7. évfolyam 1.
szám |
Balogh Margit -
Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon,
1790-1848. I-II. köt. Budapest, História, 2005. 776 + 741 old. |
Magyarországon a vallás, egyház
és politika kapcsolata igen kényes kérdés volt régen is, és ez a téma ma sem
vesztette el aktualitását. Ez azon ritka kérdések egyike, mely a mai napig
megosztja a társadalmat. Az utóbbi években az egyházi tekintély romlásának
lehetünk szemtanúi, a mai modern világ az egyház felé számos új kihívást intéz.
Ilyenkor felvetődik bennünk a kérdés, hogy mik azok a jogok, amikkel az egyház
vagy egy vallás rendelkezik, vagy rendelkezett régen; illetve, melyek azok,
amelyek már nem egyházi vagy vallási megítélés alá esnek. Balogh Margit
és Gergely Jenő által kiadott kétkötetes mű számos kérdésünkre megadja a
választ .A szerzőpáros könyve egyedülálló, ilyen
terjedelmű forráskiadvány még nem készült Magyarországon, 1790-tól 2005-ig
közli a jogi dokumentumokat. A könyv logikusan felépített, az előszót mintegy
száz oldalas történeti rész nyitja meg, így az olvasó nem csak a jogi
dokumentumokról, hanem az adott kor egyházpolitikájáról is világos képet kap,
mely rész, mintegy útmutatásként szolgálhat az olvasónak. A
dokumentumokat kronológiai sorrendbe közölték, sorszámmal ellátva. Többségüknél
meghagyták a dokumentum eredeti címét, amennyiben ilyen nem volt, vagy nem
kellően orientáló, a szerzők adtak neki címet. A források dátumai sem maradnak
el, melyek az irat keletkezésének vagy kiadásának idejét jelzik. A könyv írói
igyekeztek a dokumentumokat teljes terjedelemben, eredeti szövegváltozatban, de
jellemzően a jelenlegi helyesírás szabályai szerint közölni. Mivel a szerzők
úgy vélték, hogy az olyan szavak, mint a congressus, katholikus, orthodox – és még
sorolhatnánk – mai formába történő átírásával az olvasót megfosztották volna a
korhangulat „visszaidézésétől”, ezért ezen szavakat
eredeti írásképükben – véleményem szerint helyesen – meghagyták. Az olyan
iratokat, melyeket nem magyar nyelven adtak ki, illetve magyarul még nem
publikáltak, magyar nyelven olvashatjuk. A forrásoknak
különböző típusai jelennek meg a könyvben. A mű gerincét a különböző jogágakhoz
sorolható, az állam és az egyházak, illetve a felekezetek viszonyára,
működésére és a vallásgyakorlásra vonatkozó törvények alkotják. Természetes az
olyan időszakokban, mikor a törvényalkotás szünetelt-ilyen az 1849-66 és
1918-1919-es forradalom közötti időszak-, vagy csak korlátozottan vagy
formálisan működött, mint a pártállam évtizedeiben az olvasó nem marad források
nélkül, hiszen ezekben az időszakokban a törvényeket királyi határozmányok,
dekrétumok, uralkodói nyilatkozatok, törvényerejű rendeletek pótolják, melyeket
e kétkötetes műben is megtaláljuk. A pártállam idején a törvény
erejű rendeletek mellett a pártdokumentumok, szaktárcák rendeletei, illetve
az Állami Egyházügyi Hivatal jogszabály jellegű dokumentumai is helyet kaptak a
könyvben. Források még a
magyar állami egyházjog keretébe tartozó nemzetközi szerződések is, melyek
száma ugyan kevés, de mindenképpen említésre méltó. Ilyen az 1855. évi
birodalmi konkordátum, az 1927. évi „intesa semplice”, mely formáját tekintve nem tekinthető ugyan
nemzetközi szerződésnek a szerzőpáros még is úgy látta helyesnek, ha ez a
forrás is kihagyhatatlan a könyvből, ugyanúgy ahogy 1964-es, 1971-es, 1990-es,
1994-es és végül 1997-es, Szentszékkel kötött nemzetközi szerződések is. Egyes egyházak
illetve felekezetek közötti kétoldalú megállapodások is a források szerves
részét képezik. Az egyházi törvények, szervezeti és működési szabályzatok,
melyek a felekezet illetve egyház önkormányzatára vonatkoznak, terjedelmük
miatt teljes szövegközlésben nem jelennek meg a könyvben, ezért a szerzők csak
azokat a részeket közlik, melyek az autonómia működésére, mibenlétére
vonatkoznak. A könyv, bár
kissé „tömörnek” tűnhet – hiszen a két könyv összesen több,
mint 1500 oldalt tesz ki – mégsem téved el benne az olvasó, hiszen a
történeti részekre bontás ,a szigorú kronológiai sorrend, lábjegyzet segítséget
nyújt az olvasó számára. Aki az
egyházzal, az egyház és az állam kapcsolatával foglalkozik, mindenképpen
érdemes kezébe vennie e művet. Egyrészt azért, mert tagoltan megtaláljuk az
adott kor vallással kapcsolatos jogi iratait,
másrészt, mert az első kötetben közölt
történeti részben (mely a 25. oldaltól a 123-ig tart) átfogó képet kapunk
1790-től napjainkig az állam és a vallás viszonyáról, melyek kellő alapot
nyújtanak egy ilyen témájú munka megkezdéséhez, valamint egyben ellenőrzésként
is szolgálhat a könyv az esetleges baklövések elkerülése végett. (Bodnár Ildikó) | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |