12. évfolyam 2.
szám |
A 20. század egyház- és társadalomtörténet metszéspontjai |
A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola (PPHF) keretein
belül működő Pécsi Egyháztörténeti Intézet (PEI) alapításától kezdve legfőbb
feladatának tekinti a 18–20. századi egyházi források kritikai kiadását, illetve
azok megfelelő metodika alapján történő feldolgozását. Az Intézet kiadási tevékenysége
elsősorban a pécsi egyházmegye olyan nagyobb forrásbázisaira fókuszál, amelyek
nélkülözhetetlen alapját jelentik a szisztematikus egyháztörténet-írásnak,
illetve amelyek megkerülhetetlenek a korszakra és a témára vonatkozó kutatások
számára. E levéltári anyagok alapos és széleskörű jegyzetapparátussal történő
közzététele nem csupán a pécsi egyházmegye történetével foglalkozó történészek
számára bír nagy jelentőséggel, hanem az országos, illetve a nemzetközi
vallási, felekezeti, társadalom-, művelődéstörténeti stb. kérdésekkel
kapcsolatos kutatások számára is. A 18–19. századi egyházlátogatási
jegyzőkönyvek (Canonicae Visitationes)
közlése mellett 2010-ben indult meg a 20. századi egyházmegyei körlevelek (Litterae Circulares)
digitalizálása és kritikai kiadása. A Magyarországon úttörő vállalkozás első
lépéseként Zichy Gyula (1905–1926) és Virág Ferenc (1926–1958) püspöki
körleveleit szándékozzuk elérhetővé tenni a kutatás számára. A jegyzetapparátus
készítésekor számos probléma merült fel. Kiderült, hogy alapvető kézikönyvek és
hasonló elemzések híján a forrásbázis légüres térben lebeg, nehezen integrálható
az eddigi ismeretekbe. Mindezeket figyelembe véve döntött az Intézet egy
tematikus konferencia megszervezése mellett, hogy e forráscsoport jellegét és
hasznosíthatóságát a magyar egyház- és társadalomtörténeti kutatások számára
meghatározhatóvá tegye. A konferencia rendezőelvének a 20. század első hat
évtizedének társadalomtörténeti csomópontjait tekintettük. A konferencia első szekciója a
forráskutatással, feldolgozással, a forráskiadás lehetőségeivel és jelen
helyzetével foglalkozott, illetve konkrétan a konferencia apropójául szolgáló
körlevelek forrásleírásával és hasznosíthatóságával. Balogh Margit, az MTA
Társadalomkutatási Intézetének igazgatója Eredmények
és hiányok a 19–20. századi egyháztörténet-írásban című előadásában az 1945
után ellehetetlenülő egyháztörténeti kutatások ’80-as évektől induló
feléledésének és újjászerveződésének eseményeit, legfontosabb eredményeit,
fórumait és intézményi struktúráját tekintette át. Kiemelte az újabb
történészgeneráció szemléletváltását, amely a vallást már társadalmi jelenségként,
az egyházakat pedig kulturális intézményként kezeli, s bemutatta a különböző
felekezetek és szerzetesrendek történeti feldolgozottságát, illetve a vonatkozó
alapvető szakirodalmat. Áttekintette azokat, a történeti kutatás szempontjából
eddig elhanyagolt területeket – a mikroszintű problémáktól
a zsinatok feldolgozásán keresztül az országos hatáskörű, illetve Szentszékkel
kapcsolatos ügyekig –, amelyek feldolgozása nemcsak a szűk egyháztörténet,
hanem a nemzeti történelem szempontjából is fontosak lennének. Adriányi
Gábor, a bonni egyetem
professzora nemzetközi kontextusba helyezte a konferencia által felvállalt
kérdéseket. Rendkívül kritikusan megállapította, hogy a magyar egyháztörténet-írás
nem ágyazódott bele szervesen az egyetemes katolikus egyház történetével
foglalkozó kutatásokba, sem módszerében, sem forrásbázisát tekintve nem
tartozik a fősodorba. Ez azért aggasztó, mert nem csupán a német
történetíráshoz képest riasztó az elmaradás, de a környező országok is előrébb
tartanak sok tekintetben. Koncentrált és nagyvonalú támogatással rengeteg új szlovák,
horvát stb. munka lát napvilágot német, angol vagy éppen francia nyelven, míg a
magyar kutatásszervezés nem fordít gondot az eredmények határon túli
terjesztésére. Át kell venni a kutatáshoz szükséges új módszereket, szisztematikus
levéltári kutatásokat kell folytatni központi levéltárakban, az eredményeket
pedig nemzetközi fórumokon kell publikálni. Ez az egyetlen lehetősége a magyar
egyháztörténetnek, hogy eredményei beépüljenek az egyetemes ismeretanyagba. Vértesi
Lázár, a PPHF PEI
munkatársa A pécsi egyházmegyei körlevelek
forrásértékéről szólva előadásában elsősorban azok eredetét mutatta be,
továbbá azokat az igényeket, hatásokat és kényszereket, amelyek az egyházi
hierarchiát egy ilyen rendszeres orgánum alkalmazására késztették. Kitért az
1848–49-es eseményekre, melyek egyértelműen jelezték az egyházmegyei papság és
a püspökök közötti kommunikáció hiányosságait, illetve, hogy a jobb megértés és
egységes egyházkormányzat elengedhetetlen feltétele egy rendszeres és
mindenkihez elérő, általános érvényű kommunikációs eszköz létrehozása.
Bemutatta a forrás egyes formai jellemzőit, és kiemelt néhány olyan kutatási
területet, ahol ez a forráscsoport önmagában is felhasználható teljes kép
megalkotására, illetve olyan területeket, amelyekhez – tekintve a forrás olyan
sajátos korlátait, mint a teljes reflektálatlanság – csak részben, közvetetten
vagy csak illusztráció gyanánt. Az egyik terület, amelyhez kiváló
forrásbázisul szolgálhatnak a körlevelek, az egyházi oktatás
intézményrendszerének kiépülése. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódott Csibi Norbert, a Pécsi Tudományegyetem
(PTE) tudományos segédmunkatársának előadása A püspöki körlevelek művelődéstörténeti jelentőségéről, Zichy püspök
működésének kezdetétől 1918-ig. E forrás rendkívüli adatgazdagsága láthatóvá
teszi, hogy ebben az intenzív szervezési időszakban néhány kiemelten kezelt
oktatástörténeti esemény milyen reakciókat váltott ki az egyházmegyei
szervezetben, és az ebből következő feladatok milyen módon jelennek meg a körleveles
anyagban. Az iskolán kívüli katolikus művelődési lehetőségek (előadássorozatok,
periodikák, könyvek, társadalmi szervezetek) is említésre kerülnek a körlevelek
fényében. Szintén metodológiai szempontból
közelítette meg Az egyházmegyei schematizmusok, körlevelek használatának lehetőségeit Lakatos Andor, a Kalocsai
Főegyházmegyei Levéltár vezetője. Levéltáruk országos szinten példamutató módon
igyekszik az internetes és számítógépes eszközök alkalmazásával a lehető
legteljesebb körben elérhetővé tenni a gyűjteményükben őrzött egyháztörténeti
forrásokat és adatokat. Jelen előadásában is e gazdag, és sokoldalúan
használható forrásoknak éppen tömegességükben rejlő problémái és módszeres
feldolgozásuk kapcsán mérlegelte a számítógép nyújtotta lehetőségeket és a
tematikus szelekció alkalmazhatóságát a kalocsai gyűjteményben folyó feldolgozó
munkák és kutatások alapján. A következő tematikus blokk a két
világháború közötti időszak belpolitikai csomópontjai közül
emelt ki néhányat, amelyek egyháztörténeti jelentősége vitathatatlan. Így Tengely Adrienn, az egri Eszterházy
Károly Főiskola adjunktusa Az 1918-as
forradalmi változások hatása az egyházak életére című előadásában azt a korszakot
tekintette át, amikor történelmünkben először kerültek részben hatalomra
nyíltan antiklerikális eszmeiségű politikai erők. Korábban nem tapasztalt,
komplex kihívásként jelentkezett a Károlyi-, majd a Berinkey-kormány
bizonytalankodó, később egyre inkább ellenséges egyházpolitikája; olyan,
évtizedek óta húzódó, most azonban élet-halál kérdéssé váló egyházpolitikai
problémák, amelyek gyors megoldást igényeltek, illetve az egyházak kebelében a
forradalmi láz hatására jelentkező, sokszor igen radikális belső
reformmozgalmak, végül az idegen megszállások és a várhatóan tragikus békeszerződés. Ormos
Mária, a PTE
professzora A gazdasági világválság viharában; a pápai
intelmek hazai értelmezései címmel a kiteljesedő gazdasági válság
időszakában a pécsi egyházmegye körlevelekben megmutatkozó tevékenységének
világegyházi alapjaira mutatott rá a vatikáni állásfoglalások, a Quadragesimo anno és a Katolikus akció elleni állami
támadással foglalkozó pápai irat magyarországi reflexiója alapján. Jóllehet
Magyarországon – különböző történeti motívumok miatt – hosszú távú hatása egyik
kezdeményezésnek sem volt, az új gondolkodási módra valló megnyilatkozások
történelmi jelentőséggel bírtak. Nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a
kereszténydemokrácia megerősödött és a kereszténydemokrata pártok több
országban tartósan kormánytényezővé váltak. Az Actio
Catholica (AC) gondolatköréhez igazodott Gianone Andrásnak, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanárának
előadása az Actio Catholica a pécsi egyházmegyében a püspöki
körlevelek tükrében címmel. Előadásában ismertette az I. világháború és a
II. Vatikáni Zsinat közötti időszak legfontosabb katolikus mozgalmának
kialakulását, szervezeti kiépülését, továbbá a magyar katolikus egyház életében
betöltött szerepét. Bemutatta azokat az országos jelentőségű megmozdulásokat,
amelyeket az AC irányított, illetve a szervezetnek az egyházközségeken,
egyesületeken keresztül a helyi közösségekre gyakorolt hatását. A következő szekció előadásai már a
II. világháború utáni krízishelyzetek elemzésére vállalkoztak. Gonda Gábor, a PTE PhD-hallgatója,
illetve Orgoványi István, az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) osztályvezetője is a
kitelepítések egy-egy mozzanatát világította meg. Gonda „A Szent Szűz oltalmába ajánlottam összes volt
hívemet…” címmel a németek kitelepítésének egyházi reflexióit vizsgálta a
pécsi püspökség területén, a körlevelek és az érintett falvak historia domusai alapján. A pécsi
püspökség területe jórészt lefedte a magyarországi németség legnagyobb összefüggő
településterületét, a „Schwäbische Türkei”-t. Az itt lezajló
kényszermigrációs jelenség az egyházmegye római katolikus híveinek széles
tömegeit érintette, és a hagyományosan keresztény-konzervatív
értékorientációjú, vallásos lelkületű németek jelentős részének kitelepítése
maradandóan megváltoztatta az egyházmegye arculatát. Orgoványi a déli
határsávból 1950 és 1953 között történt kitelepítéssel foglalkozott előadásában,
részletesen vizsgálva a kitelepítések etnikai és felekezeti vonatkozásait. A déli határsávhoz kapcsolódva Mészáros Zoltán, a Szabadkai Történelmi
Levéltár munkatársa A korai titoizmus
viszonya a vallásokhoz és vallásossághoz című előadásában a különböző
egyházaknak és vallási közösségeknek a széthullott délszláv államhoz való
viszonyulását alapul véve két problémakört igyekezett feltárni. Egyrészt az
1944-es megtorlásban áldozatul esett papok sorsát, másrészt a katolikus egyház
és az állam konfliktusának különböző szintereit. Ezen belül a katolikus egyház
Horvát Független Állam felé megnyilvánuló támogatását annak vallási alapon is
elkövetett gaztetteinek tükrében; a hatalmát megszilárdító szovjetbarát titoista elit egyházakat ellehetetlenítő tevékenységét,
illetve Tito kísérletét arra, hogy egy, a rómaitól független katolikus egyházat
hozzon létre. A következő tematikus egységben
elhangzó előadások már a kiteljesedő ellenőrzés és állami felügyelet
időszakában mutatták be a magyarországi katolikus egyház küzdelmét. Petrás Éva, az ÁBTL tudományos titkára,
„Clara pacta, boni amici!” című előadásában Bánáss László
veszprémi püspök 1946 karácsonyán közzétett püspöki körlevélének hátterét elemezte.
A körirat megegyezik egy kikényszerített, megrendelt írással, amelyet Kovrig Béla, a két világháború közötti Magyarország
prominens szociálpolitikusa és reformkatolikus értelmiségije 1946 novemberében
a politikai rendőrség számára írt. Az egyház társadalmi tanítását eminensen
összefoglaló körlevél katolikus oldalról indokolja és teszi elfogadhatóvá az
1945-től kezdődő társadalmi, politikai változásokat. Továbbgondolásra és megfontolásra
váró tapasztalat, hogy a politikum a szekuláris szférába akkor is behúzza az
egyházat, ha transzcendenciára hivatkozik, s az örök érvényűnek szánt mondatok
mögött gyakran a történelem konkrét, helyhez és időhöz kötött, sokszor tragikus
valósága sejlik fel. „Metamorphosis observationum.”
Az ÁVO egyházellenes megfigyeléseinek átalakulása a Mindszenti-per előtt című előadásában Gyarmati György, a PTE oktatója és az
ÁBTL főigazgatója két problémát kapcsolt össze az 1948. év látleleteként. Azt
már korábban is feltárta a történetírás, hogy Rákosi Mátyás az eltüntetendő
politikai pártok egyikeként tekintett a katolikus egyházra. S bár ez a nézete
végletesen téves volt, kérdés, hogy Mindszenty ekkoriban nem ugyanúgy –
elsősorban politikai aktorként – tekintett-e saját
egyházára, mint ellenlábasa? Csakhogy, miközben küldetéstudatos hajlíthatatlansága
Rákosiéval vetekedett, tábora egyre megosztottabb volt, fokozatosan azzá lett a
főpásztor követése tekintetében. Önsorsrontó módon utasította el legfőbb
potenciális politikai szövetségesét, a Demokrata Néppártot, amely az 1947-es
parlamenti választásokon – a KALOT évtizedes pasztorációs
tevékenységének „beéréseként” – a második legnagyobb szavazóbázist sorakoztatta
fel maga mögött. Minderről – esetenként a kaján kárörvendés felhangjait sem
nélkülözve – tudósítanak azok a korabeli ÁVO iratok, melyek legalább oly
mértékben támaszkodnak klerikus „együttműködők” információira, mint világi
besúgók szolgálataira. Bánkuti
Gábor, a PTE
adjunktusa, a pécsi egyházmegye történetének bemutatásán keresztül fürkészte a
Mindszenty-per (1949. február) és a Grősz-per (1951.
június) közötti időszak egyháztörténetének értelmezési lehetőségeit. Az előadás
az állampárt által generált – adminisztratív intézkedésekkel nyomatékosított –
kampányok és a Szentszék intencióinak kettős kényszerében vergődő hierarchia túlélési
és kommunikációs stratégiáit mutatta be. A véleményformálás és világmagyarázat
kizárólagos igényével fellépő állampárt az állam és az egyház szétválasztásán
túl sokkal inkább a társadalom és az – egyre inkább a hívő társadalom
segítségére szoruló – egyház elválasztására törekedett. Bár a diktatúra a
rendszerbe illeszkedés feltételéül lényegében az önkéntes aposztáziát
szabta, és a klérust is termelési-politikai transzmissziós feladatok vállalására
kényszerítette, a vallásbuzgalmi élet meghagyott fórumain (templom, körmenetek)
a hívek aktivitása alig csökkent. Bögre
Zsuzsanna, a PPKE
docense a weberi értelemben vett vallási virtuozitás
vagy társadalmi beilleszkedés kérdéskörét részletezte az 1950-ben feloszlatott
szerzetesnővérek tapasztalatainak történetén keresztül. Előadásában azt
vizsgálta, hogy a feloszlatás után minden hivatalos intézményes háttértől
megfosztott szerzetesek számára milyen lehetőségek adódtak a „vallási
virtualitás” megélésére. Ki járhatott jobban a cél szempontjából? Az a szerzetes,
aki a diktatúrával szembeszállva újra próbálta építeni a szerzetesi élet
kereteit, s a földalatti egyházban továbbélte szerzetesi életét, vagy az, aki
tudomásul vette a megváltozott politikai feltételeket, s ahhoz alkalmazkodva
próbálta hivatását megtartani? Kétféle magatartástípust hasonlított össze a
vallási virtualitás szempontjából. Az egyikben a börtönbe kerültek
tapasztalatait követte nyomon, a másikban a munka világába rejtőzködő nővérek
emlékeit idézte fel. Szintén traumatikus pontot érintett
Ö. Kovács József, a KGRE docense A kollektivizálás
mint egyháztörténet című előadásában. Az 1945 előtti gazdasági-társadalmi-politikai
struktúrák és viselkedésformák hagyományos átörökítése az államosítás, a szovjetizálás miatt lehetetlenné vált. A lokális egyházi
szerveződések a pártállami hatalom szemében utolsó meghódítandó, az egész
országot behálózó ellenpolitikai egységképként jelentek meg, ezért azok
kiiktatása, átalakítása a radikális társadalompolitika elemi érdeke volt. A
problémafelvetés szintjén mutatott rá a papok és a hívek különböző módszerű (a
folyamatos kriminalizálástól a kollaborációig) állami ellenőrzésének
társadalomtörténeti összefüggéseire, rámutatva, hogy a földek és az egykori
parasztok téeszesítése egyben egy mindennapos ,,vallásháború”
is volt az agitátorok, az érintett gazdák és természetesen a papok számára. A konferencia zárásaként Varga Szabolcs, a PPHF docense „Nincsen család, nincs ünnep” című
előadásában a vallásosság változásának néhány szegmensét követte végig a 20. század
második felében lezajlott magyaregregyi búcsúk
vizsgálata segítségével. A 19. század közepétől spontán módon Mária-kegyhellyé
vált Magyaregregy búcsúja a Völgység fontos ünnepévé vált, amelyre még a
Dráván-túli területekről is érkeztek a hívek. Az előadó annak okait, hogy az egregyi búcsú az 1970-es évek elején mindinkább elvesztette
szakrális jellegét, nem a kádári egyházpolitikában vélte felfedezni, hanem a
téeszesítésben, a dűlőutak beszántásában, a paraszti életforma felszámolásában,
a hagyományos családmodell szétesésében. A búcsújárási szokások megváltozásában
szintén szerepet játszott a falusi lakosság kicserélődése, az 1960-as évektől
az alföldi területekről, valamint a közeli Komlóról sokan költöztek Egregyre. Ők nem tartották be az addigi, szokásjogon
alapuló rendet, ez gyengítette a falusi közösség megtartó erejét és komolyan
hozzájárult az egregyi lakosság elvallástalanodásához,
a búcsú ünnepének kiüresedéséhez. A konferencia több szempontból is
megvalósította a célkitűzéseket. A körlevelek kiadásával és interdiszciplináris
felhasználhatóságával kapcsolatban igen sok javaslat, lehetőség, illetve már
realizálódott esettanulmány hangzott el, amelyeket a kiadási munkálatok során figyelembe
vehetnek a PEI munkatársai. Ugyanakkor az is örvendetes, hogy körvonalazódni látszik
egy olyan széles körű tudományos közeg, amely felhasználója és haszonélvezője
lesz a kiadott körleveleknek, és e történészek révén a források adatai
beépülnek a tudományos argumentációba, ezáltal gyarapítva a 19–20. századi
egyház történetével kapcsolatos tudásunkat. A konferencia előadásaiból
szerkesztett kötet megjelenése 2011 őszére várható. (Bánkuti Gábor – Gőzsy Zoltán – Varga
Szabolcs – Vértesi Lázár) | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |