A Debreceni Református Kollégiumban 2008 áprilisának végén került sor a „Kálvinizmus a perifériákon. Vallás és civil társadalom az európai kultúrkör peremén” címmel megrendezett szimpóziumra. A kezdeményezők által kitűzött, önmagában is érdekes témafelvetésnek nyilvánvaló aktualitást adott Kálvin születésének közelgő fél évezredes évfordulója, s az ennek kapcsán 2009-ben világszerte sorra kerülő megemlékezések már javában folyó előkészületei. A szervezők által felkért neves előadók szakterületeiknek megfelelően elemezték az európai kálvinizmusnak a szűken vett egyházi élet mellett a politika, az oktatás, a művészetek, a gazdaság, a természettudományok, illetve a kontinensen kívüli kultúrákkal kialakuló kapcsolatok területén jelentkező hatásait. A magyar (anyaországi és erdélyi) reformátusság mellett az előadók hangsúlyosan foglalkoztak a lengyel, litván, porosz, cseh, skót és új-angliai kálvinista közösségek múltjával és néhány prominens képviselőjével is.

A két nap alatt tartott mintegy húsz angol nyelvű előadás és korreferátum nyolc nagyobb tematikus egységbe rendeződött, melyek mindegyikét élénk és termékeny szakmai diskurzus követte. Ezek a blokkok a reformációs mozgalom kezdeteitől napjainkig terjedően, konkrét esettanulmányok alapján vizsgálták a kálvinizmust mint identitásformáló tényezőt, viszonyulását és reakcióit saját – a vizsgált területek többségében – kisebbségi, olykor kifejezetten üldözött helyzetéhez, hatását a vallási pluralizmus és tolerancia, az oktatás, az irodalom, a vallásgyakorlat, a külmisszió területén. Külön egység foglalkozott az öreg kontinens keleti és nyugati peremterületein élő reformátusok egymással fenntartott egyházi és művelődési érintkezéseivel.

Több előadó is érintette az egyes korszakokban a centrumok és a perifériák elhelyezkedésének kérdését, eltolódásait, vizsgálta ezek egymással kialakított kapcsolatrendszerének jellegzetességeit. Az egyes részterületek bemutatása során tanulságos volt szembesülni azzal, hogy a kálvinizmus által kifejtett hatások nem szűkíthetőek le csupán azokra a régiókra ahol többségi helyzetet vívott ki magának, befolyása több esetben ott is meghatározónak bizonyult ahol idővel elenyésző kisebbséggé vált.

A konferenciát olyan neves egyetemi oktatók tisztelték meg előadásukkal, mint Andrew F. Walls a Yale Egyetemen 2007-ben életműdíjat kapott ediburghi professzor, Ian Torrance (Priceton), James S. Brown (Edinburgh), Péter Katalin (Budapest), Horváth Erzsébet (Budapest), Buzogány Dezső (Kolozsvár), Joanna Mizgala (Varsó), Katarzyna Meller (Poznan), Graeme Murdock (Birmingham), Kestutis Daugirdas (Mainz), Pásztori-Kupán István (Kolozsvár), Tóth Zsombor (Kolozsvár). A szervezésben résztvevő intézetek előadói közül meg kell említeni a Debreceni Egyetem történészeit: Bartha Jánost, D. Molnár Istvánt, Lévai Csabát, és a debreceni református teológia képviselőit: Gaál Botondot, Gonda Lászlót, Hörcsik Richárdot, akik házigazdaként maguk is jelentős mértékben járultak hozzá a konferencia témájának elmélyült tárgyalásához.

A szimpózium további eredménye, hogy az előadók vállalták, hogy előadott témáikon tovább dolgozva, eredményeiket egy tanulmánykötetben is közzé teszik. A beszélgetések során annak igénye is megfogalmazódott, hogy a résztvevő tudományos műhelyek közötti kapcsolatokat tovább mélyítsék és rendszeresebbé tegyék.

A két napos oldott légkörű szakmai találkozóért, illesse köszönet az esemény rendezőit a D. Dr. Harsányi András Alapítványt, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem keretein belül működő Közép-európai Reformáció és Protestantizmus-történeti Kutatóintézetet és a Hatvani István Teológiai Kutatóközpontot, melynek munkatársai közül elsősorban Kovács Ábrahám koordinálta a szervezési feladatokat. Illetve a rendezvény további szakmai és anyagi támogatóit: a Debreceni Egyetem Történeti Intézetét és Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének Reformációkutató és Kora Újkori Művelődéstörténeti Műhelyét, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítványt, Debrecen Város Kulturális Alapját és a Tiszántúli Református Egyházkerületet.

 

(Baráth Béla Levente)