13. évfolyam 2. szám A. D. MMXII

A. Molnár Ferenc – Oszlánszki Éva: A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományozódása a mai magyarországi református énekeskönyvben — ADATBÁZIS —

A Szenci Molnár Albert zsoltárfordításának eredeti szövege és a mai magyarországi református énekeskönyvben (Ék.) lévő Szenci Molnár-zsoltárszövegek közötti minden eltérést jelöltünk. A pusztán a természetes nyelvfejlődésből vagy a nyelvjárási vonások kiküszöböléséből adódó különbségeket (például az ki > aki, szívekben > szívükben) kurzív, az ezeken kívüli (viszonylag nagyobb) változtatásokat, félkövér betűtípussal jelöltük, a kihagyott versszakoknak pedig a sorszámát. Azoknak a versszakoknak a sorszámát, amelyek az 1996-os, „találkozós” Magyar református énekeskönyvben, az Ék. 1996-ban (is) ki vannak hagyva, aláhúztuk. A zsoltárok elején álló, azok tartalmára vonatkozó eredeti summákat az Ék. mind megváltoztatta. A konkrét ószövetségi tényekre, személyekre (például Dávidra) való utalás gyakori mellőzésével, a régies és olykor viszonylag hosszabb megfogalmazás kiküszöbölésével – érthetően – a mai gyülekezeti használathoz óhajtott igazodni. – A zsoltárok végén pedig az összehasonlítás több helyét kommentáltuk.

A következőkben a szövegek összevetésében bal oldalon hasábszerűen az eredeti, de modernizált helyesírású (a hangalakot azonban megőrző) szöveg áll. Lelőhelye: „Szenci Molnár Albert – Zsoltárok © Könyv-e.hu elektronikus könyvtár: www.konyv-e.hu”. Egy-két helyen ezen kisebb javítást végeztünk. A jobb oldalon pedig az Ék.-ben lévő szöveget közöljük, amelyet Galsi Árpádtól, a Kálvin Kiadó igazgatójától kaptunk elektronikus levélben küldött csatolmányként; ezúton is köszönjük. Itt szintén végeztünk néhány korrekciót. A zsoltárok elején a C. M., illetve a T. B. monogram a genfi, verses zsoltárok (eredeti) francia fordítóira: Clément Marotra (Marot Kelemenre) és Théodore de Bèzere (Béza Tódorra) utal, noha tudjuk, zsoltárkönyve ajánlásában Szenci Molnár maga is írja, hogy elsősorban az ő zsoltáraiknak Ambrosius Lobwasser készítette német fordítását használta. Loys Bourgeois (Bourgeois L.) pedig francia zeneszerző, a Marot és Bèze fordította zsoltárok egyik zeneszerzője és első többszólamú feldolgozója (a dallamok mintegy kétharmada tőle ered). Kommentárjainkban olykor utalunk az új protestáns fordítású Biblia (1975 és további kiadások) javított változatára (1990 és további kiad.) és a revideált Károlyi-fordításra (1908 és további kiad.), az előbbire ÚF, az utóbbira RK rövidítéssel.

Végül nyomatékosan felhívjuk rá a figyelmet, hogy munkánkban – mivel e kérdésben nem vagyunk szakemberek – a zenei szempontot nem tanulmányoztuk, s speciálisan liturgiai szempontokra is ritkán tértünk ki. A szöveg vizsgálata azonban önmagában is hasznos, és segíti a felvetett kérdéseknek a dallam, a zenei (és egyéb) szempontok bevonásával történő vizsgálatát is. A tanulságokat most bővebben külön nem összegezzük, mert ez a munka még folytatódik, s a tények magukért is beszélnek. Lássuk tehát, mit mutatnak az összehasonlító vizsgálatok.

CVI. ZSOLTÁR T. B.	Béza T., 1519–1605. 106. zsoltár
Előszámlálása az Isten sok jótéteményinek az Izráel népéhez és büntetésinek az ő bűnökért.	Isten kegyelme népéhez Genf, 1562.
1 Az Urat áldjátok, mert jó, Irgalma örökkévaló, Vajjon s' kicsoda mondhatná ki Az ő nagy erős hatalmát? Sok és nagy az ő dicséreti, Kinek ki tudhatná számát?	1. Az Urat áldjátok, mert jó, Irgalma örökkévaló! Vajon kicsoda mondhatná ki Az ő nagy erős hatalmát? Sok és nagy az ő dícséreti, Melynek ki tudhatná számát?
2 Bódog, azki az Úr szavát Megőrzi parancsolatját, Uram, rólam emlékezzél meg Népedhez való kedvedért, Kérlek, engemet látogass meg Idvözítő szerelmedért.	2. Boldog, aki az Úr szavát, Megőrzi parancsolatát. Uram, énrólam emlékezz meg! Népedhez való kedvedért, Kérlek, engemet látogass meg Üdvözítő szerelmedért!
3 Hogy jovaival élhessek Te választott hiveidnek És hogy szívem örvendezhessen Örömén az te népednek, És az te nagy dicsőségeden Örök népedvel örvendjek.	3. Javaival hogy élhessek Te választott híveidnek, És hogy szívem örvendezhessen Örömén a te népednek, És örökséged örömében A te népeddel örvendjek.
4 Atyáinkkal egyetemben Vétkeztünk fölséged ellen, Tettünk nagy sok gonoszságokat, Éltünk rút, hamis életben, Eleink nem nézték dolgodat Az Egyiptomnak földében.	4.
5 Hozzájok kegyességedet Nem nézték sok jótétedet, Ellened sokszor cselekedvén Amaz Veres-tenger mellett, Mégis megsegíté az Isten, Megmutatá nagy erejét.	5.
6 Az Veres-tengert megfeddé, S' menten elszárada vize. Általvivé az nagy mélységen, És az iszonyú nagy pusztán, Megmenté gyűlölői ellen Kegyetlen kézből kihozván.	6.
7 Ellenségek birtokából Kiszabadítá markokból, Víz elnyelé az ellenséget, Egy sem marada közőlek, Ott vövék eszekben igéjét Hivék, és nevét dicsérék.	7.
8 Hamar elfelejték ismét Az ő sok csudatételét, Segédséget tőle nem kértek, Kívánságokra indultak, Az pusztán Istent megkísérték, És nagy hatalmát próbálták.	8.
9 Ott kívánságok bétölték, Sok étel nékik adaték, Úgyhogy végre ugyan megunták: Az táborban Mózes ellen És az Áron ellen támadtak, Kiket választott az Isten.	9.
10 Az föld fölnyílék, és Dátánt Elnyelé és az Abiránt. Az patvarkodókra hirtelen Tűz esék, s' elveszté őket. Borjút öntének Oreb hegyen, Annak tőnek tisztességet.	10.
11 Tiszteket úgy elcserélék, Mint ha volna ő istenek, Barom képben, ki szénát eszik, Elfelejték az megmentőt, Istenre nem lőn gondjok nekik, Ki Egyiptomban csudát tőt.	11.
12 Ő csudáit Kám országban Nem gondolták meg magokban, Melly nagy rettenetes dolgokat Tőn az Veres-tenger mellett, Kin megindítván nagy haragját, Megölni akará őket:	12.
13 Ha az elválasztott Mózes Nem látott volna az néphez, És ebben ellent nem tart vala, És ha Istennek haragját Ő el nem fordította volna, Elveszti vala táborát.	13.
14 Az jó földet megutálák, Kit azelőtt ohajtottak, Ő beszédinek nem hivének, Morgolódtak sátorokban, És az ő szavát nem követték Ő kemény nyakó voltokban.	14.
15 Kin megharagvék az Isten, Ő kezeit fölemelvén, Hogy az pusztán őket leverje, És őket magvokkal együtt Egy helyről másikra kergesse, És eloszlassa mindenütt.	15.
16 Ottan hamar az ő szívek Az Baál-Peórra csüggedtek, Övének halott áldozatot, Kiért ismétlen az Isten Rájok bocsáta csapásokot, Mert megbúsíták szertelen.	16.
17 Míglen Fineas fölkele, És ő bűnöket megfeddé, Ki által az csapás megszünék. Igazságára nékie Ez dolog tulajdonítaték Mind örökkön és örökké.	17.
18 Ismét haragra indíták Kútjánál az háborgásnak. Kin az Mózes sok gonoszt látott, És tőlök sok bút szenvedett, Szívében úgy megbúslakodott, Hogy nyelve csaknem vétkezett.	18.
19 Pogány népet el nem törlék, Mint Isten hadta nékiek, Hanem azokkal eleggyültek, Az ő dolgokat tanulták, És ő bálványokat tisztelték, Kik fogdosó hálók voltak.	19.
20 Mert ők az önnön fiokat És az ő szép leányokat Az ördögöknek föláldozták. Ártatlan vért kiontának, Fiokat áldozatra adták Az kánáni bálványoknak.	20.
21 Az földet megfertezteték Ő öldöklő véres kezek, Ő magokat is megmocskolák Sokféle gonoszságokban, Mert mélyen el-béburulának Az bálványi bujaságban.	21.
22 Az Isten rájok haragvék És megindula ellenek, Örökségitől elirtózék, Őket adá pogány kézben. Kik őket szertelen gyűlölték, Úrrá tévé az ő népén.	22.
23 Kik őket keményen gyötrék, Nehéz kezekkel terhellék: Gyakran kimenté ez veszélből, Mégis ellene járának, Hogy sanyargának illy veszettöl, Hamisságok oka annak.	23.
24 De mégis az kegyes Isten Megtekinté ínségekben, Meghallgatá ohajtásokat, Ő kötésit megemléjté. Megszáná nagy nyavalyájokat, És nékik megkegyelmeze.	24.
25 Hozzájok enyhité ismét, Kik fogságban tarták őket, Segéts, Úr Isten, és hozz öszve Az pogányok közül széllel, És szent nevedet örvendezve Dicsérjük nagy dicsőséggel.	25.
26 Az Úr fölmagasztaltassék, Istene az Izráelnek, Dicsértessék az ő szent neve És hogy örökké úgy legyen, Minden nép ígyen szóljon erre: Dicsőség az Úrnak, Ámen.	26. Az Úr felmagasztaltassék, Istene az Izráelnek: Dícsértessék az ő szent neve! És hogy örökké úgy legyen, Minden nép ígyen szóljon erre: Az Úrnak dicsőség! Ámen.
A 2. versszakban az első felkiáltó jel (!) szükségtelen, mondatot vág ketté; a párhuzamos szerkezet második fele (a záró két sor) is mutatja, hogy itt a „Népedhez való kedvedért” sor az előzővel függ össze. A kedvedért (2/4) és a szerelmedért (2/6) szavak megjegyzetelhetők, a jelentésük: ’kegyelmedért’, ill. ’szeretetedért’. A 3/5, ill. 6-ban föltehetőleg az Örök népeddel szerkezet ma nehezebben érthető volta a változtatás oka, vö. ÚF 5: „örülhessek néped örömének, / és dicsőíthesselek örökségeddel együtt!” A dicsőítés tehát ott van, ami az Ék. 5. sorából (dicsőségeden) kihagyatott. A legjobb lenne talán meghagyni az eredeti szöveget annyi eltéréssel, hogy az Örök népeddel Örökségeddel-re lenne cserélve. Ekkor a párhuzamos szerkesztés mutatná a néped-nek és az Örökséged-nek az egyházi nyelvben azonos jelentését is. A 4-től a 25. versig a kihagyás, az Egyiptomból való megszabadítás részletező leírásának az elhagyása javasolható. A 26. vers záró funkcióját a kihagyás nem sérti.

CVII. ZSOLTÁR C. M.	Marot K., 1496–1544. 107. zsoltár
Előszámlálása az Isten megszabadításának, mellyet az embereknek szokott gyakran megmutatni.	A megváltottak hálaéneke Bourgeois L., Lyon, 1547.
1 Dicsérjétek az Urat, Mert nagy ő jóvolta, És örökké megmarad Az ő nagy irgalma. Azkik megváltattak Őáltala kegyessen Kíntól megtartattak, Őtet dicsérjék híven.	1. Dícsérjétek az Urat, Mert nagy ő jóvolta, És örökké megmarad Az ő nagy irgalma. Akik megváltattak Ő általa kegyesen, Kíntól megtartattak, Őtet dícsérjék híven.
2 Kiket ő támadatról És napenyészetről, Dél felől és északról Bégyűjte sok földről. Kik az szörnyű pusztán Idestova búdostak, Semmi várost ottan Lakásra nem találtak.	2. Kiket ő támadatról És napenyészetről, Dél felől és északról Bégyüjte sok földről, Kik a szörnyű pusztán Idestova bujdostak, Semmi várost ottan Lakásra nem találtak.
3 Holott nékik nem vala Ételek, italok, Kin lelkek elbággyada, Nagy bú szálla rájok, Ez ő ínségekben Istenhez kiáltának, Kitől nagy kegyessen Megszabadítatának.	3. Holott nekik nem vala Ételük, italuk, Min lelkük elbágyada, Nagy bú szállott rájuk. Ez ő ínségükben Istenhez kiáltának, Kitől nagy kegyesen Megszabadíttatának.
4 És igaz úton őket Nagy szépen hordozá, Holott lelnének helyet, Városra juttatá, Ezek hát víg szívvel Az Úr Istent dicsérjék, Minden népnek széllel Nagy csudáit beszéljék.	4. És igaz úton őket Nagy szépen hordozá, Holott lelnének helyet, Városra juttatá. Ezek hát víg szívvel Az Úr Istent dícsérjék, Minden népnek széjjel Nagy csudáit beszéljék.
5 Hogy az szomjú lelkeket Megitatá vízzel, És mind az éhezőket Bétölté étellel. Kik az nagy setétben Fogságban hevertenek, Halálos ínségben Nagy vasakot viseltek.	5. Hogy a szomjú lelkeket Megitatá vízzel, És mind az éhezőket Bétölté étellel, Kik a nagy setétben Fogságban hevertenek, Halálos ínségben Nagy vasakat viseltek.
6 Mert az Isten igéjét Ők meg nem gondolák, És az ő jó tanácsit Megveték, csúfolák: Kiért ők keményön Megostoroztatának, Segedelmek nem lőn, Midőn így kínlódnának.	6. Mert az Isten igéit Ők meg nem gondolák, És az ő jótanácsit Megveték, csúfolák, Melyért ők keményen Megostoroztatának, Segedelmük nem lőn, Midőn így kínlódnának.
7 De hogy ő szükségekben Kiálták az Urat, Megmenté őket menten, Viselvén gondjokat. Ő nagy hatalmából Fölbontá kötelöket, Halál árnyékából El-kibocsátá őket.	7. De, hogy ő szükségükben Kiálták az Urat, Megmenté őket menten, Viselvén gondjukat. Ő nagy hatalmából Fölbontá kötelüket, Halál árnyékából El-kibocsátá őket.
8 Áldják ezek az Istent, Dicsérjék kegyelmit, Minden nép közt naponként Hirdessék csudáit. Ő töri föl menten Az erős érckapukat, Eltöri nagy könnyen Az ő nagy vaszárjokat.	8. Ezek áldják az Istent, Dícsérjék kegyelmit, Minden nép közt naponként Hírdessék csudáit! Ő töri föl menten Az erős, érc kapukat, Eltöri nagy könnyen Az ő nagy, vas zárjukat.
9 Az bolondok kínlódnak Az ő bűnök miát, Az Isten haragjának Érzik bennök sullyát, Sem étel, sem ital Nem kell semmire nékik Mert az szörnyű halál Szemek előtt forgódik.	9. A bolondok kínlódnak Az ő bűnük miatt, Az Isten haragjának Érzik bennük súlyát. Sem étel, sem ital Nem kell semmire nékik, Mert a szörnyű halál Szemük előtt forgódik.
10 Mihelt ők kiáltának Az kegyes Istenhez, Tőle megtartatának, Nékik lőn kegyelmes. Mihelt ő egy szót szól, Megjobból az erőtlen, Az beteg meggyógyól, Mert megmenti az Isten.	10. Mihelyt ők kiáltanak A kegyes Istenhez, Tőle megtartatának, Lőn nékik kegyelmes. Mihelyt ő egy szót szól, Megjobbul az erőtlen, A beteg meggyógyul, Mert megmenti az Isten.
11 Áldják ezek az Istent, Dicsérjék kegyelmit, Minden nép közt óránként Hirdessék csudáit. Istennek szívekből Áldozzanak hívséggel, Csudatételiről Énekeljenek széjjel.	11. Ezek áldják az Istent, Dícsérjék kegyelmit, Minden nép közt óránként Hirdessék csudáit. Istennek szívükből Áldozzanak hűséggel, Csudatételiről Énekeljenek széjjel.
12 Kik az hajókon járnak Az széles tengeren, Nagy veszélben forganak Kereskedést űzvén, Azok értik dolgát, És nagy hatalmát látják Számtalan csudáját Az mélységről gondolják.	12. Hajókon akik járnak A széles tengeren, Nagy veszélyben forognak, Kereskedést űzvén, Azok értik dolgát És nagy hatalmát látják, Számtalan csudáját A mélységről gondolják.
13 Hogyha ő az szélnek szól, Megindól legottan, Nagy hirtelen fölzúdól S' habokat széllelhány, Mellyek fölütköznek, És az eget verdesik, Ismétlen ledőlnek, Rettegnek, azkik nézik.	13. Hogyha ő a szélnek szól, Megindul legottan, Nagy hirtelen felzúdul, S habokat széjjelhány, Melyek felütköznek És az eget verdesik, Ismétlen ledőlnek; Rettegnek, akik nézik.
14 Széjjel úgy tántorganak, Mint egy részeg ember, Semmihez nem kaphatnak, Mert széles az tenger. De ha ez veszélben Az Istenhez kiáltnak, Megmenti kegyessen, Hogy el ne buruljanak.	14. Széjjel úgy tántorognak, Mint egy részeg ember, Semmihez nem kaphatnak, Mert széles a tenger. De ha e veszélyben Az Istenhez kiáltnak, Megmenti kegyesen, Hogy ne hánykolódjanak.
15 Jó időt támaszt ismét, Az tengert enyhéti, Az fölemelt hab vizét Szépen lefekteti. Ott igen örvendnek Az tenger csendességén, Ha az partra érnek, Azkit kívántak szintén.	15. Jó időt 'támaszt ismét, A tengert enyhíti, Felemelt habok vizét Szépen lefekteti. Ott igen örvendnek A tenger csöndességén, Ha a partra értek, Amit kívántak szintén.
16 Áldják ezek az Istent, Dicsérjék kegyelmit, Minden nép közt naponként Hirdessék csudáit, És dicsérjék őtet Az gyülekezetekben, Magasztalják nevét Az vének seregében.	16. Ezek áldják az Istent, Dícsérjék kegyelmit, Minden nép közt naponként Hirdessék csudáit. És dícsérjék őtet A gyülekezetekben, Magasztalják nevét A vének seregében,
17 Ő az folyóvizeket Szintén kiszárasztja, Az csurgó kútfejeket Szárazra fordítja. Az gyümölcsös földet Meddő parlaggá tészi, Mert itt sok bűnöket Töttek, és azt bünteti.	17. Ő a folyóvizeket Szintén kiszárasztja, A csurgó kútfejeket Szárazra fordítja. A gyümölcsös földet Meddő parlaggá teszi, Mert itt sok bűnöket Tettek, és azt bünteti.
18 Essőkkel nedveséti Az száraz földeket, Folyással ékeséti Az sovány helyeket. És ez illy földeket Adja éhező népnek: Hogy itt lakóhelyet És várost építsenek,	18. Esőkkel nedvesíti A száraz földeket, Folyással ékesíti A sovány helyeket. És az ily földeket Adja éhező népnek, Hogy itt lakóhelyet És várost építsenek.
19 Kik ez földet bévetik És szőlőt ültetnek, És szép fű nevekedik Hasznokra az népnek. És őket megáldja, Hogy szaporodhassanak, És fogyatkozása Ne legyen az csordáknak.	19. E földet ők bevetik, És szőlőt ültetnek, És szép fű nevekedik, Hasznára a népnek. És őket megáldja, Hogy szaporodhassanak, És fogyatkozása Ne legyen a csordáknak.
20 De elfogynak ismétlen És sanyargattatnak, Elnyomatnak szertelen És szorongattatnak. Az fejedelmeket Megvetöttekké tészi, Az pusztában őket Út nélkül széllelviszi.	20. De elfogynak ismétlen, És sanyargattatnak, Elnyomatnak szertelen, És szorongattatnak. A fejedelmeket Megvetettekké tészi, A pusztában őket Út nélkül széjjelviszi.
21 Kegyesen fölemeli Ő az nyomorultat, Cselédit kiterjeszti, Mint az sereg nyájat. Az jók, kik ezt látják, Örvendez az ő szívek De szájokat dugják, Azkik hamissan élnek.	21. Kegyesen fölemeli Ő a nyomorultat, Cselédit kiterjeszti, Mint a sereg nyájat. A jók, kik ezt látják, Örvendez az ő szívek; De szájukat dugják, Akik gonoszul élnek.
22 Azkinek esze vagyon, Megnézze ezeket, És meglátja jó módon Az Isten kegyelmét.	22. Akinek esze vagyon, Megnézze ezeket, És meglátja jó módon Az Isten kegyelmét.
Meggondolandó, nem hagyható-e el a szöveg a 2. versszaktól, ill. annak 2. felétől („Kik az szörnyű pusztán”) a 21. versszakig, ill. annak 2. feléig („A jók, kik ezt látják,”). Vagy kevesebb kihagyás is elképzelhető. A zsoltárszöveg nagy része az istenfélelem és a földi boldogulás, illetve a tengeri út sikere között közvetlen összefüggést lát, és ezt részletezi. Az Ék. 1996 az 5–10. és a 12–20. verseket hagyja el. Egyébként a 2-ben bégyüjte helyett bégyűjte vagy begyűjte kellene. A 3/7-ben a Kitől Mitől-re írandó át, mert a ki(től) a régi nyelvben vonatkozik élettelen vagy elvont fogalomra is, ma viszont általában csak az élőkre, ezért itt az Istenre érthető, holott a bujdosók (az otthontalanok) nem a tőle, hanem az ínségtől való megszabadulásért fohászkodnak. A 3/3-ban a Kin át is van Min-re javítva. A széllel-nek széjjel-re való javítása a 4-ben és a 11-ben helyes, a jelentés így adható vissza. A 10-ben a kiáltának helyett kiáltanak van. Az múlt idejű igét nem volt szerencsés jelen idejűre változtatni, az ezzel összefüggő, ezt követő két igealak is elbeszélő múltban áll. Ui. a „Megjobbul az erőtlen” helyett meggondolható javaslat: Jobban lesz… . A 12-ben a szintén szó jelentése magyarázandó: ’teljesen’; a dolgát után pedig helytelen a vesszőt elhagyni. A 14-ben „Hogy el ne buruljanak” helyett „Hogy ne hánykolódjanak” áll. A Biblia alapján elfogadható, de az eredeti is maradhatna: „Hogy el (vagy: fel) ne boruljanak”. A 19-ben a „Kik ez földet bévetik” helyett: „E földet ők bevetik” javallható. A hosszú összetett mondatot stilisztikai, szemantikai szempontból is jobb megszakítani (vö. ÚF 36: „… várost alapítottak lakóhelyül. Mezőket vetettek be,”). A 21-ben „De szájukat dugják” helyett jobb lenne: „Szájukat befogják” (vö. ÚF 42 is: befogják szájukat). A nehezebben érthető régies kifejezést szerencsésebb modernizálni.

CVIII. ZSOLTÁR T. B.	Béza T., 1519–1605. 108. zsoltár
Könyörgése Dávidnak az ő királyságának egész és teljes birodalmáért.	Isten jósága és hűsége (Reggeli ének) Bourgeois L., Genf, 1562.
1 Úr Isten, kész az én szívem, És azon vagyon én lelkem, Hogy tenéked énekeljen, Hegedőben zengedezzen, Nosza, lantok és citerák Zendüljetek föl muzsikák, Mert igyekezem én szivemben Így menni az Úr eleiben.	1. Úr Isten, kész az én szívem, És azon vagyon én lelkem, Hogy tenéked énekeljen, Dícséretet zengedezzen. Nosza, lantok és citerák, :/: Zendüljetek fel muzsikák, Mert igyekezem jó reggelen Így menni az Úr eleiben.
2 Dicsérlek, Uram, tégedöt, Minden nemzetségek előtt, Tisztellek szép énekekkel Minden nép előtt víg szívvel, Mert az te kegyelmességed Az széles égre kiterjed, Fölségednek szent igazsága Az fölhőköt mind föllyölmúlja.	2. Dícsérlek, Uram, tégedet Minden nemzetségek előtt, Tisztellek szép énekekkel Minden nép előtt víg szívvel. Mert a te kegyelmességed :/: A széles égre kiterjed, Felségednek szent igazsága A felhőket mind felülmúlja.
3 Magasztaltassál az égre, Dicsőséged nyújtsd ez földre, Szerelmes népedet tartsd meg, Nyújtsd kezed, engem hallgass meg. Az Isten ő szentségében Megvigasztala kegyessen, Hogy az Sikemet én megveszem, És az Szukót völgyét elmérem.	3.
4 Az Galádot is akképpen Megveszem én nagy erőmben, Az Manasses is mind enyim, Azonképpen az Efraim. Mind ez seregek enyímek, Erősségek én fejemnek, Júda lesz királyi országom, És én törvényszerző regnálóm.	4.
5 Az Moáb leszen énnekem Mint egy lábmosó edényem, Kiben lábaimat mosom, És azt én bizonnyal tudom, És teljességgel elhiszem, Edómra sarumot vetem, Filisztéusok, örvendjetek Az én dicső győzödelmemnek.	5.
6 Ki vinne engemet bátran Ez nagy kerített városban? Engemet ki vezérlene Az erős Edóm földére? Nem te tészed-é, Úr Isten, Ki minket űzsz helyből helyben? Hogy el nem jövél sereginkkel, Megűzetél ellenséginkkel.	6.
7 Légy minékünk segédségől, Őrizz meg ellenségünktől, Mert az emberi segétség Hiában való epesség. Az Isten által minékünk Lészen erős győzödelmünk, És ő megszabadít bennünket, Megtapodja ellenségünket.	7. Légy minekünk segítségül, Őrizz meg ellenséginktül, Mert az emberi segítség Hiábavaló epedség. Az Isten által minekünk :/: Lészen erős győzedelmünk, És megszabadít ő bennünket, Megtapodja ellenségünket.
Az 1-ben a hegedőben helyett a dícséretet szót indokolhatja, hogy a Bibliában itt nem említenek hangszert, s a mai hegedű az Ószövetségben ismeretlen. Igaz, viszont, hogy a szó használatának a Szenci Molnár fordította zsoltárokban is van hagyománya, ld. 33/1, 43/4, 49/1, 92/2, 137/1, 144/4, 149/2, 150/2. Az én szívemben-nek jó reggelen-re változtatását a Biblia indokolhatta (RK 3: „hadd keltsem fel a hajnalt”; ÚF: „hadd ébresszem a hajnalt!”). S a szív készségéről már volt is szó az 1. sorban (bár ez nem kizáró érv). A 3–6. versszakok (ószövetségi utalások részletezése) valóban elhagyhatók, az Ék. 1996-ban is ez történik. A 7/4-ben az epeség szót vissza kéne állítani, vagy inkább epedtség-re módosítani, s a jelentését is lehetne magyarázni: ’lelki keserűség, bánat’. Epedség szó nincs, mert a -ság, -ség képző csak névszói tőhöz járul, igeihez (eped) nem. Az eredeti Szenci Molnár-szövegben a rövid s két magánhangzó közötti gyakori geminációja (megnyúlása) fordul elő.

CIX. ZSOLTÁR T. B.	Béza T., 1519–1605. 109. zsoltár
Könyörgése Dávidnak Dög ellen, Krisztusnak az Júdás ellen.	Panasz az istentelenek ellen Bourgeois L., Genf, 1551.
1 Óh, Úr Isten, én dicsőségem, Ne hallgass, ne felejts el engem! Mert rágalmaz az istentelen, Száját reám tátotta szörnyen, Hazugságot szól ellenem, Nyelvével sérteget engem.	1. Ó, Úr Isten, én dicsőségem, Ne hallgass, ne felejts el engem! Mert rágalmaz az istentelen, Száját reám tátotta szörnyen, Hazugságot szól ellenem, Nyelvével sérteget engem.
2 Ok nélkül rólam gonoszt szólnak, És nagy ellenségeknek tartnak, Azért, hogy én őket szerettem, Kegyetlenül gyűlölnek engem, Én csak Istennek szüntelen Imádkoztam ez ínségben.	2. Ok nélkül rólam gonoszt szólnak, És nagy ellenségüknek tartnak; Azért, hogy én őket szerettem, Kegyetlenül gyűlölnek engem; Én csak Istenhez szüntelen Fohászkodtam ez ínségben.
3 Jókért nékem gonoszt fizetnek, Jó szeretetemért gyűlölnek. Támassz az én ellenségemre Istentelen büntetésire, Az Sátán álljon mellette Jobb keze felől nékie.	3.
4 Őnéki minden ítéletben Nehéz kárhoztatása légyen, És mindennémű könyörgése Bűnre forduljon őellene, Hosszú élete ne légyen, Más álljon az ő tisztiben.	4.
5 Fiai legyenek árvákká, Felesége özvegy asszonnyá, Gyermekei ez földön szüntelen Elbúdossanak helyből helyben, Házakból kipusztuljanak, És ők széjjel kolduljanak.	5.
6 Az uzsorás ennek marháját, Ellenség vegye el jószágát, Ne légyen segedelme néki, Ínségében ne szánja senki, Az ő árváin ez földön Semmi nép ne könyörüljön.	6.
7 Ez földről minden maradéki Eltöröltessenek őnéki, Nemzete elfogyjon más részben, És el ne felejtse az Isten Bűnöket ő elejeknek, Mellyet ők cselekedtenek.	7.
8 Istentől ne légyen elfedve Az ő anyjának undok vétke, Sőt minden bűnök őnékiek Isten eleiben érjenek, Ez földön ő híre-neve Eltöröltessék örökké.	8.
9 Azért, hogy soha semmiképpen Ő nem könyörült az szegényen. Az nyomorult embert nem szánta, Sőt az nyavalyást sanyargatta, És azt halálra kergette, Azkinek nagy volt sérelme.	9.
10 Az átkot mindenkor kívánta, Azért méltán megesik rajta, Az áldás nem kellett őnéki, Azért méltán azt el nem veszi, Ő magát, mint egy ruhában, Öltöztette az átokban.	10.
11 Az átok, mint a víz, őbelé Úgy follyon, kivel teljék béle, Minden csontját az ő nagy átka Mint az ható olaj, megjárja, Átokban mint öltözetben Öveddzék minden időben.	11.
12 Illy jutalmat ád Isten nékik, Kik az én lelkemet kergetik, És reám szörnyen agyarkodnak, Életemről sok gonoszt szólnak, Te pédig, kegyelmes Isten, Légy jelen nagy ínségemben.	12.
13 Irgalmaddal biztatom lelkem, Szent nevedért őrizz meg engem, Mert szegény szűkölködő vagyok, Én szívemnek fájdalmi nagyok, Ím el kell múlnom hirtelen, Mint az árnyék az setétben.	13. Irgalmaddal biztatom lelkem, Szent nevedért őrizz meg engem, Mert szegény szűkölködő vagyok, Én szívemnek fájdalmi nagyok! Ím el kell múlnom hirtelen, Mint az árnyék a setétben.
14 Egy helyről másikra kell mennem, Mint az sáskát, kergetnek engem, Az én térdeim ellankadtak, Böjtölés miatt tántorognak, Minden testem úgy elszáradt, Semmi kövére nem maradt.	14.
15 Ez én nagy keserűségemben Csúfolnak és gyaláznak szörnyen, Fejeket rázzák, midőn látnak, És engem gúnyolnak, boszontnak, Azért, Úr Isten, segéts meg, Nagy kegyességedért tarts meg.	15. Ez én nagy keserűségemben Csúfolnak és gyaláznak szörnyen; Fejüket rázzák, midőn látnak, És engem gúnyolnak, bosszantnak. Azért, Úr Isten, segíts meg, Nagy kegyességedért tarts meg!
16 Midőn énellenem fölkelnek, Tőled megszégyenítessenek, Hogy én örvendezzek szívemben, Ezek essenek nagy szégyenben, És érdemlett gyalázatban Öltözzenek, mint palástban.	16.
17 Az Úr Istent én az én számmal Dicsérem szép énekmondással, Magasztalom őtet szüntelen, Mert ő könyörűl az szegényen, És azok ellen megtartja, Azkik ítélik halálra.	17. Az Úr Istent én az én számmal, Dícsérem szép énekmondással, Magasztalom őtet szüntelen, Mert ő könyörül a szegényen, És azok ellen megtartja, Akik ítélik halálra.
Az 1-ben az Imádkoztam Fohászkodtam-ra való cserélése felesleges, a Bibliában is: imádkozom. A 3–12. és a 14., 16. versszakok valóban elhagyhatók, főleg a bosszúzsoltáros hangvétel, ezen kívül a régies nyelv miatt. Az Ék. 1996 szintén így tesz. A kihagyások ellenére a gondolatsor lényegében folyamatos marad. A 13-ban a nagyok szó után a párhuzamos szövegszerkesztés és a bibliai szöveg miatt is a felkiáltó jel (!) helyett jobb lenne a pont (.). A 17/1-ben az én megismétlése nem szerencsés, esetleges módosítás: „… szívemmel-számmal, / Dícsérem…”.

CX. ZSOLTÁR C. M.	Marot K., 1496–1544. 110. zsoltár
Jövendölés az Krisztus országáról.	Krisztus örök királysága és papsága Bourgeois L., Genf, 1551.
1 Az Úr Isten mondá az én Uramnak: Ülj az én hatalmomnak jobbjára, Míg ellenségidet, kik rád támadnak, Zsámolyszékül vetem lábad alá.	1. Az Úr Isten monda az én Uramnak: Ülj az én hatalmamnak jobbjára, Míg ellenségidet, kik rádtámadnak, Zsámolyul vetem lábadnak alá.
2 Az Úr az Sionból küldi pálcádat, Birodalmodnak erősségére, Ellenség közt mutasd országlásodat, Uralkodjál az népnek közötte.	2. Az Úr az Sionból küldi pálcádat Birodalmadnak erősségére, Ellenségid közt mutasd országlásod, Uralkodjál az népnek közötte.
3 Dicsőségére az te szentségednek, Az nép örvendez győzödelmeden, Olly sok fiaid tenéked születnek, Mint az hajnali harmat az földen.	3. Dicsőségére a te szentségednek A nép örvendez győzedelmeden. Oly sok fiaid tenéked születnek, Mint a hajnali harmat a földön.
4 Mert az Úr Isten megesküdt tenéked, Mellyet meg nem bán soha örökké, Melkizedek rendi szerint (ezt értsed) Te vagy az főpap most és örökké.	4. Mert az Úr Isten megesküdt tenéked, Melyet meg nem bán soha örökké, Melkisédeknek rendi szerint (értsed) Te vagy a főpap most és örökké.
5 Az Úr, azki ül az te jobb kezeden, Ha megharagszik egykor valóban, Az hatalmas királyokat erőssen Hatalmával megrontja legottan.	5. Az Úr, aki ül a te jobb kezeden, Ha megharagszik egykor valóban, A hatalmas királyokat erősen Hatalmával megrontja legottan.
6 Az pogányokon ítéletit tartja, Megtölti az földet holttestekkel, Ellenségidnek fejeket megrontja, Országa kihat ez földre széllel.	6. A pogányokon ítéletit tartja, Megtölti a földet holttestekkel, Ellenségidnek fejüket megrontja, Országa kihat e földre széjjel.
7 Az úton iszik ő az folyamatból, Kinek vize foly nagy harsagással, Ennekokáért ő nagy hatalmából Fejét fölemeli méltósággal.	7. Az úton iszik a tiszta patakból, Melynek vize foly nagy harsogással, Ennek okáért ő nagy hatalmából Emeli fejét nagy méltósággal.
Az 1-ben az Ék.-ben a rád támadnak külön írandó. A régies zsámolyszék helyett a zsámoly szó használata javasolható. A 6-ban az „Ellenségidnek fejeket (Ék.: fejüket) megrontja” helyett jobb lenne: Ellenségidnek vezérit megrontja (ld. ÚF 6. is: „összezúzza sok ország fejét”). A fő (fej) ugyanis itt ’vezér, vezető ember’ jelentésű, a mai éneklő viszont a testrészre gondol. A 7-ben a régies folyamatból szó helyett a tiszta patakból elfogadható.

CXI. ZSOLTÁR T. B.	Béza T., 1519–1605. 111. zsoltár
Háláadása az Izráel népének.	Hálaének Isten testi és lelki áldásaiért Bourgeois L., Lyon, 1547.
1 Hálát adok, Uram, néked, Teljes szívből áldlak téged, Az híveknek ő seregiben Megvallom dicsőségedet, Hirdetem dicséretedet Életemnek minden rendiben.	1. Hálát adok, Uram, néked, Teljes szívből áldlak téged A hívek gyülekezetében; Megvallom nagy dicsőséged És hirdetem dícséreted Életemnek minden rendében.
2 Nagyok az Úrnak csudái, És azki azt megtekénti, Örvendez annak az ő szíve, Az ő dicső méltósága És az ő szent igazsága Megmarad örökkön örökké.	2. Nagyok az Úrnak csudái, És aki azt megtekinti, Örvendez annak az ő szíve. És az ő szent igazsága, És ő dicső méltósága Megmarad mind örök időkre.
3 Csuda dolgait az Isten Szerzette emlékezetben, Kegyes és irgalmas kedvéből, Ételt ád azoknak bőven, Azkik őtet félik híven, Megemlékezik kötéséről.	3. Csuda dolgait az Isten Szerzette emlékezetben Kegyes és irgalmas kedvéből. Azoknak ételt ád bőven, Akik őtet félik híven; Megemlékezik kötéséről.
4 Népével nagy csudákat tett, Hogy az pogányok örökét Kezekben adá őnékiek: Merő hívség és tisztaság És állhatatos igazság Minden dolga az ő kezének.	4. Népével nagy csudákat tett, Hogy a pogányok örökét Kezükbe adá őnékiek. Merő hűség és tisztaság És állhatatos igazság Minden dolga az ő kezének.
5 Minden ő parancsolatja Igaz minden ő hagyása, Kiben semmi változás nincsen, Az ő népét ő megmenté, És ővélek kötést szerze, Ki megmarad minden időben.	5. Igaz minden ő hagyása, Minden ő parancsolata, Melyben semmi változás nincsen. Az ő népét ő megmenté, És ővélük kötést szerze, Mely megmarad minden időben.
6 Szent és dicső az ő neve, És az Úrnak ő félelme Az jó bölcseségnek kezdeti, Ki megtartja ő törvényét, És megőrzi szent igéjét, Annak megmarad dicséreti.	6. Szent és dicső az ő neve, És az Úrnak ő félelme, A jó bölcseségnek kezdete. Ki megtartja ő törvényét, És megőrzi szent Ígéjét, Annak megmarad dícsérete.
Az 1-ben „Az híveknek ő seregiben” helyett „A hívek gyülekezetében” megfelelő, elfogadható változtatás, a szójelentés módosulása indokolja. Az utána következő három sorban azonban a változtatások a szöveg szempontjából feleslegesek, az eredeti szöveg tömörebb, hatásosabb. Ugyanez mondható a 2. versszak változtatásairól. Az örökkön örökké hagyományos szószerkezet, de érthető és meghagyandó a szóhangulat többlete miatt is. Az 1/6-ban a rendiben-hez szómagyarázat csatolható, a jelentés: ’részében, során’. A 3-ban a „Megemlékezik kötéséről” sor helyett meggondolható javaslat: „Emlékezik szövetségéről”. Az 5-ben a két első sor megcserélése indokolatlan, a hagyása mint szinonima jobban is érthető a parancsolata szó után. A 6-ban (ma) bölcseség helyett bölcsesség, Ígéjét helyett igéjét írandó.

CXII. ZSOLTÁR T. B.	Béza T., 1519–1605. 112. zsoltár
Tanúság az isteni félelemről.	Az istenfélők boldogsága Genf, 1562.
1 Bódog ember az, ki az Istent Féli, tiszteli szíve szerént, És az ő törvényét szereti, Nagy lesz ez földön ő nemzete, Öregböl az hívek serege, Mert az Úr megáldja és őrzi.	1. Boldog az ember, ki az Istent Féli, tiszteli szive szerént, És az ő törvényét szereti. Nagy lesz e földön ő nemzete, Öregbül a hívek serege, Mert az Úr megáldja és őrzi.
2 Gazdagsággal őtet meglátja, Kivel bővelködik ő háza, Igazsága megáll örökké, Az híveknek az setétségben Világot támaszt az jó Isten, Hogy láttassék rajtok kegyelme.	2. Gazdagsággal őtet meglátja, Mellyel bővölködik ő háza, Áll igazsága mindörökké. A híveknek a sötétségben Támaszt világot a jó Isten, Hogy láttassék rajtuk kegyelme.
3 Az hív ember kölcsönt ád szívvel, Hamissággal senkit nem terhel, Ez el nem dől, megáll végiglen, Ki az igazságot kedveli, És életit azhoz rendeli, Örök emlékezetben leszen.	3.
4 És ő egy szálat sem fél azon, Hogy róla gonosz hír támadjon, Reménsége néki az Isten, És bátorságos az ő szíve, Míg meglátja, hogy ellensége Megbüntetnek, ésnek veszélben.	4.
5 Javait híven osztogatja, Az szűkölködőket nem hagyja, Kiből öregböl igazsága. Az ő szarva meg nem hanyatlik, Sőt ékessen fölemeltetik Böcsületes nagy méltóságra.	5.
6 Hogy ezt látja az istentelen, Bosszonkodik rajta szívében, És ő nagy gonosz haragjába Csikorgatja fogait szörnyen, De ha megeped is mérgében, De elvész minden kívánsága.	6.
Az 1-ben az öregbül szó helyett betehető a növekszik, vö. még 5. versszak. Vagy itt is jegyzetben meg kéne adni az akkori jelentést. A 3–6. versszakok valóban kihagyhatók, az Egyetemes ék. szintén így tesz, részletező, régies a szöveg. Ha maradnak, a 4-ben az ellensége szó ugyan nem egyezik az állítmánnyal (az egyes számú), de a rím miatt meg lehet hagyni (értelmi egyeztetés). Módosítási javaslat a 4/6-hoz: „Megbűnhődnek, esnek veszélyben”. Az 5/4-ben a szarva kicserélhető a feje szóra.

CXIII. ZSOLTÁR C. M.	Marot K., 1496–1544. 113. zsoltár
Dicséreti az Istennek fölséges voltának és hogy az szegényeket fölemeli.	Az alázatosokat Isten felemeli. Bourgeois L., Genf, 1551.
1 Az Urat ti, ő szolgái, Dicsérjétek, mert érdemli, Áldjátok szent nevét mindnyájan, Dicsértessék szent fölsége Most és örökkön örökké, Ő szent neve áldassék tisztán.	1. Az Urat ti, ő szolgái, Dícsérjétek, mert érdemli, Áldjátok szent nevét mindnyájan! Dícsértessék szent felsége, Most és örökkön örökké Ő szent neve áldassék tisztán.
2 Napkelettűl enyészetig, Áldassék neve mindvégig, Mert az Úr az magas mennyekben Regnál minden pogányokon, Nagy dicső hatalma vagyon, Melly föllyül hat az szép egeken.	2. Napkelettől enyészetig Áldassék neve mind végig, Mert az Úr Isten a mennyekben Regnál minden pogányokon, Nagy dicső hatalma vagyon, Mely felülhat a szép egeken.
3 De ki volna hasonlatos Ez mi hatalmas Urunkhoz? Kinél fölségesb sohol nincsen; Azki méllyen el-alánéz Mindenre, valami hol lesz Itt ez földön és fönn az égben.	3. De ki volna hasonlatos E mi hatalmas Urunkhoz, Kinél felségesb sehol nincsen? Aki a mennyből alánéz Mindenre, ami van és lesz Itt e földön és fenn az égben.
4 Az szegént porból fölveszi És az sárból fölemeli, Állapatját fölmagasztalván, Fölülteti végezetre Az nagy fejedelmek közé, Az ő népe közt hazájában.	4. A szegényt porból felveszi, És a sárból felemeli, Állapotát felmagasztalván. Felülteti végezetre A nagy fejedelmek közé Az ő népe közt igazában.
5 Az asszony szomorúságát Ő magtalansága miát, Bódog vigasságra fordítja, Gyermekek anyjává teszi, És szép fiakkal szereti, Házát gyümölccsel szaporítja.	5. Az asszony szomorúságát Ő magtalansága miatt Nagy vígasságra megfordítja. Gyermekek anyjává tészi, Szép fiakkal körülvészi, Házát gyümölccsel szaporítja.
Az 1/6-ban a tisztán jelentése ’tiszta szívvel’, ezt jó lenne jegyzetben megadni. A 3-ban a változtatások, a kettős igekötő (el-alá) kiküszöbölése elfogadható. A 4-ben a fejedelmek szót főemberek-re lehetne cserélni; ekkor a hazájában szó is jól érthető, amit egyébként sem kellene elhagyni az itt homályosabb értelmű és a Bibliában nem szereplő igazában szóért. Az 5/3 változtatása nem, az 5/5-é viszont helyeselhető (a szereti helyett a körülveszi szó használata). Meggondolandó, a „Házát gyümölccsel szaporítja” sor megváltoztatása, pl.: Háza népét megszaporítja.

CXIV. ZSOLTÁR C. M.	Marot K., 1496–1544. 114. zsoltár
Háláadása az Izráel népének.	Isten csodálatos szabadítása (1539) Bourgeois L., Genf, 1542.
1 Hogy Izráel kijött Egyiptomból, Holott az nép idegen nyelven szól, Megtére Jákob Háza, Júdát Isten magának szentelé, Az Izráelt országul fölvövé, Ő lőn nékie Ura.	1. Hogy Izráel kijött Egyiptomból, Az idegen népnek országából, Megtére Jákób háza. Judát Isten magának szentelé, Az Izráelt országul fölvevé, Ő lőn nekie Ura.
2 Az tenger ezt látván, hátraálla, Az Jordán vize félen fordula, Mind hátra sietének, Az hegyek szökdöstek, mint az kosok, És az halmok, mint az juh bárányok, Magassan szökdösének.	2. A tenger ezt látván hátra álla, A Jordán vize visszafordula, Mind hátra sietének. A hegyek szökdöstek, mint a kosok, És a halmok, mint a juhbárányok, Magasan szökdösének.
3 Mi lelt téged, tenger? mit térsz hátra, Mi lelt téged, Jordán? ki űz vissza, Hogy elszaladsz illy igen? Mit szöktetök, hegyek, mint báránkák? És ti halmok, mint az kis juhocskák, Miért szöktök illy fönnyen?	3. Mi lelt téged tenger, mit térsz hátra? Mi lelt téged Jordán, ki űz vissza, Hogy elszaladsz ily igen? Mit szöktetek hegyek, mint báránykák, És ti halmok, mint a kis juhocskák, Mért szöktök ilyen fennen?
4 Az Úrnak haragos színe előtt, Jákob Istene haragja előtt Mind ez föld megrettenjen. Ki az kősziklát tóvízzé tészi, Az kemény követ vízzé ereszti Hatalmas ereiben.	4. Az Úrnak haragos színe előtt, Jákób Istene haragja előtt Mind e föld megrettenjen! Ki a kősziklát tóvízzé teszi, Forrásnak útját kőben repeszti Hatalmas erejében.
Az 1-ben lévő szövegmódosítás felesleges, elvész a nyelvre való utalás is (vö. Biblia is); a 4/5-ben lévő változtatás szintén vitatható. Itt az eredeti szószerkezet legalábbis szokatlan, de a rím miatt is nehéz jó módosított változatot találni; vö. ÚF 8: (az Úr) „a kövakövet forrássá” (változtatta). Az 1/2-ben a holott jelentése megmagyarázható: ’ahol’, az utolsó sorban pedig a régies nyelvtani alakok kiküszöbölhetők, pl.: „Ő lőn nékie Ura” helyett „Ő lett neki az Ura”.

CXV. ZSOLTÁR C. M.	Marot K., 1496–1544. 115. zsoltár
Könyörgés az megszabadításért és vigasztalás az bálványimádó ellenség ellen.	Egyedül Istené a dicsőség! Bourgeois L., Genf, 1542.
1 Nem nékünk, Uram, nem nékünk engedd, Hanem Nevednek adj dicsőséget Kegyes igazságodért, Mit csúfolnának az pogány népek, Mondván: hol vagyon az ő Istenek, Ki megmentené őket?	1. Nem nekünk, Uram, nem nekünk engedd, Hanem adj nevednek dicsőséget, A te nagy hűségedért! Mit csúfolnának a pogány népek, Mondván: hol vagyon az ő Istenek, Ki megmentené őket?
2 De az mi Istenünk erejével Valamit akar, mindent megmível Mind mennyen és ez földen: De sok bálványok az pogányoknak Aranyból, ezüstből csináltattak Embereknek kezekben.	2. De Istenünk ő nagy erejével, Amit csak akar, mindent megmível Mind mennyen és e földön. De sok bálványuk a pogányoknak Aranyból, ezüstből csináltattak Embereknek kezében.
3 Szájok vagyon nékik, de nem szólnak, Szemek vagyon, de semmit nem látnak, Nincs elevenség bennek, Fülök vagyon, de mégis nem hallnak, Orrok is vagyon, de nem szagolnak, Szagot ők nem éreznek.	3. Szájuk vagyon nékik, de nem szólnak, Szemük vagyon, de semmit nem látnak: Nincs elevenség bennük. Kezük vagyon, de semmit nem fognak, Lábuk is vagyon, mégsem járhatnak, Nem szólal az ő nyelvük.
4 Kezek vagyon, de semmit nem fognak, Lábok is vagyon, mégsem járhatnak, Nem szólnak ő torkokval. Hasonlók ezekhez, kik ezeket Csinálják, és kik tisztelik őket, Egyenlőek egymással. Megjegyzés: A 4. vers első része – némi szövegmódosítással – az énekeskönyvben a 3. vers második fele lett, a 3. és a 4. vers második fele pedig kimaradt. Az Ék.-ben a 4. versszakot jelölték hiányzónak.	4.
5 De te, Izráel, Istenben bízzál, És az Úr Istenhez ragaszkodjál, Ő paizsod tenéked: Áronnak háza, Istenben bízzál, Az nagy Úr Istenhez ragaszkodjál, Ő megsegéthet téged.	5. De te, Izráel, Istenben bízzál, És az Úr Istenhez ragaszkodjál: Ő paizsod tenéked! Áronnak háza, Istenben bízzál, A nagy Úr Istenhez ragaszkodjál: Ő megsegíthet téged!
6 Istenfélők, bízzatok Istenben, Higgyetek az ő segedelmében, Bízzatok ez paizsba, Megemlét az Úr, mert szeret minket, És Izráelhez nyújtja kegyelmét, Áron házát megáldja.	6. Istenfélők, bízzatok Istenben, Higyjetek az ő segedelmében, Bízzatok e paizsba’! Megemlít az Úr, mert szeret minket, És Izráelhez nyújtja kegyelmét, Áron házát megáldja.
7 Ő megáld mind kicsént és mind nagyot, Azkik őtet félik mint Urokot, És kik szolgálják őtet, Az Úr titeket bőven megáldjon, Sok áldásival megszaporítson, És minden nemzettöket.	7. Ő megáldja a kicsinyt, a nagyot, Kik őtet félik, mint ő Urokot, És kik szolgálják őtet. Az Úr titeket bőven megáldjon, Sok áldásival megszaporítson, És minden nemzedéket!
8 Megáld az nagy Úr Isten titeket, Azki teremtette mennyet, földet Minden szép ékességgel, Az eget ő magának megtartja, Földet ember fiainak adja, Hogy azt meglakják széllel.	8. Megáld a nagy Úr Isten titeket, Ki teremté a mennyet és földet Minden szép ékességgel. Ő magának az eget megtartja, Földet az emberfiaknak adja, Hogy azt meglakják széjjel.
9 Senki téged, Uram, nem magasztal, Sem dicsér, azki halállal meghal, És tétetik az sírben. Mi annakokáért, azkik élünk, Téged, Úr Isten, áldunk, dicsérünk Most és minden időben.	9.
Az 1-ben a Nevednek adj helyett adj nevednek változtatás nyelvileg nem jobb, mert az eredeti szórend jobban kiemeli a nékünk és a nevednek ellentétét. A 1/3, két szóból álló sorban a négy szóvá darabolás nem szerencsés, de a Bibliában valóban hűségről van szó. Esetleges szövegmódosítási javaslat: Szerető hűségedért. A 2/1 módosítása stilisztikailag vitatható, az eredetiben pedig a birtokos jelzős szerkezetnek van egyfajta jelentésárnyalat-besugárzása. (A mondat végéig az Istenen kívül egy másik alanyt is várhatunk; de ez nyelvhelyességi szempontból nem kifogásolható.) Fölvethető módosítási javaslat: „De erejével a mi Istenünk”; vagy: „De az Istenünk ő erejével”. A 3. és 4. versszak a bálványoknak a régi egyházi irodalomban is többször szereplő részletező leírása, erejük, érzékelésük hiányának a bemutatása. Mint egyfajta szövegegységet ezért nem szerencsés megrövidíteni, összevonni; inkább vállalni kell a szöveg sajátos és régies voltát. Ha elhagyásra kerülne sor, akkor az egész 3–4. versszakot lenne jobb mellőzni. Az 5. versszakban a központozás problematikus. Korrekciós javaslatok: 1/ az eredeti szövegben a tenéked szó után pont teendő; 2/ az Ék. szövegében a kettőspontok helyett felkiáltó jel, a felkiáltó jelek helyett pedig pont kellene („ragaszkodjál! …tenéked. … ragaszkodjál! … téged. ” (vö. Biblia); 3/ a kettőspontok megmaradnak, a felkiáltó jelek helyére pont kerül: „ragaszkodjál: … tenéked.”; ill.: „ragaszkodjál: … téged. ”. A 6-ban higyjetek helyett higgyetek. A paizsba szó után vagy felkiáltó jel vagy pont jön. A Megemlít szó kicserélhető pl. a megfelelő jelentésű Gondol rád szószerkezettel (vö. ÚF 12: „Gondol ránk az Úr,”) A 7. strófa első két sorának módosítása vitatható, elég lehet csak az eredetinek a régies vagy nyelvjárásias szóalakjait modernizálni (kicsinyt, akik, ?? Urukat; de vö. rím). A 8-ban az eredeti szöveg végül is erőteljesebb, és elbírja a névelő hiányát. A 9. versszak elhagyása érthető, a feltámadást nem ismerő (ószövetségi) túlvilágképet tükröz.

CXVI. ZSOLTÁR T. B.	Béza T., 1519–1605. 116. zsoltár
Háláadása Dávidnak az veszedelemből való megszabadulásért.	Hála és fogadástétel halálból való szabadításért Genf, 1562.
1 Szeretem és áldom az Úr Istent, Mert meghallgatá az én beszédemet, Könyörgésemre hajtá kegyes fülét, Kiért imádom őtet naponként.	1. Szeretem és áldom az Úr Istent, Mert meghallgatá az én beszédemet, Könyörgésemre hajtá kegyes fülét, Melyért imádom őtet naponként.
2 Midőn az halál környűlvőn engem, És csaknem szörnyű köteliben ejte, Pokolnak kínja engem rettegete, Nagy volt bánatom és nagy sérelmem.	2. Midőn a halál körülvőn engem És csaknem szörnyű kötelibe ejte, A pokol kínja engemet rettente, Nagy volt bánatom és nagy sérelmem.
3 Segétségül hívám az Úr nevét, Tartsd meg lelkemet, s' ottan megsegíte, Az Úr hív, igaz és nagy ő jókedve, Ő megőrzi az együgyőeket.	3. Segítségül hívám az Úr nevét: Lelkemet tartsd meg! – ottan megsegíte; Az Úr igaz, hív, és nagy ő jó kedve, Ő megőrzi az együgyűeket.
4 Mikor én nagy nyavalyában volnék, Ottan megmenté nyomorult életem: Légy csendességben te azért, én lelkem, Látván segedelmét fölségének.	4. Nagy nyavalyámban mikor én valék, Ottan megmenté nyomorult életem. Légy csendességben te azért, én lelkem, Látván kegyelmét szent felségének!
5 Te megmentél az haláltól engem, Szemem sírástól, lábamot eséstől: Az élők földén járok szünetlenől, Az te színed előtt, én Istenem.	5. Te megmentél a haláltól engem, Szemem sírástól, lábamat eséstül; Az élők földén járok szünetlenül A te színed előtt, én Istenem.
6 Hittem Istenben, mikor így szólék, Én szegény lelkem vala nagy ínségben. És ezt mondám félelmes sietségben: Hiszem, hazugok minden emberek.	6. Hittem Istenben, mikor így szólék, Én szegény lelkem vala nagy ínségben, És ezt mondám én csüggedezésemben, Hogy hazugok már minden emberek.
7 Mit adjak az Úrnak jótétiért? Az háláadó pohárt én fölveszem, És az Úr jótéteményit hirdetem, Szent nevét áldom segétségiért.	7. Mit adjak az Úrnak jótettiért? A hálaadó pohárt én felveszem, És az Úr jótéteményét hirdetem, Szent nevét áldom segítségiért.
8 Fogadásom az egész nép előtt, Háláadással megadom nékie, Az híveknek halála (minden higgye) Drágalátos az Úr szeme előtt.	8. Fogadásom az egész nép előtt Hálaadással megadom nékie. A híveknek halála, minden higyje, Drágalátos az Úr szeme előtt.
9 Imádlak téged, idvözítőmet, Ki engem választál szegény szolgádnak. Nékem, szolgálóleányod fiának, Föloldozád minden kötelimet.	9. Imádlak téged, Idvezítőmet, Ki engem választál szegény szolgádnak; Nékem, szolgáló leányod fiának, Föloldozád minden kötelimet.
10 Áldozom néked háláadással, Nevedet minden nép előtt hirdetem: És azmelly fogadást azelőtt töttem, Megállom minden előtt vígsággal.	10. Áldozom néked hálaadással, Nevedet minden nép előtt hirdetem, És fogadásom, mit előtted tettem, Megállom minden előtt vígsággal.
11 Az te Házadnak ő pitvariban És egész Jeruzsálemben tisztellek: Velem együtt az Urat dicsérjétek, Mondjatok Alleluját mindnyájan.	11. A te házadnak ő pitvarában, És egész Jeruzsálemben tisztellek. Vélem együtt az Urat dícsérjétek, Alleluját mondjatok mindnyájan!
Az 1-ben a módosítás szükséges (Kiért helyett Melyért). A 2-ben az engem rettegete módosítása (engemet rettente) jó. A 2/4-ben a jelentésváltozások okán a sérelmem helyett a félelmem, a 3/4-ben az együgyűeket helyett pedig az elesetteket szavak (is) javasolhatók, bár itt az ÚF 6-ban is az együgyű szó áll. A 3/2-ben és a 4/2-ben az ottan szóhoz jegyzet kellene, a jelentése ’tüstént, rögtön’. A 3/3-ban a jókedve ’kegyelme’ értelme is megadható, sőt helyébe éppenséggel a kegyelme betehető is lenne. A jókedv (jó kedv) ’kegyelem’ szót azonban mint a régi (protestáns) egyházi nyelvre jellemzőt is, legjobb lenne megőrizni, legfeljebb a jelentéséhez jegyzetet fűzni. A 4/1-et nem szükséges módosítani, a 6. vers 3. és 4. sorát viszont helyénvaló volt. Itt az én csüggedezésemben helyett netán – a helyesírás ellenére külön írva (?) – a kétségbe esésemben is szóba jöhet. A 8/3-ban higyje helyett higgye írandó. A 10/3-ban a lényeges módosítás nem szükséges (de: azmelly helyett amely, töttem helyett tettem). Az utolsó sorban esetleg módosítás: „Állom mindenki előtt vígsággal”. A 11. versszak – a konkrét jeruzsálemi vonatkozás miatt – elhagyható, mint az Ék. 1996-ban is.

CXVII. ZSOLTÁR T. B.	Béza T., 1519–1605. 117. zsoltár
Intése minden népeknek, hogy Istent dicsérjék az Krisztus országába való hívásáért.	Felhívás Isten dicséretére Bourgeois L., Genf, 1551.
1 Az Urat minden nemzetek Dicsérjétek minden népek, Mert nagy az ő kegyessége, Kit rajtunk megerősíte, És megmarad igazsága Mindörökké, Alléluja.	1. Az Urat minden nemzetek, Dícsérjétek minden népek, Mert nagy az ő kegyessége, Mit rajtunk megerősíte, És igazsága mindenha Áll és marad. Alleluja.
A 117-ben a módosítás után a szöveg régiesebb lett (bekerült pl. a mindenha ’mindig’ szó). Jobb meghagyni az eredetit. Abban viszont az Alléluja Alleluja-ra cserélendő, ezt az Ék. is megtette.

CXVIII. ZSOLTÁR C. M.	Marot K., 1496–1544. 118. zsoltár
Tanúság az Dávid királynak és az Krisztusnak országáról.	Isten népének öröméneke (Templomszenteléskor) Bourgeois L., Strasbourg, 1545.
1 Adjatok hálákat az Úrnak, Mert nagy az ő kegyessége, És nagy volta szent irgalmának Megmarad most és örökké. Izráel, bátorsággal mondjad, Hogy megáll kegyelmessége, Irgalmas voltárúl azt valljad, Hogy megmarad mindörökké.	1. Adjatok hálákat az Úrnak, Mert nagy az ő kegyessége, És nagy volta szent irgalmának Megmarad most és örökre! Izráel, bátorsággal mondjad, Hogy megáll kegyelmessége; Irgalmas voltáról azt valljad, Hogy megmarad mindörökre!
2 Mondjad bízvást, Áronnak háza, Hogy az Úrnak ő jókedve És megmarad irgalmassága Most és örökken örökké. Istenfélők, mondjátok mostan, Hogy az Úrnak kegyessége Megmarad ő teljes voltában Ettűl fogva mindörökké.	2. Mondjad bízvást, Áronnak háza, Hogy az Úrnak ő jókedve És megmarad irgalmassága Most és örökkön örökre. Istenfélők, mondjátok mostan, Hogy az Úrnak kegyessége Megmarad ő teljes voltában Ettől fogva mindörökre.
3 Az Úrhoz én nagy ínségemben Könyörögvén fölkiálték, És meghallgata kérésemben, Tőle segedelmet nyerék: Az Úr Isten vagyon énvelem, És tőlem másuvá nem tér, Hát kitől kelljen nékem félnem? Mit ártson nékem az ember?	3. Az Úrhoz én nagy ínségemben Könyörögvén felkiálték, És meghallgata kérésemben, Tőle segedelmet nyerék. Az Úr Isten vagyon én vélem, És tőlem másuvá nem tér, Hát kitől kelljen nékem félnem, Mit árthat nékem az ember?
4 Jelen vagyon velem az Isten, És azkik jómnak örülnek; Megvetem őket, félrenézvén, Azkik engemet gyűlölnek; Sokkal jobb az Istenben bízni, Hogynem valamelly emberben, Sokkal jobb benne reménleni, Hogynem az fejedelmekben.	4. Jelen vagyon velem az Isten Köztük, kik engem segítnek; Megvetem őket, félre nézvén, Akik engemet gyűlölnek. Sokkal jobb az Istenben bízni, Hogynem valamely emberben; Sokkal jobb benne reménykedni, Hogynem a fejedelmekben.
5 Környülvöttenek az pogányok, De az Úr nevében bízom, És olly jó reménségben vagyok, Hogy őket mind el-levágom. Mint az méhek, környülvöttenek, De őket elverem menten, Vélek együtt odalesz nevek, Mint asszú tövis az tűzben.	5. Körülvettenek a pogányok, De az Úr nevében bízom, És oly jó reménységben vagyok, Hogy őket mind eltaposom. Mint a méhek, úgy körülvettek, De őket elverem menten, Velük együtt odalesz nevek, Mint aszú tövis a tűzben.
6 Köröskörnyül fogtak engemet, És kerengnek környűlöttem, De én reménlem Istenemet, Hogy őket én mind elvesztem. Te, ellenség, énrám támadál, És meg akarál ejteni, De csak hijában munkálkodál, Mert éltemet Isten őrzi.	6. Köröskörül fogtak engemet És kerengnek körülöttem, De én reménylem Istenemet, Hogy őket én mind elvesztem. Te ellenség, énrám támadtál, És meg akartál ejteni, De csak hiába munkálódtál, Mert éltemet Isten őrzi.
7 Az Úr énnékem erősségem, És én őróla éneklek, Csak ő énnékem segedelmem, És én őbenne reménlek. Az hívek vígan énekelnek Az ő hajlékjokban széjjel, Mert jobb keze az Úr Istennek Nagy erős dolgokat mível.	7. Az Úr énnékem erősségem, És én őróla éneklek; Csak ő énnékem segedelmem, És én őbenne reménylek. A hívek vígan énekelnek Az ő hajlékukban széjjel, Mert jobb keze az Úr Istennek Nagy erős dolgokat mível.
8 Az Úr megmutatja hatalmát, Jobb karját ha fölemeli, És cselekedik nagy dolgokat, Kiket nyilván kell dicsérni. Én ellenségim, megértsétek, Hogy az én dolgom illyetén, Hogy én meg nem halok, de élek, Az Úr dolgait hirdetvén.	8. Az Úr megmutatja hatalmát, Jobb karját ha felemeli, És cselekedik nagy dolgokat, Miket nyilván kell dícsérni. Én ellenségim megértsétek, Hogy az én dolgom ilyetén, Hogy én meg nem halok, de élek, Az Úr dolgait hirdetvén.
9 Az Úr megbüntete engemet, És igen megostoroza, De nem akará elvesztemet, És az halálnak nem ada. Nyissátok meg azért kapuit Az igazság templomának, Hogy bémenvén, nagy dicsőségit Dicsérhessem ez nagy Úrnak.	9. Az Úr megbüntete engemet, És igen megostoroza, De nem akará elvesztemet, És a halálnak nem ada. Nyissátok meg azért kapuit Az igazság templomának, Hogy bemenvén, nagy dicsőségit Dícsérhessem e nagy Úrnak.
10 Mert csak ez kapuja az Úrnak, Kin az hívek el-bémennek, Kik fölnyittatnak csak azoknak, Azkik igazságban élnek. Dicsérlek téged énekekben, Hogy engemet megalázál, De ismét fölvövél kegyessen, És engem megszabadítál.	10. Mert csak ez kapuja az Úrnak, Min a hívek el-bémennek, Mik felnyittatnak csak azoknak, Kik igazságodban élnek. Dícsérlek téged énekekben, Hogy engemet megalázál, És ismét felvevél kegyesen, És engem megszabadítál
11 Ez kő, azkit az házépítők Itéltek megvetendőnek, Az épületben úgy helyhöték, Feje lőn az szegeletnek. Ez pedig az Úr Istentől lött, Azki ezt ígyen rendelte. Ez dolognak szemeink előtt Csudálatos hossza, vége.	11. E kő, amit a házépítők Ítéltek megvetendőnek, Az épületbe helyezteteték, Lőn feje a szegeletnek. Ez pedig az Úr Istentől lett, Aki ezt ígyen rendelte, E dolognak szemeink előtt Csudálatos hossza-vége.
12 Ez jeles napot ő magának Készítette az Úr Isten, Azért ez nap jelenvoltának Vigadjunk, minden örvendjen. Uram, kérlek, hogy megőrizzed Ez te királyodat mostan, Bírjad és szerencséssé tegyed Mindennemő dolgaiban.	12. E jeles napot őmagának Készítette az Úr Isten, Azért e nap jelenvoltának Vígadva minden örvendjen! Kérlek, Uram, hogy megőrizzed E te Sionodat mostan, Bírjad és szerencséssé tégyed Mindennémű dolgaiban
13 Áldott az, ki az Úr nevében Eljöve nagy dicsőséggel, Áldunk, dicsérünk egyetemben Az Úrnak háza népével. Erős az Isten, azki minket Ígyen megvilágosíta. Az föláldozandó ökröket Kössék az oltár szarvára.	13. Áldott, aki az Úr nevében Eljöve nagy dicsőséggel! Áldunk, dícsérünk egyetemben Az Úrnak házanépével! Adjatok hálát e nagy Úrnak, Mert nagy az ő kegyessége, És nagy volta szent irgalmának Megmarad most és örökre!
14 Te vagy az én erős Istenem, Téged örökké tisztellek, Te vagy jó Istenem énnékem, Kit én szüntelen dicsérek. Adjatok hálát ez nagy Úrnak, Mert nagy az ő kegyessége, És nagy volta szent irgalmának Megmarad most és örökké. Megjegyzés: A 14. versszak második fele az énekeskönyvben a 13. második fele lett, a 13. vers második és a 14. első része pedig kimaradt. A kihagyás és az összevonás nincs jelölve.
Az 1-ben és 2-ben az örökké és a mindörökké szót nem szükséges átírni az örökre és a mindörökre szavakra. A 3-ban az ártson átírása árthat-ra mind grammatikailag, mind a Biblia szerint helyeselhető, vö. ÚF 6: „ember mit árthat nekem?”. A 4. vers 2. sorának teljes átírása nem szerencsés. Az 5. szövegmódosításai javalhatók, kiküszöbölik pl. a kettős igekötőt (el- levágom), s a Biblia szerint itt az eltaposom megfelelőbb szó is. A 6-ban a munkálkodtál szó helyett más jelentésárnyalata miatt jobb a munkálódtál. A 10-ben az igazságban élnek érthető, megfelelő, nem szükséges igazságodban élnek-re cserélni. Ui. a 7. sorban a De kötőszó meghagyandó, mert itt ellentétes mondatbeli viszony van. Az Ék.-ben helyette álló És lehet, hogy sajtóhiba is (a következő sor szintén És-sel kezdődik). A 11. versszakban a helyezteteték minden bizonnyal sajtóhiba: egy te szótag felesleges (a szótagszám miatt is). Az Ék. 1996-ban itt helyezteték is van. A zsoltár végén lévő versszakkihagyás és összevonás – mint igen ritka változtatási mód – elfogadható. Elmarad az ököráldozatra való utalás (is). Az elhagyást az szintén indokolhatja, hogy a Bibliában itt a szöveg értelmezése vitatott. „Zsolt 118 Hálaadó zsoltár az ellenségtől való szabadulásért. Sokféle értelmezése közül három szerzett legtöbb támogatót (de részleteiben számos különbséggel)… 118:27 ő világosított meg minket. A papi áldás visszhangja (lásd 4Móz 6:25). Kötelekkel kössétek. Nyilván a hálaadó áldozat liturgiájának betetőzésére szólít (lásd 3Móz 7:11–21), bár mások szerint a szent sátor ünnepének liturgiájáról van szó.”^1 Illetve: „Az ő adott nekünk világosságot kifejezés a papi áldásra (4Móz 6.25) emlékeztet. A 27b. v. jelentése – nem egyértelmű – nincs semmi bizonyítékunk a benne leírt gyakorlatra. Ezért valószínűbb a másik értelmezés: „ágakkal a kezetekben álljatok be az ünnepi menetbe (körtáncba) az oltár szarvaihoz.”^2 Az örökké szóalak helyett az örökre használata jobbá teszi a rímet. A zsoltár mondandója és lezárásának hangulata lényegében változatlanul megőrződik. Az Énekeskönyv summájában a (Templomszenteléskor.) megjegyzést el is lehet hagyni, mert a zsoltár több értelmezése közül csak az egyik az, amelyik a zsoltárt a fogságból való szabadulásnak a lerombolt első után épített második Templom felszentelésekor történő megünneplésével kapcsolja össze. A Templomszenteléskor megjelölés névelő vagy közelebbi meghatározás nélkül modernizál (ez az Ék.-ben egyébként elfogadható), mert a zsidóknak csak Jeruzsálemben volt egy (a) templomuk (Templomuk). Az Ék. itt kivételesen (nyilván szerkesztési vagy sajtóhibából) nem jelölte a versszakösszevonást, ill. kihagyást. Az Ék. 1996 kihagyja a 2., 4–6., 8., 10., 12. strófákat is. Ha a kihagyott versszakok számát növelnénk is, ami tartalmilag elfogadható (ezek részletezőek, s főleg az ellenség elpusztításáról szólnak), a 2. versszakot akkor is meg kéne hagyni, mert jól köti össze az 1-et és a 3-at. Igaz, hogy van benne speciális ószövetségi utalás (Áronnak háza), de található ilyen az elsőben is (Izrael). ^1Magyarázatos Károli Biblia… Az Új Nemzetközi Bibliafordítás (NIV) Study Bible (1995) magyarázataival és mellékleteivel. Főszerkesztő Kenneth L. Barker. Veritas Kiadó, Bp., 2001. 857–858. (A magyarázatok magyarra vannak fordítva.) ^2Biblia… magyarázó jegyzetekkel … A Stuttgarter Erklärungsbibel (1992) magyarra fordított magyarázó jegyzeteivel. A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Bp., 1996. 695.

CXIX. ZSOLTÁR T. B.	Béza, T., 1519–1605. 119. zsoltár Bourgeois L., Genf, 1551.
Tudomány az Istennek az Szentírásban foglaltatott igéjéről és szent törvényéről.	Arany ábécének is szokták nevezni, mivel héber versei a bibliában nyolcanként – itt négyenként – egyforma betűvel kezdődnek ábécérendben. [Az énekeskönyvben a betűket nem jelölik, helyettük rövid, egymondatos dőlt betűvel szedett összefoglaló tanítások állnak.]
Alef. 1.	Az Úr Igéjének és törvényének dicsősége.
1 Az olly emberek nyilván bódogok, Azkik igazsággal járnak éltekben, Isten törvényére vagyon gondjok, És az szerint élnek minden időben, Azkik szent bizonságit megőrzik, És az Istent szívök szerint keresik.	1. Az oly emberek nyilván boldogok, Kik igazsággal járnak életökben, Isten törvényére vagyon gondjok, És aszerint élnek minden időben, Szent bizonyságit akik megőrzik, És az Istent szívök szerint keresik.
2 Bódogok azok is, mondom nyilván, Azkik hamisságot nem cselekesznek, De mindenkor az Úr utaiban Járnak, és szent ártatlanságban élnek. Meghattad, hogy az te parancsidat Jól megőrizzük minden mondásidat.	2. Boldogok azok is, mondom nyilván, Akik hamisságot nem cselekeszenek, De mindenkor az Úr útaiban Járnak és szent ártatlanságban élnek. Meghagytad, hogy a te parancsodat, Jól megőrizzük minden mondásodat.
3 Vajha én olly bódoggá lehetnék, Hogy járhatnék az te szent utaidban, És engedhetnék szent törvényednek, Ha nézhetném parancsodat valóban, És azt szívemben bizonnyal hinném, Hogy soha semmi szégyenbe ne esném.	3. Vajha én oly boldoggá lehetnék, Hogy járhatnék a te szent útaidban, És engedhetnék szent törvényednek! Ha parancsodat nézhetném valóban, És azt szívemben bizonnyal hinném, Hogy soha semmi szégyenbe nem esném!
4 Hálát adok néked teljes szívből, Hogy megtanítasz te ítéletedre, Mellyek tiszták minden hiba nélköl, Megtartom, és gondom lesz törvényedre, De kérlek, téged, óh, én Istenem, Hogy soha örökké ne hagyj el engem.	4. Hálát adok néked teljes szívből, Hogy megtanítasz te ítéletidre, Melyek tiszták minden hiba nélkül! Megtartom és gondom lesz törvényidre, De kérlek téged, ó én Istenem, Hogy soha örökké ne hagyj el engem!
Beth. 2.	Boldog az ifjú, ki az Urat féli.
5 Beszéld meg, mit tegyenek az ifjak, Hogy ők élhessenek fegyhetetlenűl? Szent igéd szerint utokat szabják, Én téged kerestelek szüntelenűl, Kérlek, Úr Isten, teljes szívemből Ne hagyj eltévelednem törvényedtől.	5. Beszéld meg, mit tégyenek az ifjak, Hogy élhessenek ők feddhetetlenül? Szent Igéd szerint útjukat szabják. Én téged kerestelek szüntelenül; Kérlek, Úr Isten, teljes szívemből: Eltévelyednem ne hagyj törvényedtől.
6 Az te igédet röjtem szívemben, Hogy semmi bűnnel ne bántsalak téged, De megmaradjak te ösvényedben, Minden dolgomban megtartom törvényed, Áldott Isten, taníts meg engemet, Hogy igazán értsem rendelésedet.	6. A te igédet rejtem szívemben, Hogy semmi bűnnel ne bántsalak téged, De megmaradjak te ösvényedben, Minden dolgomban megtartom törvényed. Ó áldott Isten, taníts engemet, Hogy igazán értsem rendelésedet!
7 Ítéletedet én ajakimmal És az te szádnak ő kegyes beszédét Előszámlálom háláadással, Kötéseddel vigasztalom szívemet, Bizonságidon örvendez lelkem, Kik gazdagságnál kedvesbek énnékem.	7. Ítéletedet én ajakimmal, És a te szádnak ő kegyes beszédét Előszámlálom hálaadással, Szent kötéseddel bíztatom szívemet; Bizonyságidon örvendez lelkem, Mik gazdagságnál kedvesebbek nékem.
8 Szüntelen gyönyörőségem nékem Vagyon csak az te parancsolatidban, Te utaidat gyakran emléjtem, Hogy meg ne essem valaha azokban, Szent igazságodban minden kedvem, És az te igédet el nem felejtem.	8. Szüntelen nékem gyönyörűségem Vagyon csak a te parancsolatidban, Te útaidat gyakran említem, Hogy el ne essem valaha azokban. Szent igazságodban minden kedvem, És te ösvényed én el nem tévesztem.
Gimel. 3.	Csak Isten törvényére tekintek.
9 Cselekedd ezt szolgáddal kegyessen, Hogy én élhessek tovább ez világban, És szent igédet megtartsam híven, Én szemeimet nyisd meg világossan, Hogy az te törvényed megtekintsem, És annak csudáit eszembe vegyem.	9. Cselekedd ezt szolgáddal kegyesen, Hogy én élhessek tovább e világban, És szent igédet megtartsam híven! Én szemeimet nyisd meg világosan, Hogy a te törvényed megtekintsem, És annak csudáit eszembe végyem!
10 Míglen én ez földön járok-kelök, Ne röjtsd el tőlem parancsolatidat, Mert kívánság miatt elepedök, Igen ohajtom szent igazságodat, Az te itéletedhez szivemben Nagy kívánságom volt minden időben.	10. Míglen én e földön járok-kelek, Ne rejtsd el tőlem parancsolatidat, Kívánság miatt mert elepedek, Igen óhajtom szent igazságodat! Ítéletedhez az én szívemben Nagy kívánságom volt minden időben.
11 Uram, az kevélyeket megrontod, Átkoztak és nagy büntetésre méltók, Azkik megvetik parancsolatod. Forduljon el rólam ő gyalázatjok, Kik csak azért gyaláznak, szolgádat, Hogy megőrzöm az te bizonságidat.	11. A kevélyeket, Uram, megrontod, Átkozottak és büntetésre méltók, Akik megvetik parancsolatod. Forduljon el rólam ő gyalázatjok, Kik csak azért gyalázzák szolgádat, Hogy megőrzöm a te bizonyságidat.
12 Az fejedelmek énreám törnek, Midőn öszvegyűlnek, de az te szolgád Szentségét nézi ítéletednek, Azmelly én szívemnek nagy örömet ád, Bizonságid nékem vigaságim És minden dolgomban tanácsadóim.	12. A fejedelmek énreám törnek, Ha összegyűlnek, de a te hű szolgád Szentségét nézi ítéletednek, Amely szívemnek igaz örömet ád. Bizonyságid nékem vígasságim És minden dolgomban tanácsadóim.
Daleth. 4.	Drága orvosság az Úrnak beszéde.
13 De lám az porban hever életem, Mint ha majd vitetném az koporsóban, Élessz meg szent igéd szerint engem. Midőn utaimat előszámlálván Fölkiálték, ottan megsegítél, Taníts engem törvényedre jókedvvel.	13. De lám a porban hever életem, Mintha vitetném majd a koporsóba; Szent igéd szerint élessz meg engem! Midőn útaimat előszámlálva Felkiálték, te legott feleltél; Rendelésidre taníts meg jókedvvel.
14 Add értenem parancsolatidat, És elmélkedem az te csudáidról, És elmémbe foglalom azokat, Szívem keserűség miatt kibuzdol, Ígéreted szerint segéts engem, Hogy tőled ismét megerősítessem.	14. Add értenem parancsolatidat, Hogy elmélkedjem a te csudáidrul! És elmémben foglalom azokat, Szívem keserűség miatt kibuzdul! Ígéreted szerint segíts engem, Hogy tőled ismét megerősíttessem!
15 Az hamis útról, Uram, téríts el, Törvényednek vezérlj igaz utára, Kin ember járhat szép csendességgel, Juttass kegyessen szent igazságodra. Az te ítéleted elválasztom, Igasságodat szemem előtt tartom.	15. A hamis útról, Uram, téríts el, Törvényeidnek vezérelj útára, Min ember járhat szép csendességgel! Juttass kegyesen szent igazságodra! Ítéletedet én elválasztom, És igazságod szemem előtt tartom.
16 Bizonságidra hajtom szívemet, És életem azok szerint rendelem, Ments meg szégyenvallástól engemet, Ha megtartatik általad én szivem, Parancsolatidra lesz nagy gondom, És víg örömmel azokat megfutom.	16. Bizonyságidra hajtom szívemet, És életemet a szerint rendelem. Szégyenvallástól ments meg engemet! Mivel most kitárod bennem én szívem, Parancsolatidra lesz nagy gondom, És víg örömmel azokat megfutom.
He. 5.	Életnek ösvényén vezet az Úr.
17 Én Istenem, taníts utaidra, Hogy szent törvényedre gondot viseljek, És azokat megtartsam mindenha. Adj értelmet, igazgass, Uram, kérlek, Hogy törvényedet őrizzem híven, És megtartsam mindenkor én szívemben.	17. Én Istenem, taníts útaidra, Hogy szent törvényedre gondot viseljek, És azokat megtartsam mindenha! Adj értelmet, Uram, igazgass, kérlek, Hogy törvényedet őrizzem híven, És mindenkor megtartsam én szívemben.
18 Igazgass, vezérlj, hogy ne vétkezzem, Mutasd meg parancsolatid ösvényét, Mert azokban igen gyönyörködem. Te rendölésedre hajtsad szívemet, Nagy figyelmetes együgyőségben, És engem ne hagyj esnem fösvénségben.	18. Vezess, hogy benned leljem örömöm, Mutasd meg parancsolatid ösvényét, Mert azokban igen gyönyörködöm! Te rendelésedre hajtsad szívemet! Szent bizonyságid végyem eszembe, És ne hagyj esnem telhetetlenségbe!
19 Fordítsad el az én szemeimet, Hogy hiában valókat ne nézzenek, Az te utadban éltess engemet. Szolgáddal láttasd szent ígéretednek Bétöltésit, azki téged tisztel És mindenkor fél alázatos szívvel.	19. Fordítsad el az én szemeimet, Hiábavalókat hogy ne nézzenek; A te útadban éltess engemet! Szolgáddal láttasd szent ígéretednek Bétöltését, aki téged tisztel És mindenkor fél alázatos szívvel.
20 Végy el rólam minden gyalázatot, Azkitől én igen félek, rettegek, Jók az te ösvényid, és azokot Én megtanulni igen örvendezek, Törvényedben gyönyörködik szívem, Igazságodban éltess, Uram, engem.	20. Végy el rólam minden gyalázatot, Melytől én igen félek és rettegek! Ítéleteid jók, és azokat Én megtanulni igen örvendezek. Gyönyörködik törvényedben szívem, És igazságban éltess, Uram, engem!
Vau. 6.	Foglaljam szívembe az Úr törvényét!
21 Forduljon hozzám, Uram, kegyelmed, Segedelmedet adjad, hogy láthassam. Ígéretedből velem ezt tegyed, Hogy szájokat azoknak bédughassam, Azkik engemet gyaláznak szörnyen: Mert bízom az te szent ígéretedben.	21. Forduljon hozzám, Uram, kegyelmed, És segedelmed adjad, hogy láthassam! Ígéretedből vélem ezt tegyed, Hogy szájukat azoknak bedughassam, Akik engemet gyaláznak szörnyen, Mert bízom a te szent ígéretedben!
22 Igaz igédet ne vedd el tőlem, Hogy az mindenkor légyen az én számban, Szerzésedben vagyon reménségem, Te törvényedet szívemben foglalván. És azt megtartom én minden módon, Az szerint élvén most és mindenkoron.	22. Szent igaz igéd ne vedd el tőlem, Hogy az mindenkor legyen az én számban! A te beszéded én reménységem, Te törvényedet szívemben foglalván. És azt megtartom én minden módon, A szerint élvén most és mindenkoron.
23 Szüntelen járok én nagy örömmel, Mert te parancsolatidat követem, Szívem mindenkor azokra szemlél. Az királyok előtt bízvást beszéllem Az te bizonságidat, mellyektűl Meg nem rettenek, nem félek szégyentűl.	23. Szüntelen járok én nagy örömmel, Mert parancsolataidat követem; Szívem mindenkor azokra szemlél. A királyok előtt bízvást beszélem A te bizonyságidat, melyektől Meg nem rettenek, nem félek szégyentől.
24 Gyönyörködöm az te törvényedben, Minden parancsolatidat szeretem, Mindenekfelött egész éltemben. Az én kezeimet én fölemelem Az te kedves parancsolatidra, És én azokról beszéllek mindenha.	24. Gyönyörködöm a te törvényedben, Szent parancsolataidat szeretem Mindenek felett egész éltemben. Én kezeimet készen felemelem A te kedves parancsolatidra, És én azokról beszélek mindenha.
Zain. 7.	Gondolkodjunk Isten dolgairól.
25 Gondold meg azt és jusson eszedbe, Azmit szolgádnak egyszer megígértél, Jó reménséget adván szivembe. Minden ínségben vagyok bátor szívvel, Mert az te szent beszéded engemet Megújét, és elvészi sérelmemet.	25. Gondold meg azt és jusson eszedbe, Amit szolgádnak egyszer megígértél, Jó reménységet adván szívembe! Minden ínségben vagyok bátor szívvel, Mert szent beszéded bizony engemet Megújít és megtartja életemet.
26 Az kevély népek csúfolnak engem És nevetnek, de nem gondolok vélek, Hogy törvényedet azért megvetném, De az te itéletidre tekintek, Mellyeknek tisztaságát jól tudom, És magamat azokkal vigasztalom.	26. A kevély népek csúfolnak engem És nevetnek, de nem gondolok vélek, Hogy törvényedet azért megvetném, De a te ítéletidre tekintek, Melyeknek örök voltát jól tudom, És magamat azokkal vígasztalom.
27 És miként az istentelen népek, Kik elszakadtak az te törvényedtől, Gondolatimnak nagy bút szereznek, Azonképpen én az te szerzésidről Éneklettem én nagy örömömben, Az én búdosásimnak minden helyén.	27. És miként az istentelen népek, Kik elszakadtak a te törvényedtől, Gondolatimnak nagy bút szereznek: Emlékezésem a te szerzésedről Ének volt nékem nagy örömömben, Bújdosásimnak minden ő helyökben.
28 Sem éjjel, sem nappal meg nem szűnöm Az te nevedről gyakran emlékezni. Az te parancsolatod keresöm, Főképpen erre szoktam vágyakozni, Minden előtt magamban elszántam, Hogy az te törvényedet én megtartsam.	28. Sem éjjel, sem nappal meg nem szűnöm A te nevedről gyakran emlékezni; Szent parancsolatidat keresem, Főképen erre szoktam vágyakozni. Minden előtt magamban elszántam, Hogy a te törvényedet én megtartsam.
Heth. 8.	Hiszek Isten ígéreteiben.
29 Hiszem, te vagy az én örökségem, Teljes erőmmel azért azon leszök, Hogy az te igédet megőrizzem, Az te színed előtt szívből könyörgök, Kegyelmezz meg, Úr Isten, énnékem, Mert szent ígéreted vigasztal engem.	29. Hiszem, te vagy az én örökségem, Teljes erőmmel azért azon lészek, Hogy a te igédet megőrizzem. A te színed előtt szívből könyörgök: Kegyelmezz meg, Úr Isten, énnekem, Mert ígéreted megvígasztal engem!
30 Jól meggondolom az én utamat, Hogy az jó útról el ne tévöledjem, Arra vezérlem minden gondomat, Bizonságidra lábaim téréjtem, Igen sietek, nem késem semmit, Hogy megtarthassam szent parancsolatid.	30. Jól meggondolom az én útamat, Hogy a jó útról el ne tévelyedjem; Arra vezérlem minden gondomat, Bizonyságidra lábamat térítem. Igen sietek, nem kések semmit, Hogy megtarthassam szent parancsolatid.
31 Megfosztottak az istentelenek, Elpusztítának, de mindazonáltal Tőlem törvényid nem felejtetnek, Még éjfélkor fölkelek vigasággal, És tégedet dicsérlek és áldlak, Ítéletiért szent igazságodnak.	31. Megfosztottak az istentelenek, Elpusztítának, de mindazonáltal Törvényid tőlem nem felejtetnek. Még éjfélkor fölkelek vígassággal És tégedet dícsérlek és áldlak Ítéletiért szent igazságodnak.
32 Az olly népekhez adom magamat, Azkik téged félnek, és reád néznek, És megtartják parancsolatidat, Bévségével te kegyelmességednek Teljes ez világ, azért, én Uram, Szent törvényedre tőled tanítassam.	32. Az oly népekhez adom magamat, Kik téged félnek és tereád néznek És megtartják parancsolatidat. Bőségével te kegyelmességednek Teljes e világ, azért, én Uram, Szent törvényedre tőled taníttassam!
Teth. 9.	Isten igéjére építek.
33 Imé, szegény szolgáddal sok jót től, Szent ígéreted szerint megsegítél, Kin most is örvendek teljes szívből: Taníts, és áldj engem jó értelemmel, Engedd nékem szent esmeretedet, Mert én igaznak tartom törvényedet.	33. Íme, szegény szolgáddal sok jót től, Szent ígéreted szerint megsegítél, Min most is örvendek tiszta szívből. Taníts és áldj engem jó értelemmel! Engedd meg nékem ismeretedet, Mert igaznak ismerem törvényedet.
34 Minekelőtte megbüntettetném, Az igaz utat elvétöttem vala, Most életem igédhez rendelem, Nagy szorgalmatossággal nézek arra. Uram, jókedvő vagy és irgalmass, Azért szerzésedre engemet oktass.	34. Minek előtte megbüntettetném, Az igaz útat elvétettem vala, Most életem igédhez rendelem, Szorgalmatossággal tekintek arra. Uram, jókedvű vagy és irgalmas, Azért szerzésedre engemet oktass.
35 Az kevélyek rólam hamisságot Költnek, de én az te szent törvényedet Megőrizem parancsolatidot. Kövér az ő szívök és el-földülledt, Én pedig az te szent törvényedben Gyönyörködöm én teljes életemben.	35. A kevélyek rólam hamisságot Költnek, de én a te szent törvényedet, Megőrizem parancsolatidat. Kövér ő szívük és megkeményedett, Én pedig a te szent törvényedben Gyönyörködöm mind egész életemben.
36 Jómra lött nékem, hogy megalázál, Hogy megtanulnám az te törvényedet, Kin igyekezem nagy óhajtással. Aranyt, ezüstöt és egyéb effélét, Kit az emberek nagyra böcsülnek, Törvényedhez képest tartok semminek.	36. Jómra lett nékem, hogy megalázál, Hogy megtanuljam a te törvényedet, Min igyekezem nagy óhajtással. Aranyt, ezüstöt és egyéb effélét, Mit az emberek nagyra becsülnek, Törvényedhez képest tartok semminek.
Jod. 10.	Könyörgés megtérésért.
37 Kezeiddel formáltál engemet, Taníts meg azért parancsolatidra, Hogy tudjam törvényednek értelmét, És ezen indulnak nagy vigasságra Az istenfélők, látván ez dolgot, Hogy igédben vetem bizodalmamot.	37. Kezeiddel formáltál engemet, Taníts meg azért parancsolatidra, Hogy törvényidnek tudjam értelmét. És ezen indulnak nagy vígasságra Az istenfélők, látván e dolgot, Hogy igédbe vetem bizodalmamat.
38 Igaz vagy, Uram, ítéletidben, Tudom, hogy senkit nem büntetsz méltatlan, Engem is méltán büntetsz ekképpen. Kérlek, cselekedjed ezt irgalmadban, Hogy én megvigasztaltassam megint, Szolgádnak mondott igéreted szerint.	38. Igaz vagy, Uram, ítéletidben, Tudom, hogy senkit nem büntetsz méltatlan, Engem is méltán büntetsz ekképen. Kérlek, cselekedjed ezt irgalmadban, Hogy én megvígasztaltassam megint Szolgádnak mondott ígéreted szerint!
39 Nagy irgalmadat mutasd meg nékem, Hogy éljek, mert csak az te törvényedben Vagyon minden én gyönyörűségem, Az kevélyek essenek szégyenségben, Kik engem hamis okkal terhelnek, De én az te törvényedről beszéllek.	39. Nagy irgalmadat mutasd meg nekem, Hogy éljek, mert csak a te törvényedbe’ Vagyon minden én gyönyörűségem. A kevélyek essenek szégyenségbe, Kik engem hamis okkal terhelnek, De én a te törvényedről beszélek.
40 Térjenek hozzám monstan mindenek, Kik téged félnek, törvényed tisztelik, És az te bizonságidnak hisznek, Tiszta én szívem, el sem tévelyedik, De megtartja parancsolatidot, Hogy ne valljak szégyent, se gyalázatot.	40. Térjenek hozzám mostan mindenek, Kik téged félnek, törvényed tisztelik És a te bizonyságidnak hisznek! Tiszta én szívem, el sem tévelyedik, De megtartja a parancsolatot, Hogy ne valljak szégyent, se gyalázatot.
Kaf. 11.	Lelki vigasztalásért való könyörgés.
41 Lelkem elfogy nagy kívánságában, Midőn várom az te segedelmedet, Bízván igédnek fogadásában. Ugyan elfárasztom az én szememet Nagy várakodás miatt, így szólván: Mikor vigasztalsz meg engem valóban?	41. Lelkem elfogy nagy kívánságában, Midőn várom a te segedelmedet; Bízván igédnek fogadásában Ugyan elfárasztom az én szememet Nagy várakozás miatt, így szólva: Mikor vigasztalsz meg engem valóba’?
42 Noha én csaknem hasonló vagyok Az füstön elaszott száraz tömlőhöz, Szerzésidre mégis gondot tartok, Miglen kell várnom! mikor látsz igyemhöz? Mig halasztod el itéletedet, És ha bünteted meg ellenségimet?	42. Noha én csaknem hasonló vagyok Füstön elaszott, megszáradt tömlőhöz, Szerzésidre mégis gondot tartok. Míglen kell várnom, mikor látsz ügyemhöz? Míg halasztod el ítéletedet, Ha bünteted meg ellenségeimet?
43 Az kevélyek, kik szent törvényedet Megvetik, titkon nékem vermet ásnak, De ha tekéntjük szent szerzésidet, Minden parancsolatid jók, igazak. Nagy méltatlanul kergetnek engem, Tarts meg azért, és légy én segedelmem.	43. A kevélyek, kik szent törvényedet Megvetik, titkon nekem vermet ásnak, De ha tekintjük szent szerzésidet, Parancsolatid mind jók és igazak. Nagy méltatlanul kergetnek engem, Tarts meg azért és légy én segedelmem!
44 Csaknem elvesztének ők engemet, És majd ugyan eltörlének ez földről, Mégsem hagyom el szent törvényedet, Tartsd meg életemet kegyességedből, Hogy megtartsam fölséged kötésit, És megőrizem szádnak bizonságit.	44. Csaknem elvesztének ők engemet, És majd ugyan eltörlének e földről, Mégsem hagyom el szent törvényedet, Tartsd meg éltemet kegyelmességedből, Hogy megtartsam Felséged kötésit, És megőrizzem minden bizonyságit.
Lamed. 12.	Megáll az Istennek igéje.
45 Mindörökké, Uram, az te igéd Megáll és megtart az magas mennyekben, Azonképpen isteni hívséged Megmarad örökké minden időben, Mint ez álló föld, kit te fondáltál, Ki az ő helyében mindenkor megáll.	45. Mindörökké, Uram, a te igéd Megáll és megtart a magas mennyekben, Azonképen isteni hűséged Megmarad örökre minden időben, Mint az álló föld, mit te fundáltál, Mely ő helyében mindenkoron megáll.
46 Mind ma és mind örökké megállnak, Azmiket te rend szerint teremtettél, És tenéked mindenek szolgálnak, Hogyha magamat az te törvényeddel Nem vigasztaltam volna, már régen Elvesztem volna én nagy ínségemben.	46. Mind ma és mindörökké megállnak, Amiket te rend szerint teremtettél, És teneked mindenek szolgálnak. Hogyha magamat a te törvényeddel Nem vigasztaltam volna, már régen Elvesztem volna én nagy ínségemben.
47 Nem felejtem el szent törvényedet, És gondot tartok parancsolatidra, Mert te azokban éltetsz engemet, Tekénts, Uram, kegyelmessen szolgádra, Légy segédségem, mert tiéd vagyok, És törvényednek őrzésire vágyok.	47. Nem felejtem el szent törvényedet, És gondot tartok parancsolatidra, Mert te azokban éltetsz engemet. Tekints, Uram, kegyelmesen szolgádra! Légy segítségem, mert tied vagyok, És törvényednek őrzésire vágyok.
48 Az istentelenek reám titkon Incselkednek, és törnek életemre, Én elmélkedem bizonságidon, És minden dolgot, ha megnézek, végre Látom, hogy mindenek elmúlandók, De az te törvényid megmaradandók.	48. Istentelenek énreám titkon Leselkednek és törnek életemre. Én elmélkedem bizonyságidon, És minden dolgot ha megnézek végre, Látom, hogy mindenek elmúlandók, De a te törvényid megmaradandók.
Mem. 13.	Nincs Istenen kívül bölcseség.
49 Nagy szerelmem vagyon törvényedhez, Mellyrűl naponkint örömest beszéllek, Mert ez nékem víg örömet szerez, Te parancsolatid bölcsebbé tésznek Engemet minden ellenségimnél, Mert örökké tőlem nem távoznak el.	49. Nagy szerelmem vagyon törvényedhez, Melyről naponként örömest beszélek, Mert ez nékem víg örömöt szerez; Te parancsolatid bölcsebbé tésznek Engemet minden ellenségimnél, Mert soha tőlem ők nem távoznak el.
50 Tudósb vagyok én tanítóimnál, Azmellyeket nagy bölcseknek tart minden, Mert bizonságod elmémben megáll, Még az véneknél is bölcsebb vagyok én, Mert törvényed szemem előtt tartom, És elmémet attól el nem fordítom.	50. Tudósabb vagyok tanítóimnál, Akiket már nagy bölcseknek tart minden, Mert bizonyságod elmémben megáll. Még a véneknél is bölcsebb vagyok én, Mert te törvényed szem előtt tartom, És elmémet attól el nem fordítom.
51 Minden hamis utat elkerülök, Hogy lábam ne járjon gonosz ösvényen, Igéd megtartásának örülök, Ítéletedet tekintem szüntelen, Azoktúl soha el nem távozom, Kik által én tetőled tanítatom.	51. Minden hamis útat elkerülök, Lábam ne járjon a gonosz ösvényen; Igéd megtartásának örülök, Ítéletidet tekintem szüntelen. Azoktól soha el nem távozom, Kik által én tetőled taníttatom.
52 Az te beszéded édes és drága, Még az méznél is édesb az én számban, Kimondhatatlan gyönyörű volta, Igédben van bölcseségem fondálván, Bölcseségemet abban keresöm, Az hamisságnak ösvényét gyűlölöm.	52. A te beszéded ékes és drága, Még a méznél is édesebb én számban, Kimondhatatlan gyönyörű volta. Igédben van bölcseségem fundálván; Bölcseségemet abban keresem, A hamisságnak ösvényit gyűlölöm.
Nun. 14.	Óránként fáklyám az Ige.
53 Óránkint fáklyám nékem szent igéd, Melly világot tart nékem utaimban, Hogy egyenessen járjam ösvényed, Azmellyen én járhatok bátorságban, Megesküszöm néked és megállom, Hogy igazságodnak jussát megtartom.	53. Óránként fáklyám nékem szent igéd, Mely világot tart nékem útaimban, Hogy egyenesen járjam ösvényed, Amelyen én járhatok bátorságban. Megesküszöm és néked megállom, Hogy igazságodnak jussát megtartom.
54 Fölötte igen megnyomorodtam, Enyhíts meg, és végy föl engem ismétlen, Azmint nékem megígérted, Uram, Az áldozat, kit szájam néked teszen, Kérlek, legyen kedves tenálad, És ítéletedet tudtomra adjad.	54. Felette igen megnyomorodtam, Enyhíts meg és végy fel engem ismétlen, Amint nekem megígérted, Uram! Az áldozat, mit szájam neked tészen, Kérlek, hogy légyen kedves tenálad, Ítéletedet én tudtomra adjad!
55 Halálos veszélben forog lelkem, Úgyhogy markomban hordozom éltemet, Szent törvényedet mégsem felejtem, Az hitlenek, kik gyalázzák nevedet, Tőrt vetnek nékem mindenütt széllel, Szent szerzésedtől mégsem távozom el.	55. Oly nagy veszélyben forog életem, Hogy tenyeremben hordozom lelkemet, Szent törvényedet mégsem felejtem. A hitlenek, kik gyalázzák nevedet, Tőrt vetnek nékem mindenütt széjjel, Szent szerzésidtől mégsem távozom el.
56 Bizonságidat örökül bírom, És azokat tartom drága kincsemnek, Azokban lesz minden vigasságom. Szívemet hajtom az te törvényednek Megtartására minden időben, És azokat megőrzöm mindvégiglen.	56. Bizonyságidat örökül bírom, És azokat tartom drága kincsemnek, Azokban lesz minden vigasságom! Szívemet hajtom a te törvényednek Megtartására minden időben, És azokat megőrzöm mindvégiglen.
Szamech. 15.	Ösztönösen gyűlölöm a gonoszt.
57 Ösztönössen gyűlölöm azokat, Azkik mindenkor csak gonoszt gondolnak, De szeretem parancsolatidat, És csak tégedet tartlak ótalmomnak, Ígéretedben van reménségem, Az te szent igéd megvigasztal engem.	57. Ösztönösen gyűlölöm azokat, Akik mindenkor kétfelé gondolnak, De szeretem én a te útadat, És csak tégedet tartlak oltalmamnak. Ígéretedben van reménységem, A te szent igéd paizsom énnékem.
58 Gonosztévők, menjetek el tőlem, Mert én azt mind meg akarom tartani, Azmit az Isten parancsol nékem, Igéd szerint siess engem táplálni, Hogy élhessek, segéts meg, Úr Isten, Ne szégyenüljek meg reménségemben.	58. Gonosztevők, menjetek el tőlem, Mert én azt mind meg akarom tartani, Amit az Isten parancsol nekem! Igéd szerint siess engem táplálni, Hogy élhessek, légy velem, Úr Isten, Ne szégyenüljek meg reménységemben!
59 Légy gyámolom, adj jó egészséget, Úgy leszen énnékem kedves törvényed, Abban keresem én örömömet, Az ollyakat te mind ez földhöz vered, Kik elhajlanak igazságodtúl, És minden dolgokban járnak álnokúl.	59. Légy gyámolom, adj jó békességet, Úgy leszen kedves énnékem törvényed, Abban keresem én örömömet! Az olyakat te mind a földhöz vered, Kik elhajolnak igazságodtul És járnak minden dolgukban álnokul.
60 Gonoszokat te elvetsz ez földről, Mint az salakot vagy ércnek szemetét, Bizonságidat szeretem szívből, Szívem félelmében előtted reszket, Testem elepedt nagy rettegésben, Az te kemény ítéletedre nézvén.	60. Gonoszakat te elvetsz a földről, Mint a salakot vagy ércnek szemétjét. Szent bizonyságid szeretem szívből! Félelmében szívem előtted reszket! Testem elepedt nagy rettegésbe’, A te kemény ítéletedre nézve.
Ain. 16	Pörpatvarnál jobb az Úr törvénye
61 Pörpatvar nincsen nékem kedvemben, Igaz ítéletet tészek mindennek, Ne adj azért azoknak kezekben, Azkik engemet szüntelen kergetnek, Szolgádat minden jóra vezérljed, És az kevélyek ellen védelmezzed.	61. Pörpatvar nincsen nékem kedvemre, És igazságát megadom mindennek; Ne adj azért azoknak kezekre, Akik engemet szüntelen kergetnek! Szolgádat minden jóra vezéreld, És a kevélyek ellen védelmezzed!
62 Az én szemeim elfogyatkoztak, Úgy nézik és várják segedelmedet, Igédnek igazságát ohajtják, Ne késsél, Uram, segéts meg engemet, Szegény szolgáddal tégy kegyelmessen, Taníts igédre, oktass törvényedben.	62. Az én szemeim elfogyatkoztak, Úgy nézik, várják te segedelmedet, Óhajtják igazságát szavadnak, Ne késsél, Uram, segíts meg engemet! Szegény szolgáddal tégy kegyelmesen, Taníts igédre, oktass törvényedben!
63 Szolgád vagyok, adj értelmet nékem, Hogy érthessem az te bizonságidat És jó értelmében gyönyörködjem, Ideje, Uram, hogy láttasd dolgodat, Mert nincs már helye az igazságnak, Az te törvényid mind hátra hagyatnak.	63. Szolgád vagyok, adj értelmet nekem, Hogy érthessem a te bizonyságidat, És jó értelmében gyönyörködjem! Ideje, Uram, hogy láttasd dolgodat, Mert helye nincs már az igazságnak, A te törvényid mind eltiportatnak.
64 Azért az te parancsolatidat Az tiszta arannál inkább szeretem, Mindennél följebb tartom azokat, Életemet azok szerint rendelem, Mert igaznak tartom mindenképpen, Az hamis ösvént gyűlölöm erőssen.	64. Azért a te szent tanításidat Tiszta aranynál is inkább szeretem, Mindennél feljebb tartom azokat, Életemet én a szerint rendelem, Mert igaznak tartom mindenképen, A hamis ösvényt gyűlölöm erősen.
Pe. 17.	Rakva csudákkal az Isten igazsága.
65 Rakvák bizonságid nagy csudákkal, Hogy azért megtarthassam én szivemben, Azon igyekezem buzgósággal, Az te igéd, ha kik veszik eszekben, Setét szíveket megvilágosít, Együgyőeket bölcseségre tanít.	65. Rakvák bizonyságid nagy csudákkal, Hogy azért megtarthassam én szívemben, Azon igyekszem nagy buzgósággal. A te igéd, ha kik veszik eszükben, Setét szíveket megvilágosít, Együgyűeket bölcseségre tanít.
66 Fölfohászkodom gyakran én számmal, Mert én azt nagy szívem szerint kévánom, Hogy törvényedet értsem bizonnyal Tekénts reám, színedet engedd látnom, Irgalmazz nékem, lám nagy jókedved Azokhoz, azkik szeretik szent neved.	66. Felfohászkodom gyakran én számmal, Mert én azt nagy szívem szerint kívánom, Hogy törvényedet értsem bizonnyal. Tekints reám és könyörülj szolgádon! Irgalmazz nékem, lám, nagy jókedved Azokhoz, akik szeretik szent neved!
67 Szent igédben vezérljed utamat, És őrizz meg éngem az hamisságtúl, Hogy az rajtam ne vegyen hatalmat, Ments meg az népnek nyomorgatásátúl, Hogy örömmel törvényedet nézzem, És parancsolatidat megőrizzem.	67. Szent igédben vezéreld útamat, És őrizz meg engem a hamisságtól, Hogy az rajtam ne vegyen hatalmat; Ments meg a népek nyomorgatásától, Hogy törvényedet örömmel nézzem, És parancsolatidat megőrizzem.
68 Világosítsd orcádat szolgádon, És taníts meg, hogy én jól meggondoljam, Szerzésed engem mire tanítson, Könnyhullatásom szememből kifolyam, Mint az patak, azért, hogy az népek Böcsületet nem tésznek törvényednek.	68. Világosítsd meg orcád szolgádon, És taníts meg, hogy én jól meggondoljam, Beszéded engem mire tanítson! Könnyhullatásom szememből azértan Mint patak ömlik, mert hogy a népek Becsületet nem tesznek törvényednek.
Cade. 18.	Summa szerint igaz az Isten.
69 Somma szerint, Uram, te igaz vagy Mindennémű te cselekedetedben, Itéletednek igazsága nagy, Igazságodat vehetik eszekben, Bizonságidat azkik megnézik, Ez parancsolatidat megőrzik.	69. Summa szerint, Uram, te igaz vagy Mindennémű te cselekedetedbe’, Ítéletednek igazsága nagy. Te igazságod vehetik eszükbe, Bizonyságidat akik megnézik, És parancsolatidat megőrizik.
70 Megöl az bú nagy indulatomban, Midőn tekéntem az te szent igédet, Hogy az ellenség csúfolja bátran, És elfelejti minden beszédidet, Az te szent igéd igen szép tiszta, Szolgád azért szereti és megtartja.	70. Megöl a bú nagy indulatomban, Midőn tekintem a te szent igédet, Hogy az ellenség csúfolja bátran, És elfelejti minden beszédidet. A te szent igéd igen szép tiszta, Szolgád azért szereti és megtartja.
71 Én kicsin és megvettetött vagyok, De mégsem felejtem el törvényedet, Sőt mindenütt arra gondot tartok, Szent igazságidnak nem látják végét, Mert ők mindörökké megmaradnak, Törvényed törvénye az igazságnak.	71. Én kicsiny és megvettetett vagyok, De mégsem felejtem el törvényedet, Sőt mindenütt arra gondot tartok. Szent igazságidnak nem látják végét, Mert mindörökké ők megmaradnak; Törvényed törvénye az igazságnak.
72 Én kergettetem, vagyok énségben, De nem gondolván semmi nyavalyámmal, Gyönyörködöm az te törvényedben, Az te igazságod örökké megáll, Mellyet nékem jelents meg kegyessen, És bátorságos leszek életemben.	72. Én kergettetem, vagyok ínségben, De nem gondolván semmi nyavalyámmal, Nagy örömöm van te törvényedben. Te igazságod mindörökké megáll, Melyet jelents meg nekem kegyesen, És bátorságos leszek életemben.
Kof. 19.	Tőle várok szabadítást.
73 Teljes szívből hozzád esedezem, Uram, hallgass meg engem kegyelmessen, Hogy rendelésedet megőrizzem, Kérlek, szabadíts meg engem, Úr Isten, És legottan igyekezem azon, Hogy bizonságid megtartsam jó módon.	73. Teljes szívből hozzád esedezem, Uram, hallgass meg engem kegyelmesen, Hogy rendelésidet megőrizzem! Kérlek, szabadíts meg engem, Úr Isten, És legottan igyekezem azon, Hogy bizonyságid megtartsam jó módon.
74 Gyakorta reggel virradta előtt, Tehozzád könyörgésemben kiáltok, Igédben vetvén reménségemöt Előbb, hogynem elmennek az virrasztók, Az én szemeim vigyáznak, néznek, És az te szent igédről elmélkednek.	74. Gyakorta reggel, virradat előtt Könyörgésemben tehozzád kiáltok, Igédbe vetvén reménységemet. Előbb hogynem elmennek a virrasztók, Az én szemeim vigyáznak, néznek, És a te szent igédről elmélkednek.
75 Kegyességedért halld meg beszédem, Tartsd meg életemet igazságodból, Hadd vidámóljon meg az én szívem, Mert az sok hitetlen nép reám tódól, És engem szertelen sanyargatnak, De az te törvényedtől távol vadnak.	75. Kegyességedért halld meg beszédem, Tartsd meg életem a te jóvoltodból, Hadd vídámuljon meg az én szívem, Mert sok hitetlen nép énreám tódul, És engem szertelen sanyargatnak, De a te törvényedtől távol vannak.
76 De te énhozzám, Uram, közel vagy, És benned bízom én minden időben, Szent törvényednek igazsága nagy, Bizonságid fundáltattak ekképpen, Hogy örökké megmaradnak, tudom, És jól értem, azért nyilván kimondom.	76. De te énhozzám, Uram, közel vagy, És te igédből tudom réges-régen: Szent törvényednek igazsága nagy, Te bizonyságid fundáltattak szépen. Hogy örökké megmaradnak, tudom, És jól értem, azért nyilván kimondom.
Res. 20.	Védelmezz meg a te igazságodért!
77 Vedd eszedben én nagy ínségemet, És én nyavalyáimból szabadíts meg, Mert nem felejtem el törvényedet, Fogadd föl ügyemet, és védelmezz meg, Megtekintvén szent ígéretedet, Az halál ellen tartsd meg életemet.	77. Vedd eszedbe én nagy ínségemet, Én nyavalyámból, Uram, szabadíts meg, Mert nem felejtem el törvényedet! Fogadd fel ügyemet és védelmezz meg, Megtekintvén szent ígéretedet, Éltess a te szent igéddel engemet!
78 Az gonoszoktul (minden meghiggye) Segédség és idvösség távol vagyon, Mert ők nem néznek szent szerzésidre. Szent irgalmasságod nagy mindenkoron, Uram, tarts meg engemet, hogy éljek Igazsága szerint ítéletednek.	78. A gonoszoktól, minden meghigyje, A segítség s üdvösség távol vagyon, Mert ők nem néznek szent szerzésidre. Szent irgalmasságod nagy mindenkoron! Uram, tarts meg engemet, hogy éljek Nagy igazságából ítéletednek.
79 Bizonságidat én nem hagyom el, Noha énreám nagy sok népek törnek, Kik gyűlölnek, és kergetnek széllel, Óh, melly sérelmes ez az én szívemnek, Hogy ellenségi az igazságnak Az te igéddel semmit nem gondolnak.	79. Bizonyságidat én nem hagyom el, Noha énreám nagy sok népek törnek, Kik gyűlölnek és kergetnek széjjel; Ó, mily sérelmes ez az én szívemnek, Hogy ellenségi az igazságnak A te igéddel semmit nem gondolnak!
80 Parancsolatidat én szeretem, És soha el nem távozom azoktúl. Kegyességedből tartsd meg életem. Te igaz beszéded mindent fellyölmúl, Szent ítéleti igazságodnak Mostan és mindörökké megmaradnak.	80. Törvényidet én igen szeretem, És soha el nem távozom azoktól; Kegyességedből tartsd meg életem! Te igaz beszéded mindent felülmúl; Szent ítéleti igazságodnak Mostan és mindörökké megmaradnak.
Sin. 21.	Üldöztetésben is Rólad gondolkodom.
81 Űznek, kergetnek az fejedelmek, Noha semmit senkinek nem vétöttem, Szent igédtűl szívemben rettegek. De ígéretedben örvendez lelkem, Mint azki talál nagy gazdag prédát, Avagy mint azki nyér sok drága marhát.	81. Űznek, kergetnek a fejedelmek, Noha senkinek semmit nem vétettem; Szent igédtől szívemben rettegek, Ígéretedben örvendez én lelkem, Mint aki talál nagy gazdag prédát, Avagy mint aki nyer sok drága marhát.
82 Az hazugságot igen gyűlölöm, Semmit ez földön inkább nem utálok, De az te törvényedet szeretöm. Igazságodon olly igen vigadok, És meggondolván ítéletedet, Naponkint hétszer dicsérlek tégedet.	82. A hazugságot igen gyűlölöm, Semmit e földön inkább nem utálok, De a te törvényedet szeretem, És igazságán oly igen vígadok, Hogy meggondolván ítéletedet, Naponként hétszer dícsérlek tégedet.
83 Nagy békeségek vagyon azoknak, Azkik szeretik az te törvényedet, Semmi veszélben ők nem akadnak. Várom, Uram, az te idvösségedet, Abban forgatom minden gondomat, Hogy cselekedjem parancsolatidat.	83. Nagy békességük vagyon azoknak, Kik szeretik a te szent törvényedet, Semmi veszélyben el nem botolnak. Várom, Uram, a te üdvösségedet! Abban forgatom minden gondomat, Hogy cselekedjem parancsolatidat.
84 Bizonságidra gondot tart lelkem, Mert én olly igen szeretem azokat, És én csak azokban gyönyörködem, Bizonságidban gyakorlom magamat. Előtted vagyon minden életem, Nincsen elröjtve tőled én ösvényem.	84. Bizonyságidra gondot tart lelkem, Mert én oly igen szeretem azokat, És én csak azokban gyönyörködöm, Rendelésidben gyakorlom magamat. Előtted vagyon minden életem, Nincsen elrejtve tőled én ösvényem.
Thau. 22.	Zendüljön fel a szabadító Isten dícsérete!
85 Zöngő kiáltásom jusson hozzád És igazságodat adjad értenem, Azmint szent igédben fölfogadtad. Jusson elődbe én esedezésem, Szabadíts meg minden ínségemből, Az te régen tött szent ígéretedből.	85. Zengő kiáltásom jusson hozzád, És igazságodat adjad értenem, Mint szent igédben te felfogadtad! Jusson elődbe én esedezésem, Szabadíts meg minden ínségemből, A te régen tett szent ígéretedből!
86 Ha én megtanólom szerzésedet, Az én ajakimmal dicsérlek téged, Nyelvem hirdeti te szent igédet, Mert minden törvényed és ígéreted Merő hívség és tiszta igazság, Kiben nem találtatik semmi hívság.	86. Ha én megtanulom szerzésedet, Az én ajakimmal dícsérlek téged, Hirdeti nyelvem te szent igédet, Mert minden törvényed és ígéreted Merő hűség és tiszta igazság, Nem találtatik abban semmi hívság.
87 Ments meg, Uram, engem kezeiddel, És légy erős segedelmem énnékem. Mert törvényedet szeretem szívvel, Idvözítésedet várom, Istenem, Kiben vetöttem reménségemet, Mert igen kedvelem szent törvényedet.	87. Ments meg, Uram, engem kezeiddel, Légy erősségem, segedelmem nékem, Mert törvényedet szeretem szívvel! Üdvözítésed várom, én Istenem, Melyben vetettem reménységemet, Mert igen kedvelem szent törvényedet.
88 Éltét csak azért kívánja lelkem, Hogy ő tégedet, Uram, dicsérhessen, Ítéleted legyen segédségem: Mint egy elveszött juh, úgy búdosom én. Uram, keress meg engem, szolgádat, S' nem felejtem el parancsolatidat.	88. Éltét csak azért kívánja lelkem, Hogy ő tégedet, Uram, dícsérhessen, Ítéleted légyen segedelmem! Mint elveszett juh, bujdosom e földön. Uram, keress meg engem, szolgádat, Nem felejtem el parancsolatidat!
A zsoltár különleges szerkezeti felépítése miatt (aranyábécé) – bár a leghosszabb – érthető, hogy közénekeskönyvben is általában minden versszakát meghagyják. A nem köznyelvi ö-s alakok kiküszöbölendők, mint ahogy ezt a 4-ben, a 18-ban és a 88-ban az Énekeskönyv is megtette, nélköl helyett nélkül, rendölésedre helyett rendelésedre, elveszött helyett elveszett; tehát továbbá: 1: életükben, szívük; 27: helyükben; 61: perpatvar. A 4-ben az ítéletedre ítéletidre cserélését az egyeztetés indokolja (a melyek többes száma). A 7-ben a Szent kötéseddel helyett javaslat: Szövetségeddel. A 8/6 átírása indokolt, vö. RK: „Beszédidről nem feledkezem el” (16); ÚF: „igédről nem feledkezem meg”. A 13/6-ban a jókedvvel jelentése ’kegyesen, kegyelmesen’; ez jegyzetben megadható, s ld. még 35/5, 66/5 (és még pl. 116/3/3). A 15/5-re az „Ítéleted én elválasztom” helyett javaslat: „A Te rendelésed választottam”. A 13/5-ben az ottan ’nyomban’ szóhoz jelentésmagyarázat szükséges, vagy az ottan-t ki lehet cserélni a nyomban-nal. A 18/5-ben az együgyőség ’egyszerűség, tisztaság, alázatosság ’ szót megváltozott jelentése okán valóban jobb kicserélni, a Szent bizonyságid helyett azonban a Biblia alapján is más a javaslat, pl.: „Törvényeidet (végyem eszembe)”. A 22/1-ben a változtatás szükségtelen (a szent szó egy másik jelző elé indokolatlanul, mintegy a szótagszámot szolgálva kerül be; hasonlóan a 7/6-ba, a 18/5-be, a 60/3-ba és a 77/6-ba is). A 22/3-ban a szerzésedben jelentése ’döntésedben’, ld. ÚF 20: „Őrlődik lelkem, mert vágyódik / döntéseid után mindenkor”. A 26/5-ben a tisztaságát szó örök voltát-ra cserélése helyeselhető, vö. RK 56: „Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéletedről”; ÚF: „ősrégi döntéseidre gondolok”. A 35/5-ben a jókedvű szó jelentése ’kegyelmes’, és jegyzetben megadható; s ld. még 13/6, 66/5 (a jó kedv-re még pl. 116/3/3). A 45/6-ban az eredeti mindenkor szó jobb, mint Ék.-ben lévő ódonabb mindenkoron. A 48/1-ben a kezdetben ’igyekszik, törekszik’ értelmű incselkedik-nek a leselkedik-kel való felváltása a jelentésváltozás miatt indokolt. A 65/6-ban az Együgyűeket szóhoz megjegyzendő, hogy itt a RK 130-ban és az ÚF-ben is ez a szó áll, tehát maradhat. A 66/5-ben lévő jókedved szóhoz ld. 13/6. A 68/3-ban a Szerzésed jelentése leginkább ’rendelkezésed’, vö. ÚF 135, RK, az Ék. Beszéded-re való változtatása elfogadható. A 77/6-ban nem az alaposan megváltoztatott sor („Éltess a te szent igéddel engemet!”), hanem az eredeti („Az halál ellen tartsd meg életemet.”) felel meg jobban a Bibliának, vö. ÚF 154: „Ígéreted szerint tartsd meg életemet!”. A mondat végére azonban valóban felkiáltó jel (!) kell. A 78/1-ben a meghigyje meghiggye-nek írandó. A 88. vers (és az egész zsoltár) végére nem felkiáltó jel, hanem pont (.) szükséges.

CXX. ZSOLTÁR T. B.	Béza T., 1519–1605. 120. zsoltár
Könyörgése Dávidnak az ő rágalmazói ellen.	A rágalmazók ellen Bourgeois L., Genf, 1551.
1 Én az Úr Istenhez kiálték, Mikoron nagy ínségben valék, És bé nem dugá az ő fülét. Uram, hallgasd meg kérésemet. Az népeknek hazug szájoktúl, Hamis nyelvek gyalázatjátúl, Életemet ez veszéltől Tartsd meg kegyelmességedből.	1. Én az Úr Istenhez kiálték, Mikoron nagy ínségben valék, És be nem dugá az ő fülét. Hallgasd meg Uram, kérésemet! A népeknek hazug szájától, Hamis nyelvek gyalázatjától, Életemet e veszélytől Tartsd meg kegyelmességedből!
2 Vajjon az te csélcsapó nyelved Micsoda hasznot ád tenéked? De minemő jó dolgot tehet, Hazudozásával mit nyerhet? Szintin mint az nyíl az kézívben, Kit az vitéz megvony kezében, Azmelly éget olly sebessen, Mint tűz az fenyőtövisben.	2.
3 Óh, melly igen nehéz énnékem, Ez itt lakásom és életem, Az mesekiták sátorában, Az kédariták hajlékában. Én ezen olly igen kesergek, Hogy kik békeséget gyűlölnek, Azoknál kell soká laknom, Kik között nagy én bánatom.	3.
4 Én mind csak békeséget szóltam, Háborgástúl magamat óttam, De ez nem tetszik őnékiek, Csak had és harc kell ő kedveknek.	4.
A 2–4. versszakok kihagyásával a régies nyelv és képalkotás, valamint a konkrét, de kevésbé ismert ószövetségi utalások (mesekiták, kédariták) miatt (is) egyet lehet érteni. Hasonlóan tett az Ék. 1996 is.

CXXI. ZSOLTÁR T. B.	Béza T., 1519–1605. 121. zsoltár
Tanúság az Istennek őrzéséről és ótalmárúl.	Isten az ő népének hű őrizője. Bourgeois L., Genf, 1551.
1 Szemem az hegyekre vetem, Mert fellyül van nékem Minden segedelmem, Isten az én reménségem, Ki az eget formálta És ez földet alkotta.	1. Szemem a hegyekre vetem, Onnan felül nékem Minden segedelmem. Isten az én reménységem, Ki az eget formálta És e földet alkotta.
2 Lábad botlani nem hagyja, És azki rád vigyáz, Nem szunnyadozik az, Izráelt hozzá fogadja, Mert az nem aluszik el, De rájok gondot visel.	2. Lábad botlani nem hagyja, És aki rád vigyáz, Nem szunnyadozik az Izráelnek vigyázója, Mert az nem aluszik el, De rájuk gondot visel.
3 Az Úr téged megőrizzen, Kezét rád terjesztvén Árnyékkal béfedjen, Hogy az nap ő hévségében, Néked ne ártson éjjel Az hold az ő fényével.	3. Az Úr téged megőrizzen, Kezet rád terjesztvén Árnyékkal befedjen! Hogy a nap ő hévségében, Néked ne ártson éjjel A hold az ő fényével!
4 Az Úr őrizze örökké Lelkedet esettől, Mentse meg veszéltől. Az Úr híven megőrizze Az te kimenésedet És te béjövésedet.	4. Az Úr őrizze örökké Lelkedet esettől, Mentse meg veszélytől! Az Úr híven megőrizze A te kimenésedet És te bejövésedet!
A 2/5-ben az az névmás helyett az ő kellene (az Úrra vonatkozik). A „Lelkedet esettől,” (4/2) helyett javaslat: „Lelkedet eséstől,”. A régi nyelvben az -at, -et képző funkciója a mai -ás, -és-nek felel meg.

a cikk elejére,

a vissza a tartalomjegyzékhez,