom. 1925-ben fogadta el majd és tárta az ország elé kecskeméti kongresszusán az ORLE. (E programra még visszatérünk.)

Az őszirózsás forradalom és a kommün idején az ORLE működése megbénult. A Lelkészegyesület megjelent, az elnök a helyén volt, de az ország egyes részeinek idegen megszállása, a megmaradt országrészben előbb a konszolidáció kilengései, majd Trianon támasztott leküzdhetetlennek látszó nehézségeket. Sok támadás érte Baltazár Dezsőt. Táviratban üdvözölte ugyanis Kun Béláék hatalomra kerülését. Később kifejtette Baltazár, hogy ezt az ORLE elnökeként tette. A több mint ezer lelkészcsalád és az egyház más hivatalnokainak érdekében, valamint az egyház működéséért próbálta juhászítani a vallásellenességéről ismert új rendszert. Ő maga nem kerülte el vörösök börtönét.[8]

Az integer Magyarország képviseletében lépett fel és emberiességet is kért a román megszállóktól. De síkra szállt az emberiesség érdekében akkor is, amikor a fehér uralom túlkapása a hazai zsidóságot tette felelőssé és üldözte a bolsevik éra kegyetlenségei miatt. A románok kivonulása után igazoló bizottságot szervezett Baltazár Dezső Hajdú vármegyében és másfél ezer tisztviselőt, tanférfiút és más közszereplésben részt vett személyt vizsgált meg e bizottság. Néhány kivétellel igazolta a bizottság nevezetteknek a proletárdiktatúra és a román megszállás alatti fedhetetlen viselkedését. Baltazár viszont maga nem kerülte el ezeket a vádakat. Az Egyetemes Konvent bírósága és világi bíróság évekig foglalkozott ügyével, míg mindkét fórum felmentette.[9]

 

Az ORLE működése Trianontól kényszerű megszűnéséig

Vesztes háború, összeomlás, forradalom, külföldi intervenció, proletárdiktatúra, vörös- majd fehér terror és a trianoni bosszúbéke eseményei követték egymást. Nem kedvezett az idő az ORLE békés, egyház- és nemzetépítő tevékenységének.

A budapesti lelkészek 1918. október 27-én Országos Református Tanácsot alakítottak. Egyház és társadalmi, politikai, gazdasági megújulási programot fogadtak el és propagáltak Új Reformáció címen 1919. április elsejéig megjelent lapjukban. Ezek a lelkészek és vallásoktatók az ORLE tagjai voltak túlnyomóan. A program az ORLE célkitűzéseivel megegyezett, legfeljebb a forradalmi helyzet tette radikálisabbá. Ugyanakkor hevesen támadták Baltazár Dezsőt. Személyi hatalomátvételt akartak láthatóan. Debrecenből Budapestre kívánták áttenni a magyar reformátusság és a lelkészegyesület hatalmi centrumát. Törekvéseiket Péceli Kör néven folytatták a 20-as évek első felében. Az ORLE-hez képest újat hozni nem tudván, a mozgalom elenyészett magától. 1921-ben elfogadta a Péceli Kör és a zsinathoz beadta a Kunhegyesi Memorandumot. Törekvései az ORLE-vel együtt sorra szabad utat kaptak. Az 1928-ban megnyílt zsinat alapjában véve megvalósította azokat.[10]

Magyarország fájdalmas megcsonkítása után megváltoztatta nevét az ORLE. Református Magyar Lelkészegyesület lett a neve néhány évre, hogy a határon túlra szakadt lelkészeket is magába foglalhassa. Nem vált be. A nyelvük és a tolluk sem állt rá. Visszatértek az ORLE elnevezéshez. A forradalom és diktatúra tanulságaiból okultak őseink. A forradalom és a diktatúra részben azok miatt a visszásságok miatt következett be, amelyeket az ORLE már évek óta jelzett a hivatalosoknak, de figyelmen kívül hagyták azokat. Egy újabb forradalom megelőzésére reformokat javasolt az ORLE. Ugyanakkor az újjáépítést mozdította elő. 1922-ben, november 6-án, Debrecenben tartott kongresszusának határozatait szedjük ujjhegyre mindezek illusztrálására:

1.      Ruhasegélyt igényelt Baltazár Dezső elnök már korábban a kultuszminisztertől a lelkészeknek, tanároknak, tanítóknak, nyugdíjas lelkészeknek, lelkészözvegyeknek és árváknak. Egy öltözet ruhát kb. 22 000 személynek és palástra való anyagot az aktív lelkészeknek. Helyeslőleg vette tudomásul a közgyűlés az elnöki intézkedést. A segélyt megkapták az érintettek.

2.      Tiltakozás az 50 %-os vasúti kedvezmény visszavonása miatt. Részleges siker. A jegyek árának felét megtéríti a MÁV.

3.      Földigénylés az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól lelkészi és tanítói javadalmi föld céljára az egyházközségek részére ugyanazzal a kedvezménnyel, amivel az ún. Nagyatádi-féle földreform során földhöz juttattak földnélküli, vagy törpebirtokos földműveseket. Számos egyházközség javadalmi földet kapott ezen a réven. Ez a Református Magyar Lelkészegyesület vívmánya volt.

4.      Könyvkiadót alapított a RMLE. Felsorolta a kiadásra előkészített könyveket. Csupán néhány cím ezek közül: Bibliai Kalauz Czeglédy Sándortól, Bibliai Szótár, Magyarázatos Biblia, Protestáns Teológiai Lexikon, Magyar Protestáns Egyháztörténet stb. Elhatározták, hogy létesüljön tudományos folyóirat Theologiai Szemle címen. Ez utóbbi 1925-től jelent meg 1949-ig.

5.      Szervezzenek egyházmegyei lelkészegyesületeket, amelyek évközben többször tartsanak üléseket, vezessék a lelkészek ön- és szervezett továbbképzését, képviseljék regionálisan a lelkészek érdekeit, mozdítsák elő az országos lelkészegyesület (RMLE) törekvéseit. Sorra alakultak és igen aktívaknak bizonyultak ezek az egyházmegyei RMLE, későbbi nevükön ORLE-szervezetek.

6.      Amerikai Baltazár-alap létesült Baltazár Dezsőnek Amerikában 1922 nyarán gyűjtött segélypénzéből. Előzőleg az egyesület adósságait, beleértve a Lelkészegyesület c. hetilap tartozásait, az amerikai segélyből kifizették, refundálták a Debreceni Református Kollégium alapítványait. A Kollégium és még néhány iskola háború előtti anyagi erejét visszanyerte. A Baltazár-alap a megmaradt pénzből ösztöndíjakat, segélyeket biztosított a Kollégiumnak, közép és főiskolai, egyetemi tagozatoknak, de az RMLE-nek is jutott. (1924-ben második gyűjtőutat tett Amerikában Baltazár Dezső. Annak hozadéka is gyarapította az említett alapot.)[11]

7.      Több más szociális intézkedés történt lelkészözvegyek, árvák, nyugdíjas lelkészek érdekében. A Kálvineum ügyeiről ebben az évben is, mint minden közgyűlésen részletesen beszámoltak. 1922-ben még a Hajdúböszörményi Fiúkálvineumról terjesztettek elő jelentést. Abban az évben nyílt meg a Leánykálvineum Nyíregyházán. Érdekes módon arról egy szó sem esett. Éves működéséről valóban nem lehetett beszámolni. Ünnepélyes megnyitásáról pedig bőven értesült a tagság, azt nem tartották érdemesnek a közgyűlésen elővenni.[12]

A lelkészegyesület helyeselte az országos földosztást, de a Nagyatádi-féle földreformnak nevezettet kevesellte. Sokkal több föld kiosztását szorgalmazta akkor és a következő években egészen 1944-ig. A hitbizományi birtokok felszámolását követelte ismételten. Az 1934. október 6-i ORLE határozattal az Egyetemes Konventen keresztül fordult a kormányhoz földreformot és állami telepítési akciót sürgetve. A Szeretetszövetség révén maga kezdett nagycsaládos, ill. nőtlen földnélküli földműveseket, vagy törpebirtokosokat olyan nagyságú birtokokra telepíteni egykés, vagy nemzetiségiek lakta vidékekre, amilyenekből egy nagy család is meg tudott élni. A kormány ezen ösztönzések elől nem tudott kitérni és a 30-as évek közepétől telepítési akciót folytatott 1944-ig. Az ORLE javasolta, hogy a református egyházi birtokokat kisbérlőknek adják ki, azért, hogy azok megélhetését biztosítsák még akkor is, ha kevesebb jövedelemre lehetett számítani tőlük és bizonytalanabb volt e jövedelem, mint a nagybérlők által fizetett bérlet.[13]

1925-ben Kecskeméten tartotta évi kongresszusát az akkor már ismét régi nevén szereplő ORLE. Ünnepélyesen elfogadta és hivatalos reformprogramjává tett az 1918-ban szerkesztett, kinyomtatott, de a vörös uralom alatt lefoglalt és megsemmisített tervezetet. 1925-ben újra kinyomatták és szétküldték azt.

Részletes indoklással sok helyen, másutt már csupán vázlatosan, de a történelemben először református programot adtak az állami adminisztráció, az oktatás, a szociális helyzet, a földkérdés, kisipar, gyáripar, munkásvédelem kérdéseiről. Kiváló szakemberek működtek közre, de legnagyobb részben Csikesz Sándor debreceni hittudományi egyetemi tanár, az ORLE főtitkára álmodta meg és vetette papírra e grandiózus programot. Ez a tervezet kapta félig tréfásan, de nagyon találóan Baja Mihály pap költőtől a Csikesz Sándor új honfoglalása nevet. Számunkra ismét aktuális ez a program.[14] A Református Tiszántúl című egyházkerületi lapban 1993-ban (Historiisto álnéven) javasoltam e program újra történő kinyomatását.[15] Nem történt meg. Javaslom, hogy a Magyar Református Lelkészegyesület tisztelegjen a kilencvenéves ORLE emléke előtt e program közreadásával. Rendkívül aktuális kérdésekre találunk meglepően modern, evangéliumi szellemű, kálvini veretű megoldást.

Soroljuk fel most az ORLE testvérszervezeteit,[16] hiszen egyiket-másikat már említettük:

I.       A református Lelkésznék Országos szövetsége 1925 és 1950 között működött. 1927-től Református Lelkésznék Lapja címen 1000 példányban újságot adott ki. Évi kongresszusait az ORLE kongresszusaival együtt tartotta.

II.    Országos Református Presbiteri szövetség (ORPSZ 1926-1950) 21 ezer presbitert képviselt. Magyar Presbiter című lapja 1942-től már 29 ezer példányban terjedt. Ez is az ORLE kongresszusai alkalmával rendezte saját évi gyűlését. Az ORLE kongresszus napjaiba beépítve általában egy délelőtt volt az ORPSZ közgyűlése, amin az ORLE kongresszusán jelen lévő lelkészek is részt vettek. Érdekeik így testvérileg kiegészítették egymást, ellentét nem merült fel.

III.    Országos Református Jóléti és Gazdasági Társulat (ORJÓ, 1926-1950) szolgálta sokoldalúan nem csupán a lelkészek, presbiterek, egyházközségek, egyházi intézmények, hanem az egész református társadalom gazdasági érdekeit. Biztosításokat közvetített a Gazdák Biztosító Szövetkezetével, földművelési, háziipari tanácsokat adott, szövetkezeteket szervezett, értékesíteni segített termelvényeket, vetőmagról gondoskodott, tanfolyamokat szervezett, kiadványokat jelentetett meg. Egerházy Lajos igazgató lelkésze a Lelkészegyesület szinte minden számának szorgalmas cikkírója volt. De írtak mások is e szétágazó témakörről. Az ORLE kongresszusain az ORJÓ is beszámolt tevékenységéről, terveiről.

IV.    Az Országos Református Háziipari Szövetkezet és

V.    az Országos Református Munkás Szövetség a nevében foglalt téren munkálkodott eredményesen Mindez azt mutatja, hogy az ORLÉ-nak az egyház szűk határain messze túl terjedt lát- és hatóköre.

VI.    Az Országos Református Szeretetszövetség 1931-től árvák, elhagyottak, öregek, szegények ügyét szolgálta segélyakcióival, otthonaival, telepítési tevékenységével. Nem véletlen, hogy Baltazár szoros munkatársi és baráti viszonyban volt Kiss Ferenc előbb püspökladányi lelkipásztorral, majd Baltazár után alsószabolcs-hajdúvidéki esperessel, végül a debreceni teológia belmissziói professzorával, aki aztán megszervezte a Szeretetszövetséget az ORLE társszervezeteként. 1944-ig 56-ra nőtt szeretetotthonainak száma. A háború nagy veszteségeket okozott. Nehezen 23 otthont sikerült újjászervezni. A Szeretetszövetség betiltása után otthonainak egy része a református egyház igazgatása alatt működött a kommunizmus idején.

Kiss Ferenc volt a Kálvineumok megvalósítója és felügyelő bizottságának elnöke. Nagy kár, hogy a kálvineum eszméjének testet öltéséért annyit fáradozott és a reformátusság szociális programját munkáló Gergely Antal (1869-1912) mezőtúri lelkipásztor nem érhette meg a fiúkálvineum megnyitását sem.[17] Érdekes, hogy Kiss Ferenc, Ferenczy Gyula, Gergely Antal, Baltazár Dezső és a kezdetben velük együtt működött Jánosi Zoltán valamennyien szabadkőművesek voltak – noha Baltazár tagadta. A szabadkőművesség humanitárius, szociális tevékenysége ragadta meg őket.

1927 szeptember elején Budapesten, megalakulása színhelyén ünnepelte 20 éves fennállását az ORLE. Részt vett az ugyanakkor Budapesten ülésező Presbiteri (református) Világszövetség közgyűlésén. Impozáns találkozás volt ez. Dr. J. Webster magyarul mondta: „Én is hiszek egy Istenben; én skót vagyok. Hiszek egy isteni örök igazságban; én skót vagyok. És hiszek Magyarország feltámadásában – bár skót vagyok. Zúgó éljenzés, tapsorkán és megindult könnyek árja volt e beszédre a felelet.”[18] A Presbiteri (református) Világszövetség 1997. augusztus 8-20. napjain Debrecenben ülésezett. Nem hangsúlyozta európaiságunkat az 1927. évi említett ORLE kongresszus, mert az természetes volt, de elhatározta, hogy a protestáns elnevezés közelgő négyszáz éves évfordulója alkalmára készüljön egy könyv, amely megvilágítja az 1529-es nevezetes eseményt és következményeit. Határozat született arról is, hogy Zwingli 1931-ben következő halála évfordulójára jelentessenek meg rangos életrajzot a nagy reformátorról és fontosabb műveinek magyar fordítását is adják közre.

1932-ben Karcagon 25 éves jubileumát ülte az ORLE közgyűlése. Egyebek között hangsúlyozta Isten iránti háláját azért az egységért, amelybe a lelkészi kar összeforrott és azzal az egységgel az egyház javát és Isten dicsőségét szolgálta. Az egyház építését, jövőjének szolgálatát emelte ki. Kiránduláson látogatták meg a résztvevők Kunmadaras és Kenderes gyülekezetét és tisztelegtek Horthy Miklós kormányzó előtt.[19] 1936-ban új alapszabályt fogadott el az ORLE. Baltazár elnökletével készítették ezt is, mint az elsőt, az 1911. évit.[20] Baltazár azonban a kögyűlés előtt néhány nappal meghalt. Tisztesen eltemették, gyászolták, méltatták. Utódául Ravasz László dunamelléki püspököt választották,[21] aki 1947-ig viselte a tisztséget. Új korszak következett, de nem lett fenekestül felforgatva az ORLE.

Az ORLE székhelye Budapest lett. Hivatalos lapja, a Lelkészegyesület szerkesztősége is oda költözött. Átalakult a lap. Színesebb, modernebb, nagyon sok rovattal gazdagodott formájú lett a lap. A tartalma is megújult. A lényege azonban maradt. A Theologiai Szemle, az Igazság és Élet és a Református Igehirdető vitte, munkálta az ORLE eszméit, szolgálta az egyház és a nemzet épülését.

1937-ben ünnepi közgyűlés a 30 éves jubileum alkalmából vetett számot és adott hálát Istennek.[22] A háborúra készülő világban, majd a II. világháború megpróbáltatásai idején az ORLE helyt állt. Volt hite, volt tapasztalata. Az 1944-45-ös idegen megszállás után már meg voltak számlálva évei. 1947-49 éveiben Ravasz László kényszerű távoztával Szabó Imre budapesti esperes vitte az elnöki terheket. Nem rajta múlt és nem az ORLE életképességén, hogy a tiltó parancs látszat önfeloszlatásra bírta. Negyvenéves szolgálatáért legyen Istené a dicsőség.